Emu tollából


Napsütéses, kellemes 0 fok körüli időnél jobbat kívánni sem tudtunk volna szombatra, a Magyar Jégkorong Szövetség szervezésében megrendezett McDonald’s Utánpótlás Bajnokság idejére a Magyar Jégkorong Napján. 

A mérkőzések reggel kezdődtek a legkisebbek számára. Mi szerencsésebbnek mondhattuk magunkat. Nem kellett korán ébredni a hét első pihenőnapján. Nekünk 11:30-kor indult a “fesztivál”. 

A helyszín, a magyar jégkorong bölcsőjének is hívott Városligeti Műjégpálya volt. Magyarország legnagyobb mesterséges jégfelületén 16 darab pályát alakítottak ki a mérkőzések számára. Mi mindenre jók a 32 colos pvc csövek? A rendezők nem voltak híjján a híres magyar leleményességnek, az biztos!

Mi szülők – ha nem is a pályák széléről élvezhettük gyermekeink játékát – jól láthattunk minden meccset, és minden gólt.

A forralt bor is kimondottan finom volt a bejárattal átellenes oldalon lévő büfében. Kellemes csalódást okozott.

Pontos létszámot nem tudok, de a szaksajtó szerint több, mint 100 csapat az ország minden részéről, és több, mint 1000 játékos vett részt a imádott sportágunk ünnepén. Nem tudom, hogy a többiek hogy vannak vele, de az én hangulatom valóban ünnepi volt. Az edzőjüket is csak egyszer hallottam kiabálni. Ettől függetlenül folyamatosan követte az eseményeket, és ha kellett, instrukciókkal látta el a pályán lévőket. 

Hétvégéim szeptembertől áprilisig a jégkorongról szólnak. Jól esik minden perc, amit e sporttal kapcsolatban eltölthetek, de azért már várom, hogy 10 fok fölé menjen a hőmérő higanyszála és lehetőségem legyen hosszabb motorozásokat megejtenem. Idén már a Bandával…

Emu

A cikk megjelenése után este egy nagyon kedves üzenet érkezett be hozzám… “A fiam írt egy rövid beszámolót a tornáról. Be tudjuk tenni még az én cikkem végére?”

Egyrészt mint anya, művészetpedagógus, író és blogger, igen pártolom a fiatal nemzedék kreativitását és eme irányultságát, másrészt valóban értéket hordozó írás lett. Ráadásul az első írással nem csak maga az író, de megszületett az írói álnév is. Fogadjátok szeretettel Potya Blogger beszámolóját a Magyar Jégkorong Napjáról.

(A szerkesztő)

Én most a szombati jéghoki tornát írom le úgy, hogy apa írja a tableten, de én diktálom.

Apa azt mondta, összesen 1200 gyerek volt. Őszinte leszek, összesen annyira emlékszem, hogy az összes meccset nyertük.

A csapatok nevére jól emlékszem. Voltunk mi az UTE és a Sportországi Cápák és a Jéglovagok. A mi csapatunk névsora: én – ugye Albert -, Matyi, Dani, Martin, Zétény, másik Dani, Bence, Vince a kapus, Máté. Ez a mi csapatunk.

Szabadtéri meccsek voltak, ezért nagy volt a szél. Úgy képzeljétek el, hogy nehéz volt a széllel szembe korcsolyázni.

Két edző volt velünk. Csúszka is meglátogatott minket.

Amint nekilőttük a korongot a lefolyócsőnek azonnal szétesett. A bíró nem győzte szigszalaggal összeragasztani. Az egyik kapu mögött egy méternyi hely volt, a másik kapu mögött egy lábon bírtunk csak elkorcsolyázni. Úgyhogy nagyon nehéz volt a játék.

A torna végén még ezüstérmet is kaptunk.

Na de visszatérve a tornára, én voltam a hátvéd. Miközben jöttek felém a koronggal azt mondtam magamban: “Gyere csak! Úgyis elveszem.” Sokszor cseleztem és adtam passzokat, amikor kellett. Akkor kell passzolni, amikor nincs más választás és rád jönnek. Nem tudod se hátra, se előre vinni a korongot.

A torna elején még hógolyózni is lehetett. Még a kisebb gyerekeket is láttam hógolyózni.

Az új korcsolyámban azt hittem, nem leszek egy csillag. Ehhez, még az edző is megdicsért.

Köszönöm, hogy végig olvastátok. Ez volt az én kis szombati tornáról szóló beszámolóm.

Potya Blogger

Apa és fia együtt… már nem csak a jégen. 🙂


Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük