Emu tollából


Déli szélben nem kapnak a halak – mondogatják az összepakolt felszerelésüket mögöttünk elhúzó, ebédelni tartó helyi pecások.

Reggel óta lent vannak a vízparton. A szél már átjárta az ízületeiket. Fogás nélkül hagyják maguk mögött a vízpartot.

Vasárnap a Biai Pecatavat kerestük fel. Biatorbágy külterületén található üdülőterület közigazgatás szempontjából a városhoz tartozik, azonban már történelmi időkben is önálló település volt. Méretéhez képest gazdag történelmi múlttal rendelkezik, amire a helyi közösség nagy büszkeséggel tekint. Bátran ajánlom a kirándulni vágyóknak a környéket.

Eredeti tervünkhöz tartva magunkat hajnali kilenc órakor megindultunk Biatorbágyra. A program egy délelőtti piknik Bolha-hegyi kőfejtőnél egy kis “régészkedéssel” egybekötve.

“Tacskó, póráz, kardigán,kenőcs. Mindent bepakoltam?”

“Remélem! Nem szívesen hallgatnám egész úton, hogy mekkora a baj.” – Futott át az agyamon. A békesség kedvéért még egyszer átfutottam a holmikat és mindent, de mindent rendben és indokoltnak találtam. Tudjuk, hogy nem lehet mindenre felkészülni, de vannak dolgok, amik mindig kellenek: szigszallag, gyorskötöző, neogranormon.

Az út békében telt.

Jókedvünk hamar szétfoszlatta a szokásos indulással járó streszt. Hallgattunk Alma együttest, Apacuka zenekart, Baby shark-ot, Lindsay Buckingham-Holiday Road-ot. Bár az utóbbit csak én értettem igazán.

Biatorbágyot Sóskút felé elhagyva figyelni kell, mikor érkezünk a Repkény utcai leágazáshoz. Egy hosszabb balos után láthatjuk a Peca-tó táblát. Aki megereszti az íven, az nem biztos, hogy időben észreveszi.

Kellemes napnak ígérkezett a mai, sok kalanddal, érdekességgel, tanulással, napsütéssel. Apaként igyekszem az ismereteim átadni gyermekeimnek. Ezért is választok gyakorta olyan programot, ahol bővíthetem tudásukat, és az enyémet is. Legyen szó akár a horgászatról, akár a “régészkedésről”, akár egyéb másról. A lényeg, hogy mindig legyen valami új, valami érdekesség.

Az aznapi különlegesség a spicc botozáson fogott gyönyörű bodorkán – 2022-ben az év hala – kívül, a megkövesedett puhatestűekből álló mészkő darab volt.

Haza érve bizony nekem is utána kellett olvasnom, mit is találtunk. A mészkövet, melyet a kezünkben tarthattunk, a Granulolabium n. csiganemzetség megkövesedett tagjai alkották.

11-13 millió éves, középső-miocén korban keletkezhetett és az országban csupán néhány helyén lelhetünk rájuk. Nekünk sikerült.



Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük