Emu tollából
Biztos vagyok benne, hogy van valahol a világban egy olyan hely, ahol a fehér nyulat kell követni. Fót nem az a hely. Aki úgy dönt, hogy Fót – mondhatni országos – nevezetességét keresi fel, annak a kék pillangó lesz a jele. De ezt a fótiaknak nem kell mondani, hiszen ki ne ismerné a Duna-Ipoly Nemzeti Park gondozása alatt álló Fóti-Somlyó tanösvényt.
Én több, mint egy évtizede jártam a Somlyón utoljára. Egy teljesítménytúrán vettem részt valamelyik téli hónapban. Idén télen a motorozás helyét átvették a családi kirándulások. A terv, hogy a nemzeti park által kialakított tanösvényeket bejárjuk a gyerekekkel. A Gubóvirág tanösvény után a Somlyót kerestük fel.
Vasárnap délutánra jó lesz. A délelőtti szomorkás időt érkezésünkkor felváltotta a fátyolfelhők takarásából olykor előkacsintó Nap. A tanösvény sokszínűségéről oldalakat lehetne írni. Engem három
állomás ragadott meg:
- a nyugati panoráma a Kopaszról,
- a sokat látott matuzsálem korú molyhos tölgy, és, ami miatt májusban is fel fogom keresni a helyet,
- a gyurgyalag fészkek.
Eddig csak Csitárnál láttam őket. Felejthetetlen élményt nyújtottak a cikázó színes madarak. A fészkek számából arra következtettem, hogy a fóti populáció nem olyan nagy, mint a már fentebb említett helyen, de így is remek kis madárles lesz.
A nem megerőltető két órás sétát a kiinduló-, végpontnál lévő Fáy Présház étteremben egy sűrű, meleg Fóti betyárlevessel zártam le, egy somlói és egy uniqum kíséretében.
