Nagyné Zanathy Sylvia írása
„Egyetlen dolog állandó – maga a változás.”
A változásra való vágy és a változástól való félelem egyszerre van jelen bennünk. Félünk kockáztatni, akár még olyan helyzetben is, amikor már úgy érezzük, hogy ennél csak jobb lehet végre. Legyen az munka, párkapcsolat, vagy bármilyen élethelyzet.
A változás az, amit az élet hoz a különböző eseményekkel az életünkbe.
A változtatás a saját döntésünkből születik. Ezt meg kell, hogy előzze egy felismerés, hogy egy bizonyos helyzet már nem tartható tovább. Minél mélyebbre megyünk önmagunk megismerésében, az önismereti úton, annál jobban megismerjük a saját határainkat, erősségeinket, korlátainkat. Mennyire akarjuk kézben tartani a dolgokat, a sorsra bízni, vagy másokban keresni a megoldást.
Olyan megoldást kell találnunk, amiben nem másokra akarjuk hárítani a felelősséget, nem mást hibáztatunk az esetleges kudarcokért, hanem amiért saját magunk tudjuk később a felelősséget vállalni. Olyan megoldást, amivel teljes mértékben azonosulni tudunk, a „szívünkben érezzük- ez igazán én vagyok”, amiben a saját életünket éljük, nem valaki másét, elvárásnak megfelelve, vagy bármilyen kényszer hatására. Tökélességre törekszünk – ami szinte elérhetetlen -, tanulunk a hibáinkból, fejlődünk kilépve a komfortzónából.
Megfigyelhetjük, ahogyan mi magunk változunk, változtatni tudunk, úgy változik meg a világ körülöttünk, az emberek, akikkel kapcsolatban vagyunk – ami benn, az kinn.
A harcos vagy hős pózok egymás utáni, „flowban történő gyakorlása” ezen a folyamaton vezet keresztül: a felismerés, a határok, lehetőségek tudatosítása, a felelősség vállalásával a cél elérése, győzelem. Az átkötő elem a lefelé néző kutya póz, ebben az áramlásban a meghajlás, az alázat kifejeződése a felsőbb erők előtt.
Eredményes gyakorlást!
A korábbi 11 rész visszanézhető blogunkon.