Hétfőn hajnalban ragyogó napsütésre ébredtem. Hálószobánk keleti fekvésű, így 5.30-kor már éreztem a Nap melegét. Még mindenki aludt, békés volt az otthon. Én nem tudtam tovább aludni, ezért kikeltem az ágyból. A kutyák látva ébredésem, örülésbe kezdtek. Kiengedtem őket a kertbe, mielőtt felverik a házat. Kimentem én is velük. A kellemesen hűvös idő még jobban felébresztett. Körbejártam a portát, benéztem a garázsba is. Megláttam a motoromat, meghallottam hívását. Este nem takartam be a ponyvájával, emiatt megült rajta az éjszaka pora. Nem maradhat így! Kézbe vettem egy rongyot és elkezdtem letörölni. Miközben simogattam a tankját megszólított. Azt mondta, hagyjam hátra a rohanást és a stresszt. Azt ígérte, elvisz előlük messzire. – Igaza van. – gondoltam magamban, és percről-percre erősebben ösztökélt az érzés, hogy törjek ki a hétköznapokból.
A végén engedtem a kísértésnek és elkezdtem átszervezni a napomat. Sikerült is szabaddá tennem magam néhány óra hosszára. A feleségemnek azt mondtam, elmegyek sajtért. Ez eddig mindig bejött. Reggeli közben fel is ütöttem a Cserhát infót, és elkezdtem keresni, hol lehet helyi kézműves sajtokat vásárolni. Választásom Várkonyi Attila sajtkészítőre esett, aki a Csitár melletti Kerekdomb tanyán készíti termékeit. Indulás előtt telefonon érdeklődtem a vásárlásról. Idősebb férfi, kedves hangon válaszolt a kérdéseimre. Elmondta, hogy ha délig felérek a tanyára, akkor még tudok választani a sóléből frissen kivett sajtok közül, mielőtt elviszik Balassagyarmatra a Muki Csemegébe.
Friss kecskesajtot árulnak, nem érlelnek. Emiatt vásárlás előtt érdemes telefonon érdeklődni az aktuális készletről. Az útvonaltervező 83 percet írt menetidőnek. Legkésőbb délre fel kellett érnem Nógrádba, így tíz óra előtt néhány perccel elindultam. Nem akartam sietni, és ha úgy alakul szerettem volna megállni nézelődni is. Jól is tettem, hogy hagytam magamnak időt. Az M2-n haladva Dunakeszit elhagyva a „műszerfalon” felvillant az üzemanyagszintet jelző lámpa. Nagy hiba üres tankkal hosszabb útra indulni. Az első megálló a legközelebbi benzinkútra esett, és ha már ott voltam, leellenőriztem a keréknyomást is. Jól is tettem, mert 2,5 bar helyett csak 2,1 volt a gumikban. Nem is értem, hogy lehet így útnak indulni.
Miután tankoltam és fújtam a kerekekbe, folytattam az utam. Az M2 után a 22-es számú úton egészen Őrhalomig, ahol eszembe jutott, hogy nincsen nálam pénz, úgyhogy fordultam is vissza Balassagyarmatra, keresni egy automatát. – A végén még el fogok késni – gondoltam, és egy picit szitkozódtam magamban. A pénzfelvételt követően nem terveztem megállni sehol, nehogy kicsússzak az időből, azonban az Csitárra vezető út szépsége nem engedte, hogy ne álljak félre gyönyörködni a Csitár hegy zöldellő oldalában fészkelő gyurgyalagokban.
A néhány perc rögtönzött madárfigyelést befejezve indultam tovább Várkonyi Úr útbaigazítása alapján Csitáron át Nógrádgárdony felé, amíg meg nem látom az út melletti sorompót, a helyi termék táblát, és a Kerekdombot. Nem lehetett eltéveszteni.
A fogadtatás szívélyes volt, a választék pedig minden igényemet kielégítette. Volt lilahagymás, fokhagymás, natúr, kapros-hagymás, borskeverékes, de ahogy kiderült, kérésre bármilyen ízesítésű sajtot el tudnak készíteni.
Hazafelé nem kellett sietnem, maradt idő a környéken barangolni kicsit. Így keveredtem Nógrád megye és egyben Észak-Magyarország legkisebb falujába, Ilinybe. Aki szereti a vidéki vendégszeretetet, és a szemet gyönyörködtető természeti környezetet, annak el kell látogatnia ebbe a falucskába. Zsákfalu mivolta elősegítette megőrizni archaikus faluképét.
Az Ilinyt szegélyező Mária domb legmagasabb pontján áll a Magyarok Nagyasszonyának szobra. Fel is sétáltam a dombélre. A magaslaton körbetekintve festői látkép tárult a szemem elé. Élveztem a látványt, amíg lehetett, de sajnos el kellett indulnom vissza, Budapestre.
Hazafelé kanyargósabb útvonalat választottam. Vinni akartam egy kis izgalmat a motorozásomba. Szerencsére Nógrád-megyében minden kanyar egy új challenge, így a hazautam hozta a várt adrenalint. Legközelebb augusztus 14-én fogok arra járni, az ilinyi falunapokon. Remélem találkozunk!