Emu tollából


A múlt vasárnapi görkorizás Dunán innen, annyira jólesett. A 18 kilométer megtétele után kellemesen fáradtnak
éreztem magam. Most? Most nem jó. Mozgásom koordinálatlan, zihálok, nem vagyok izzadt mégis
érzem, ki vagyok száradva. Oda a menőség, nincsen funky. Egy dolog tartotta bennem a lelket: minél
tovább bírom, annál közelebb vagyok a végéhez, az autóhoz, a kényelemhez.

Facebook eseményeit böngészve találtam egy újabb görkoritúrát. Szintén a Dunaguri szervezésében,
ezúttal a budai oldalon. Pünkösdfürdő-Dera-patak útvonal oda-vissza. Az eseményleírásban 15 km az
össz táv. Legutóbb hárommal több volt. Simán bírni fogom. Gyors klikk: ott leszek.

Az időjárás tökéletesen alakult. Vétek lett volna nem kimozdulni. Lassan itt a hűvösebb idő, így minden
napsütéses napot ki kell használni
, és ki kell menni a szabadba. Nem is feltétlenül szükséges, hogy
meghajtsuk magunkat. Elég, ha csak kis időre is távolmaradunk a minket körülvevő elektroszmogtól,
zajszennyezéstől és sorolhatnám tovább a kényelmes életünkkel járó környezeti hatásokat.

Az egész túrára a lazább, beszélgetős tempó volt a jellemző. Ennek ellenére már pár kilométer után utolsóként
gurultam. Megjegyzem, nem is éreztem szükségét gyorsabban haladni. Figyelmemet lekötötte az út
menti környezet. Különösen a Budakalászi Duna-parti kerékpárút mocsáron átvezető szakasza nyerte el
tetszésemet. Ha lehetett volna többet időzök azon a szakaszon. A természetkedvelőknek megannyi
látnivalót tartogat az ártér.

Megállni és leülni, várni és figyelni nem volt idő, így is türelmesen vártak rám a többiek. Főleg a túra második felében a vissza felé vezető úton. Ezúton is köszönöm nekik. Akkor már annyira elkészültem az erőmmel, olyan látványosan hanyagul elegáns mozdulatokkal pakoltam egyik lábam a másik után, hogy az esemény szervezője – Dézé Dunaguri – még be is állt elém és kérte, hogy próbáljam meg tartani az ötven centis követési távolságot. Ez így olvasva furcsának hangozhat, de valóban könnyebbséget jelentett szélárnyékban hajtani magam. Nem beszélve a dolog lélektani
oldaláról. Elképesztően befogadó közegbe kerültem.

Ezen a hétvégén újra elmegyek. Velenceguri lesz. Ajánlom mindenkinek!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Megszakítás