Emu tollából
Elérkezett május második vasárnapja. Hagyomány szerint ezen a napon felkeresem Vászolyt a Balaton-felvidék egyik – számomra különös jelentőséggel bíró – falvacskáját azért, hogy találkozzak Joe-val az egyetlen barátommal, aki még mindig az ország nyugati végén éli életét.
A kellemetlenül hűvös idő és a várható eső sokak kedvét elvette a motorozástól. Kivéve kettőjét: én, és Laci cimborám a baljós előrejelzések ellenére is nyeregbe pattantunk.
Az utunk első etapján szerencsénk volt. 15 fok, ami ideális léghűtéses motorjainknak. Csákváron ittuk első kávénkat. Innen már látszódott, hogy a Bakonyban nem viccel az időjárás. Felvettük az esőruháinkat, majd pár perces pihenőt követően indultunk is tovább.
A 8209-es 8216-os utak kereszteződésében az aszfalt csillogásából látszódott, hogy az eső megelőzött minket. Mint utóbb kiderült nem arra ment, amerről jöttünk. Csetény, Dudar, Zirc még egész jó volt. Apró cseppekben szemerkélő eső. A Bakony fővárosát elhagyva jött az igazi égi áldás. Akli végén Hárskút felé fordulva, azt elhagyva Márkó irányába egészen Vászolyig esett, szakadt, ömlött ránk az eső. Úgy hajtottunk el a Fekete István kilátó mellett, hogy észre sem vettük.
Az esőfelhőn keresztül hajtva még élveztem is a menetet. Mintha az égben repült volna velem a sas.
A Bakonyt elhagyva a Balaton-felvidéken Vászoly előtt az eddig is szakadó eső még jobban rákezdett. Az utat kettészelő átfolyások lelassítottak minket, a kanyarokat nem élvezhettük igazán. Mondhatni megváltásként éltük meg, hogy megérkeztünk a Kuti-Kerti Kisvendéglőbe, mely festői helyen van a Szent Jakab-forrás szomszédságában.
A forró tea javított a közérzetemen, a meleg étel pedig erőt adott a haza útra. Hazafelé autópályán
mentünk. Na az csak utólag vicces.
Joe nem jött el.
Jövőre újra megpróbálom.
