Pap Anita könyvtáros írása


Az írónőről: Született: 1974. (életkor 47 év), Västerås, Svédország. Első nagysikerű regénye: Az elveszett nevek füzete.

Zsebkendőt elő! Szívfacsaró a történet.

„Kívánok neked eleget… Kívánok neked elég napfényt, hogy bevilágítsa a napjaidat, elég esőt, hogy értékelni tudd a napsütést, elég örömet, hogy megerősítse a lelked, elég fájdalmat, hogy értékelni tudd az élet apró örömeit, és elég találkozást, hogy olykor-olykor… kibírd… a búcsúzást is.„

Sofia Lundbertől már korábban írtam nektek könyvajánlót – A kérdőjel egy fél szív– című regényéről. Az első könyve, ami hatalmas sikert aratott, engem is kíváncsivá tett.

A regény alaptörténete nemigen ragadott volna magával, a könyvborító sem az a csalogató, inkább sejtelmes külső.

Az első pár oldal után félretettem. Ez nekem nem fog menni, túl szomorú. Egy hét is eltelt, mire újra a kezembe vettem. Túllendültem a lehangoló, szomorkás stíluson és belevetettem magam a sorok közé. Mindig szabok magamnak olvasás időt. Ne legyen túl rövid, de ne is vegye el az egész napomat. Úgy 2-3 órácska naponta. Este 10 volt mire a könyvhöz jutottam, gondoltam egy óra még belefér. Néha pillantottam fel az órára. Jajj már éjfél… hajnali 1… hajnali 2 … Na még pár oldal.. hajnali 3… Hajnali fél 4. Egyszerűen nem tudtam becsukni, nem eresztett. Kedves olvasók a könyv garantáltan letehetetlen! Egy egész élet emléke van benne és nem akármilyen élet! Egy nagyon-nagyon tartalmas és hosszú élet.

Két síkon fut felváltva a történet. Az egyik a füzet tartalma: a múlt, egy csodás visszaemlékezés, a másik pedig: a jelen. A jelenben a főszereplő Doris 96 éves. Szinte mindenki eltávozott az élők sorából körülötte, akit ismert, akit szeretett. Egyetlen rokona él a 3 gyermekes Jenny, aki Doris húgának az unokája. Jennyt Doris nevelte fel, messze élnek egymástól, de napi kapcsolatot ápolnak. Doris magányosan él Stockholmban a lakásában. Ápolni kell így naponta járnak hozzá segíteni. A nap fénypontja, amit mindig nagyon vár, a Jennyvel való videóbeszélgetés.

Nem szeretne otthonba költözni, otthon szeret lenni. Tudja, hogy nem sok van már neki hátra, hiszen 96 éves, így elkezdi összerendezni az emlékeit, hogy örökül hagyja Jennynek a piros címes füzetet, mely egy hosszú életutat mutat be. Azoknak az embereknek a nevét rejti, akik valamilyen formában része voltak Doris életének. A gyerekkorától indul így halad előre az élete során megismert emberekkel. A nevek már mind át vannak húzva és mellé van írva: MEGHALT. Az első név, az első ember, akit Doris elveszít, az édesapja. Akitől a címes füzetet kapta.

A könyv szól a búcsúzásról, az elengedésről, az öregedésről, a magányról, a sorsról, a vágyakozásról, a küzdelmektől, a megpróbáltatásokról, a megalázottságról, a kilátástalanságról, a legmélyebb szerelemről, a félelemről, a reményről. Minden benne van, amiket életünk során így vagy úgy a legtöbben átélünk. Egy csodás és megható történet, de jól sejtettem az elején, hogy fájdalmas lesz. Ahogy haladunk előre az életében egyre fájdalmasabb, de felemelő is egyben. Osztozhatunk az örömeiben és a bánataiban. Akaratlanul is arra lettem figyelmes, hogy elkalandoznak a gondolataim a saját élő és holt rokonaimra, ismerőseimre. Ez valószínű, hogy mással is megesett, aki már olvasta ezt a történetet.

Nagyon tetszett, hogy több országba is sodorta az élet, így vele utazhatunk Stockholmba, Párizsba, New Yorkba és Angliába.

Allan Smith Doris szereleme. Végig jelen van. Élete végéig.

„Pedig, ha.. Mi lett volna, ha…” Kedves olvasóm volt olyan személy az életedben, akivel kapcsolatban azon méláztál, hogy mi lett volna ha?

„ – Mindenkinek volt egy nagy szerelme, akit nem felejt el. Ez teljesen normális. – Ezt meg hogy érted, hogy mindenkinek volt egy nagy szerelme, akit nem felejt el? Mit akarsz ezzel mondani? – Miért? Neked talán nincs? Valaki, akire időről időre visszagondolsz? „

Ezzel a lélektani drámával az emberi sorsok eszenciáját kapjuk, melyben benne van minden esendőség, sebezhetőség és az emberi lélek minden szépsége.

„ ..bár előbb-utóbb mindenkire a halál vár, az oda vezető út sokféle lehet.”

„Végül semmi más nem számít, csak a szeretet. Szerettél eléggé? „


 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük