Írta és rajzolta: Potya Blogger
Dennis a kukac egy kis almában lakott egy almafán. Ám egy napon zajt halott és a következő
pillanatban egy kéz nyúlt az almáért. Dennis kétségbeesett. Ugrott is ki az almából azon nyomban.
- Jaj, Mit csináljak? Jaj, hova menjek? – búslakodott magában. Egyszerre csak felkapta a kukacfejét – Várjunk
csak! – kiáltotta. – Elmehetnék egy másik almafához, de a másik almafa nagyon messze van. Nehéz lenne
odáig eljutni. De akkor is muszáj. Ha ház kell, akkor ház kell slussz passz. – Szánta el magát végül.
Dennis délután 5 órára oda is ért a Kukacka kikötőbe, hogy átkelljen a pocsolyán. Kibérelt egy hajót és már neki
is vágott majdnem, amikor eszébe jutott valami.
- Hoppá! El kell mennem a boltba. – elfelejtettem bevásárolni gondolta magában – Elnézést, félre tenné ezt a hajót? – kérdezte Dennis a tulajdonost.
- Persze Uram! – válaszolta kedvesen a kapitány.
- Na, akkor én indulok. – szólt kukacka – Szóval mit is kell vennem? – felírta egy listára, ám a listát a szél elfújta a kezei alól.
- Ááá, el kell kapnom! – mászott gyorsan utána. Tej, tojás, kenyér, vaj volt felírva. A bevásárlás után visszatért a hajóhoz.
- Szóval hogyan is kell ezt a hajót beindítani? – morfondírozott – Talán ezzel a gombbal?
- Félénken bár, de megnyomta a gombot. A motor beindult. – Ezzel is megvagyunk. Most már csak el kell indulni. De melyik kart húzzam meg? Talán ezt… – Dennis meghúzta a kart ám abban a pillanatban – „áááúúú” megrázta az áram.
A kikötőmester látta a balesetet, és Dennis segítségére sietett. Ellátta a sebeit. Tetőtől talpig bekötözte.
- Na, remek! Most úgy nézek ki, mint Tutankhamon múmiája. Így most hogyan keresek magamnak másik almát? – szomorkodott Dennis. A hintaszékben ülve az az ötlete támadt, hogy a kötés helyett le fogja magát sebtapaszozni. – Na, így már tudok mozogni – húzta ki magát büszkén. Első dolga az volt, hogy lezárta a kart, nehogy mást is megrázzon. Így már a biztonságos hajóval vágott neki a pocsolyai útnak.
Az idő gyorsan telt a hajó kormánya mögött. Denis ránézett az órára és látta, hogy vacsoraidő van. Lement a hajó konyhájába, felmelegítette a tűzhelyet, megkereste a hozzávalókat és nekilátott a bundáskenyér sütéshez. Miután tele lett a kukacpocak, nyugovóra tért.
Reggelre meglepetésre ébredt. Az éjszaka folyamán megérkeztek a pocsolya túlpartjára.
- Ciki lenne így kiszállni a hajóból – gondolta – le kell vennem a sebtapaszokat. – Mély levegőt vett, majd egymás után levett a tapaszokat. – Helló új alma – gyakorolta a bemutatkozást, de tanácstalanul állt a pocsolya partján. – Most merre menjek? Merre mehetnék? – kérdezgette magától.
Átgondolta merre is menjen, mély levegőt vett és elindult balra. A balra vezető út nem várt izgalmakat rejtett, de erről majd a folytatásban írok nektek…
