Emu tollából
Fent havas, lent saras, kicsit fárasztó, kicsit vadregényes, forgalmas és egyedülálló. Ilyen volt a Jági- tanösvényen tett kirándulásunk. A túra után haza érve Rejtő Jenő, P. Howard Fülig Jimmy levelét olvastam a gyerekeknek. Nevettek is göndöröket és kérleltek, hogy meséljem el kirándulásunkat, mint Fülig Jimmy. Így esett, hogy az alábbi született.
„Békés tétlenségünk elöl a hét utolsó napján vagy előte elé eső napon- pontosan már nem emlégszem- útra keltünk hogy és havas tájra menyünk a gyerekekel. Igy mentünk a soron következő ösvényre ahol tanulni lehet, tanösvényre. A Jági-tanösvényre mentünk kirándúlni család egészével.
Minden kijött.
Már ebéd után indultunk. El akartam kerülni a tömeget mer nem szeretjük azokat. Autoval mentünk mert azal ott lehetett leni hamar 30 perc alatt. Hát az autoval nem sok.
A parkolóban parkoltam le a Vilanegar, Vilanegra, Villa Negra kocsma előt ahol nem ált sok autó volt hely bőven volt hely. Ott kezdödik asz ösvény táblával jelezik. Ja igen jut eszembe mielőt megérkeztünk a parkolóba a kanyar előt már volt egy tábla asz út szélen a kanyar után egyből. Azon van minden leírva hogy hány méter még a parkoló.
Asz egész út jól megvan csinálva. Táblák vanak végig amikröl érdekes dolgokat tudunk meg ha el olvasuk őket a tan ösvény mentén. Ahogy olvastam 4 éve keszték a felujitást. Be is fejezték már. A Jági tó sajnos kiszáratt 19 óta, valamikor. Nagyon szomorú látvány volt a kiszáratt tó anak tudtával, hogy ott zajló vizi élet volt nem is oj régen. Aszt mesélte egy másik kirándulo a tó gyakran kiszárat mert nincs utánpotlása vizből csak a csapadék viz ami tavaly kevés volt.
Tovább haladtunk miután ittunk teát a termoszból. Ahogy mentünk feljeb úgy volt egyre havasabb a táj és a fák. Nagyon szép volt asz egész és vadregényes asz a fa híd amin át keltünk. A gyerekek nagyon élvezték hogy a vadász rét tetején esett a hó nagyon és tudtak benne hempergeni, hemperegni. Tényleg nagyon jó volt. A kizskutyám is nagyon élveszte. Szánkózni nem lehetet volna mert annyi hó nem hullot de anygyalkát tudtak benne késziteni.
A vadász rétről továb fojtattuk utunkat. Valami karantén terület lehetett, mert körbe volt keritve és egy tábla volt ott a lengő ajtó mellett: Sertés pestis! Ha tetemet lát értesítse a itt nem emlékszem kit. De a táblát a pilisi park erdő zrt ragta ki. Ez állt rajta.
Nem sokkal rá jó pár kő kupac termett a szemünk elött. Asz oda helyezett tábláról meg tudhatjuk, hogy egykoron egy kelta település volt ott a régi Bécsi út mellett. Az erdőben ment a Bécsi út, egy út Bécs felé.
A következő álomás egy gémes kút volt. Inni nem lehet belőle. Asz kilencedik álomás egy szép oszlop volt tetején egy színezett képpel. A képen egy lovas a sárkánnyal összeveszhetett, mert nagyon fiasodtak, fiaskodtak éppen valamin. Nem is akartam sokat időzni ott így tovább mentünk az úton, ami olyan saras lett az esőtől.
Zárom is soraim mivel vissza értünk az autóhoz és onnan már csak a meleg otthonunkba indultunk.„