Emu tollából


A 71 éves Massey-Ferguson újkori állapotára emlékeztető piros fényezéssel, feldíszítve várta, hogy létezése során sokadjára ismét szolgálatba álljon.

Csénye. A Vas megyében található néhány utcából álló településről nem lehet elmondani, hogy felkeltené az ember érdeklődését. Az Országos Kéktúra és Mária út turistáin, zarándokain kívül kevés ember téved be a faluba, pedig az ember nem is gondolná milyen történelmi jelentőséggel bíró kis csodákat rejt magában a már a rómaiak által is lakott település. Ilyen az egyházmegye egyik legidősebb paplakja 1677-ből, mely – a felújításnak hála- a következő évtizedekben is várja az arra látogatókat. A Deák Ferenc utcában felállított stációk, melyek a megye egyik legszebb emlékegyüttesét képezik a Lourdesi kápolnával egyetemben. Meg kell említenem még a Sasfészek Sörözőt, ahova idén nem állt módomban betérni, de jövőre feltétlenül megnézem. 

De hogy is keveredtem az egykori sárvári földesurak úrbéresi jobbágy községébe?

Nagy titkot nem árulok el, ha azt mondom, a Guzzinak hála. Az egész augusztus első hétvégéjén kezdődött az XXI. Vármeetingen, ahol a főszervezőnek köszönhetően egy Moto Guzzi Weekend is megrendezésre került. “Az év leghangosabb nemzetközi motorostalálkozója és rockfesztiválja” számomra olyan jól sikerült, hogy sok mindenre nem emlékszem. A hétvégén készített egy-két szelfi és fotó halványan eszembe juttatja a történéseket, de nem vagyok meggyőzve arról, hogy azok úgy és akkor történtek-e. Tapasztalatom szerint jobb is az ilyen dolgokat hagyni, hogy  feledésbe vesszenek.

A lényeg, az említett fesztiválon egy márkatárs meghívott magához Csényére egy motorozós hétvégére. Az ilyen programok nincsenek ellenemre így köszönettel elfogadtam. Így alakult aztán, hogy szeptember harmadik hétvégéjén egy eddig példátlan eseményen vehettem részt. Az I. Csényei Szüreti Felvonuláson. Hagyományteremtőnek szánt rendezvényen egy olyan képet mutattak a csényeiek az emberi értékekről, ami megerősített abban, hogy jövőre is részt kell vennem ezen a szüreti felvonuláson. 

A program egyszerű volt.

A falu összes utcáján végighaladt az ünneplő menet. Különféle traktorok, kisgépek némi dekorral ellátva alkották a menetet. A rájuk csatolt utánfutókon pedig a falu népe foglalt helyet. Minden utcában volt egy, vagy több megálló, ahol a házban lakók az utcára kipakolt asztalokon kínálták az édes, és a sós házi süteményeket, természetesen a finom borok, pálinkák kíséretében. A felvonuláson részt vett Csénye papja, Majlát atya is, aki menet közben szentelt vízzel áldotta meg a kapujukba kiálló embereket és otthonaikat. A szüreti felvonulás zárására naplementekor Csénye külterületén, a Tevelen lévő szőlő mellett egy bőséges, bográcsban főtt estebéddel került sor. 

S mit mutattak nekem a csényeiek? Szeretetet. Hála érte!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük