Emu tollából
Olasz idomok, klasszikus vonalak, hazai lankák, történelmi helyszínek. Ez a négy jellemzője volt az idei megkésett, második motorozásomnak, amely során a Dunakeszi Auchantól eljutottam a fehárvárcsurgói Károlyi-Kastélyig.
A húsvéti hosszú hétvége első napján Nagypénteken a tavalyi „Szabaduló túrán” megismert ismerőseimmel indultam neki a csalóka időjárásban ennek a hetek óta várt utazásnak. Ugyan csak fél napos volt, de díszes kompániám kíséretében igen jól éreztem magam. Volt olyan szakasz mikor a sebeséghatárokat – csekély mértékben ugyan – figyelmen kívül hagyva hangosan ujjongtam miközben az én drága Angelinem végét járó abroncsa miatt kekeckedve dobálta a fenekét. S mindezt az én szórakoztatásomra. Virgonc is tud lenni a legkisebb hosszában beépített olasz V2.
Kényelmes időben délelőtt 10 órára fixáltuk le az indulást. 9 órakor már a garázsból kitolva pucolgattam a tankját. Nem szerettem volna késve érkezni a kiindulópontra. Az órámat nem csatoltam fel a csuklómra, így a telefonomon néztem meg mennyi időm is van még tankolni, kávézni indulás előtt. Ha nem így teszek, talán egyedül haraptam volna az aszfaltot. Az útvonal megálmodója a mindig jókedvű Pierre írt, hogy 11 órára módosult az indulás. Csalódtam volna, ha máskép lett volna. Valahol a lelkemben számoltam is ezzel. Munkánkban precízek vagyunk. Szabadidőnkben viszont szeretjük feledni a hétköznapok feszességét. Szeretjük a mediterránt, a jó borokat, a hosszúlábú lányokat, a gelato-t. Olasz motorjaink vannak, amik egyfajta életfelfogást kívánnak. A talián életérzésnek, a digó lazaságnak részét képezik ezek az apróbb csúszások is. Miért pont ettől tekintenénk el?
Pierre 11 óra előtt néhány perccel érkezett. Kimberly 11 óra után néhány perccel. Pierre érkezésekor én már a kabátomat a tankra hajtva, a motoromnak dőlve, arcomat szivarka füstbe takarva vártam őket. Az ilyenkor szokásos dolgokat – a motorjaink csodálását – követően kisvártatva elindultunk. Várakozásommal ellentétben a másik irányba. „Valahol biztos kilyukadunk.” – gondoltam, így nem is túráztattam magam tovább emiatt. A motort viszont kellett – bár Pierre óvatosan bánt Franciskával -, hogy az előzéseknél, kigyorsításoknál le ne maradjak az előttem mennydörgő MV Agusta Brutale 800 RR mögött. Illetve ne hátráltassam túlságosan a mögöttem visszafogott Monster 821-et sem. Tizenakárhány kilométert követően már harmadikként hallgattam az olaszok morgását.
Az első megállónk az Üvegtigrisnél volt. A szemerkélő eső miatt nem sokat időztünk ott. A biztonság kedvéért rövid időn belül tovább indultunk. A zsenge cseppek nem késztettek minket rohanásra, így megálltunk a Mediterrán-völgy bekötő útjánál. Az április zöldellő szántó előterében igen jól mutattak a kétkerekűink. Moto Guzzi, Ducati, MV Agusta. Idén még nem volt meg ez a felállás.
A harmóniát megbontva folytattuk utunkat javaslatom szerint a csákvári Csutiba. Mindig betérek oda, amikor a 8126-oson járok.
A tempónkat jól megválasztva éppen reggel óta ígérgetett tavaszi zápor kezdete előtt értünk oda. A fél órás esőt kiváló sütemények társaságában töltöttük. Én főételnek egy zöldséges rétest választottam, amelynek egy sajtos roláddal ágyaztam meg. A rolád csalódás volt. Az ízes töltelékből nem jutott a henger közepére. Csak a két szélén kibuggyanva kívántatta meg magát.
Harmadik állomásunk Pierre kívánságának megfelelően a Károlyi-Kastély volt. Röpke 20 percre a Csákvártól Fehérvárcsurgón. A kastély felújítva várja látogatóit, akik az óránként induló tárlatvezetés előtt vagy után a kastély szárnyában található hangulatos étteremben csillapíthatják étvágyukat, vagy koccinthatnak a patináns környezetben.
A gyerekek számára a kastélypark, halastó, lovaskocsikázás tartogathat élményeket. Érdemes egész napos programként megszervezni. Sajnos a mi időnkbe már nem fért bele, ezért a következő tárlatvezetést nem tudtuk megvárni, el kellett indulnunk hazafelé.
Látszódott rajtunk, hogy maradtunk volna még, de Kimberly elfáradt, Pierrenek családi programja volt és nekem is rá kellett pihennem a további elfoglaltságomra. Hétfő reggel a hűtőmágnest megtaláltam. A többire nem emlékszem.
