Emu írása
Ismét horgászat, ismét Pilismarót.
Kezdetben nem kedveltem ezt az öblöt. Talán azért, mert első alkalommal nem a legbarátságosabb arcát mutatta. Emlékszem, szürke és nyirkos volt az idő. A mindent körülölelő köd egész nap nem engedett. Két évvel ezelőtt októberben az őszi Duna-part a barátságtalan arcát mutatta. Ennek ellenére mégis elkapott valami, valami különös vonzás azon a helyen, ami alkalomról alkalomra vissza-vissza csábit. Talán a Duna ezer arca, finom hölgyekre jellemző szeszélyessége csalogat. Talán többre értékelem a nehezen horogra csalt kis halat, mint egy intenzíven telepített tóban a könnyen megfogható nagyot.
Az eredményes maróti horgászathoz elengedhetetlen a természet és jelenségeinek alapos megismerése. A változatos halfauna pedig még izgalmasabbá teszi az egészet. Bármilyen fajból bármekkorát foghat a horgász.
Ezen alkalom adtán olyan halakat sikerült megszákolni, amik igazi horgászélményt nyújtanak a finomszerelékes horgászat kedvelőinek. Ilyen pl. a szilvaorrú keszeg, a ritkán látott vendég. A hazánk vizeiben is előforduló keszegféle megfogásához óriási szerencse kell. Óvatos, maszatolós kapása, vándorló életmódja miatt lehetetlen célzottan horgászni rá. Fárasztása picker bottal, nyújtott, izmos testének köszönhetően egy nagyobb példány esetén izgalmas lehet.
A szilvaorrú mellett még egy nehezen azonosítható hal is a horgomra akadt. Először azt hittem bodorkát fogtam, de a mérete nem hagyott nyugodni. Így az alaposabb fajmeghatározás során -melyhez szakértői segítséget is igénybe vettem – arra a következtetésre jutottunk, hogy valószínűleg egy bodorka-vörösszárnyű keszeg összeívásából származó példányt foghattam.
„A teste alapjában véve bodorkára emlékeztett, de az oldalvonal egyértelműen vöröszszárnyúé. Nagy mérete a szaporodóképtelenségre utal.” – Definiálta impozáns szakértelemmel névtelenségbe burkolódzó versenyhorgász ismerősöm a fénykép alapján.
A legutóbbi találkozásunk alkalmával az öböl színes arcát mutatta. Nemcsak a fogásoknak köszönhetően. Az ősz birtokba vette a Pilis lankáit, s színeinek hála impozáns tájkép előtt tölthettem a napomat.
Aranyosi Ervin: A négy elem dala
Lángból jöttél, tűzzé váltál.
Annyi mindent megpróbáltál.
Szíved égő, lelked lángol,
mégsem értesz a világból,
csak mint a gyertya égsz el benne!
Légy hát a tűz, ami éltet,
ne sodorjon el az élet,
ne pusztíts, csak csendben lobogj,
legyél kedves és ne morogj!
Legyél a szeretet lángja,
meleget hozz a világba.
Ne olyan légy mely megéget,
jó szándék vezessen téged!
Vízből jöttél, jéggé váltál,
keménykedni megpróbáltál,
de a szerep nem a tiéd,
hisz nem is vagy igazi jég.
Szíved szeretettől olvad,
nem találod helyed, hol vagy?
Légy csak a víz, ami éltet,
itasd át a mindenséget.
Fűnek, fának inni adjál,
élet adó víz maradjál.
Oldódjon fel minden bánat,
adj új erőt a világnak.
Jó célokra használd erőd,
gyógyíts beteget, a szenvedőt!
Földből nőttél, élő lettél,
örök élőnek születtél.
Hisz a lelked halhatatlan,
élő minden pillanatban.
haláltól már nem kel félni.
Kezdj el élni, kezdj el élni!
Légy az anyagba szállt lélek,
minden más is egy tevéled,
emelkedj fel, legyél boldog,
tapasztalj, hisz ez a dolgod.
Tested többé nem húz vissza,
ha a vágyak vízét issza.
Hagyd teremni bűvös elméd,
élvezd teremtőd kegyelmét!
Légből jöttél, égen szállni,
lélekkel emberré válni.
Repülj hát a szavak szárnyán,
ne búsulj a tegnap árnyán,
Valósíts meg minden álmot,
amit egykor lelked látott!
Légy lélegzet, ami éltet,
legyél, ami nem ér véget.
Legyél magad a varázslat,
tegyél jót hozó csodákat!
Legyél az, ki megtapasztal,
égen együtt száll a Nappal!
Legyél felhő tágas égen,
élj örömmel, élj csak szépen!
Víz, föld, levegő. Feltöltődtem!
