Verebélyi Noémi írása
Az igazi okát nem tudom megmondani, de kevés színésznő fogott meg életem során. Nos, Tolnay Klárinak ez is sikerült. Emlékszem arra, hogy éppen a konyhában segédkeztem, amikor a kis tv-n egy borzasztóan unalmas beszélgetés ment, a semmiről. Gyorsan átkapcsoltam, nehogy már vesztegessem az időmet, babfejtés közben. Egy fekete-fehér magyar filmvígjáték ment a „vásznon”: a Katyi. Úgy elvarázsolt Tolnay Klári, hogy onnantól le se tudtam volna tagadni a mosolyomat egész nap.
(Katyi c. film részlet- Tolnay Klári énekel)
Nem tanultam még akkoriban színésznek, és annyira még nem is kacérkodtam a gondolattal. De valahogy azt éreztem, mintha ismerném Őt már ezer éve. Elkezdtem memorizálni Varga Kató (Katyi) szöveg részleteit. Tetszett az áttükröző egyénisége, és nagyon érdekesnek találtam Őt. Egyébként a híres Katyi-nótákkal egyszer még az Operaházban az árvízkárosultak javára rendezett esten is fellépett. Egyszerűen lebilincselt, minél jobban utánanéztem pályafutásának. 2014-ben megkaptam a Góg Laura: Tolnay 100 könyvet édesanyámtól. Szokás minálunk mondani: olvasni jó, de jól olvasni nem könnyebb, mint írni. Igyekeztem jól olvasni, most pedig írni. Az ember sokszor képes a múlton gyötrődni. Egyszer elhangzott tőle egy olyan gondolat, ami végig kísérte az életemet. A videóban megtalálhatjátok ezt, és a tőlem megszokott rajzot az éppen kiválasztott művészről. Most Tolnay Klári lesz terítéken:
Tolnay Klári (1914. július 17. Budapest) a harmincas évek eszményi nőtípusának élő szobra volt, akiért nemcsak a férfiak, a nők is rajongtak. A Kossuth-díjas színésznő eleinte apácának készült, és még színészi végzettsége sem volt, mikor megkapta élete első szerepét. Vidéki lányként a pestiek számára borzalmas palóci tájszólással beszélt, és eredetileg nem is Klári, hanem Rózsi volt a keresztneve. A Klári művésznevet Gaál Béla filmrendezőnek köszönhette, aki a Meseautó forgatása előtt arra kérte, hogy változtassa meg a nevét, mondván, a Rózsi cselédlány hangzású. A forgatás után 1934-ben a Vígszínházba került. Eleinte naiva szerepekben játszott.
Tolnay nagy hibának tartotta, hogy a sztárkultusz (amivel egyébként maga is szenvedett) olyanokat is a színészet felé terelt, akik sem valódi tehetséggel, sem elhivatottsággal nem rendelkeztek e pálya iránt. Tolnay Klárinak pályája során sikerült megvalósítania azokat a követelményeket, melyeket fiatalon papírra vetett elméleti fejtegetésében az emberábrázoló színésztől megkövetelt. Továbbá arra az emberi őszinteségre, mely művészetében jelen volt. A színházvezetőktől és kollégáitól több igényességet kért: „alázatot, odaadást, szolgálatot, elmerülést és gondot a színházért s a színházra”.
Én soha nem szerettem a begyakorolt, sallangos, csak technikás színészeket, ahol csak nyomokban van némi érzelem, és még azt is a rendező nyüstölésének köszönheti. Fontos a természetes megélés. Szerintem ezért is lett kedvencem Tolnay Klári, szinte mindig sallangmentesnek láttam.
Egészen 1946-ig a Vígszínház társulat tagja, ekkor két évet a Művész Színháznál töltött, majd 1948–49-ben visszatért a Vígszínházba, ezúttal társigazgatóként Somló István és Benkő Gyula mellett, akiket Révai József miniszter rendeletére neveztek ki Jób Dániel helyére.
Ám amíg a színpadon sikert sikerre halmozott, hiszen életében közel száz filmben láthattuk, addig magánéletében több kudarc is érte. Tolnay Klári első férjével Ráthonyi Ákos filmrendezővel 1936-ban házasodott össze, 1940-ben megszületett lányuk, Zsuzsanna. Önéletrajzi könyvéből kiderült, férjébe nem volt szerelmes, a testi szerelemtől pedig egyenesen viszolygott. Ennek ellenére másodjára is állapotos lett, nagy szomorúságukra fiuk halva született.
Élete nagy szerelmével, Darvas Ivánnal kötött házassága tönkrement. Eleinte szerelemféltés, hűtlenség és megannyi viszály ellenére kitartottak egymás mellett, de kapcsolatuk utolsó próbatételét, a börtönt azonban már nem bírta ki a szerelmük. Darvas Iván a rácsok mögött töltött hosszú és nehéz hónapok után, a néhai szívtipró merőben más emberként tért haza, ami egyet jelentett a kapcsolatuk végével. (Közel két évig volt ártatlanul a börtönben kémkedés vádja miatt.)
Mensáros László pedig hiába kérte meg a kezét, a színésznő visszautasította a legendás művészt. De így járt korábban Márai Sándor is, aki sajátos műveltségével vette őt le a lábáról. Sokáig titkolták kapcsolatukat. Az író feleségül vette volna az ismert színésznőt, ám kosarat kapott tőle.
1950-ben a Madách Színházhoz szerződött, s ott dolgozott halála napjáig. Olyan nagy szerepekben volt látható, mint Júlia, Nóra, Irina a Három nővérben, Blanche A vágy villamosában, játszott Molnár Ferenc és Thornton Wilder darabban, valamint rengeteg klasszikus és modern női szerepet a magyar és világirodalomból. A legjobb partnereket kapta, a legjobb rendezők instrukcióit követte. Kossuth-díjas lett, és elsők között vált Érdemes művésszé, de a Kiváló művész címet is elnyerte. 1997-ben Budapest díszpolgárává avatták.
Színészi másodvirágzását 1990 és 1998 között élte. Volt olyan év, amikor egyszerre öt színmű főszerepét játszotta, s a színház igazi varázslójává vált, hivatásos örömhozó lett.
A 84 éves művésznő 1998. október 27-én, csendesen otthonában csukta be bájos szemeit örök megnyugvásra.
”A sorsomban (…) semmit nem érzek feleslegesnek. Mindent adománynak tartok, mert így mindent feloldhattam-felmutathattam a művészet segítségével.” -Tolnay Klári
Források:
Góg Laura: TOLNAY 100, mek.oszk.hu, kislexikon.hu, hangosfilm.hu, mmakademia.hu, szeretlekmagyarország.hu, port.hu, nlc.hu, femina.hu, wikipedia.org, citatum.hu, femcafe.hu, Párkány László: Tolnay Klári
