Emu tollából


A 2021 utolsó bemelegítése véget ért. Elosztottuk a sorokat. Elérkezett a meccsnap, amit az elmúlt hónapokban annyira vártunk, amire annyit készültünk, ami elindított minket egy úton. 

Óév Kupa, gyerek-szülő mérkőzés.

Ez egészen más, mint mikor lementek a gyepre rúgni a bőrt. A lábad alatt nem a megszokott közeg. Nekünk szülőknek.  Voltak ügyesebbek közölünk, de némelyikünknek bizony “harcolni” kellett minden egyes jégen megtett méterért. Le kellett küzdeni a korlátainkat. Ha nem sikerült? Jöttek és nevetve elvették a packot. 

Az év utolsó edzése mindenki számára különleges. Az öltözőben, mint apa-fia együtt öltöztünk, a pálya széléhez egyszerre érkeztünk. A kispadokra már ellenfelekként ültünk le. Őszintén szólva zavarbaejtő könnyedséggel váltottak a gyerekek. Az edzőjük szava “Gyerekek a másik padra!”, mint egy gombnyomás kapcsolta be őket “versenymódba”.

Nagyjából megszüntünk szülőnek lenni. Egy-egy incselkedős átnézésen, egy-egy cukkoló átszólogatáson kívűl nem foglalkoztak velünk. Nem csoda! A meccsek alatt az edzőjök az apjuk-anyjuk. Miért pont ez a “derby” lenne kivétel? Valahol itt kezdődik a profizmus. Tudsz váltani, kizárod a külvilágot és csak a feladatra koncentrálsz. Várták a következő instrukciót. Fegyelem, figyelem, kitartás, alázat. Ezt láttam, amikor tekintettemmel végig pásztáztam a kispadjukon. 

Nem szégyellem kimondani, a sportban a fiam a példaképem. 

Én a második sorba kerültem. A cserét követő bulinál fiammal véletlenül pont egymással szembe kerültünk.

Szemébe nézve jókedvet láttam. Csibészes tekintete furcsa mód azt sugallta, hogy nincs esélyem. S bár a korongot oldalra-előre én ütöttem el birtokba venni nem tudtam. Mire két métert megtettem a játékszer iranyába már az egész soruk, mind az öten ott voltak köztem és a korong közt.

Honnan? Pedig belül úgy éreztem olyan energiával robbanok, mint egy meteor.  Nagyon gyorsak. Már ebben a korosztályban is. 

Ötven percig hajtotta egymást a két genaráció. Közben megismételhetetlen pillanatokat élhettünk meg.

Apa-fia harmónia

A mérkőzés végül szoros döntetlennel ért véget. A szülők csapata nem tudta megőrizni 1 gólos előnyét. Nem bántuk. Öröm volt nézni, ahogy ünnepelték “győzelmüket”.

Köszönjük az edzőnknek, hogy segített a felkészítésünkben. Köszönjük a gyerekek edzőinek, hogy példás gondossággal nevelgetik a hokipalántákat, mint kertész a virágait. És gyerekek, gyerekek, csodálatosak vagytok!  

Jövőre “visszavágó”!



Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük