Emu tollából
Egy éve május 3. vasárnapján találkoztam legutóbb Joe-val, az egyetlen barátommal.
Joe a nyugati vég egyik zsákfalujában éli mindennapjait. Szerintem nem történt vele semmi említésre
méltó. Igaz, ha történt volna vele valami, azt se tudnám. Nemigen beszélünk. Ezért tart még a
barátság. Nincs, ami elrontsa.
Ez év május 15.-ére, vasárnapra szerveztem egy túrát a legutóbbi találkozásunk 1 éves évfordulója alkalmából. Illetve azért is, mert csodálatos táj fogadja késő tavasszal a Balaton-felvidékre látogatót. A zöldellő rétek, sarjadó fák, a növekvő búza látványa kellemesre formálja az ember gondolatait. A már-már törzshelyemnek nevezhető vászolyi Zománc Bisztrócskát választottam idén is a találkozás helyszínéül.
Az étterem hangulata nem változott. A népszerűsége sem csökkent. Érdemes asztalt foglalni mielőtt felkeressük, mert könnyen teltházba futhatunk. A dátum előtt pár nappal még nem tudtam pontosan hányan megyünk. Így biztos, ami
biztos 12 főre foglaltam asztalt. Még Joe sem jelzett vissza egyértelműen. Csak remélni tudtam,
hogy eljön.
Jómagam Pierrel és Esztörrel érkeztem meg pontban egy óra körül. Amit a parkolóban
láttam attól kis híján meghatódtam. Tele volt motorokkal. Különleges darabok, legendás márkák
képviseletében. És Joe, ő is eljött a nyugati végről. És jöttek Baranyából, és Vas megyéből. Nem
gondoltam volna, hogy ennyien eljönnek.
Kávék, limonádék felett néhány órán át elbeszélgettünk. Megdumáltuk kivel, mikor találkozunk legközelebb. Kire milyen kalandok, programok várnak a nyáron. Legtöbbjükkel jövő héten találkoztam volna, de egy új családtag érkezése miatt nem tudok részt venni a soltvadkerti Guzzi Weekenden. Így maradt az augusztusi fesztivál és az ott kialakított Guzzi udvar.
Igazság szerint Joeval a köszönésen kívül egyetlen mondatot sem váltottunk, de jól van ez így.
Ettől ilyen békés a kapcsolatunk.
