Emu tollából
Dunakanyar, Dunakanyar, te csodálatos.
Hívószavad bármikor meghallhattatod.
Így volt ma is, miért lenne más?
Nem sokára indulok te gyönyörű táj.
Ilyen hangulatban ültem föl a motoromra májusunk első vasárnapján. Nem volt célom sem kastély, sem múzeum. Nem hiányzott a koncerti hangulat sem, nem vonzott a majálisi forgatag. Éppen csak a fejemet szerettem volna kiszellőztetni. Gondolataim rendezni.
A családom anyák napját tart hármasban. Édesanyjuk óhaja volt az anya-gyermek program. Mi más választásom lett volna, minthogy csendes békességben elfogadom? Nekem mára a motorozás maradt. Elfogadtam.
Így esett, hogy kénytelen kelletlen a fejemre húztam bukósisakomat és elindultam a 11-es úton Cinkotáról Szentendre, majd Pilisen át Esztergom után a Dömösi átkelésig. Ott egy pofa sörrel segítettem ülepedni a nap mögöttem álló részét.
A Duna ezen szakaszának romantikája hajlamos gondtalanná tenni az embert. Habos hűsítőm elfogyasztása után a következő állomáson Váci Rév tahitótfalusi kikötője volt. 5 perces menetidejével a leggyorsabb átkelési lehetőséget nyújtotta.
Vác történelmi városrésze felé közeledve meghallottam a kultúra szavát. Átérve a túlpartra leparkoltam a motorral és egy rövid sétát tettem a hangulatos környezetben. Így keveredtem a Tündérkertbe, ahol mesebeli lények fogadtak. Néma mozdulatlanságukkal, mókás megjelenésükkel vidámságot csalnak bárki kedvébe. Szeretem az ilyen helyeket. Apró rejtett kincsek, melyek nincsenek a térképen feltüntetve. Talán legközelebb is felfedezek egyet.
