Szombat reggel az ablakon bekúszó napsugarakra ébredtem. A formás női alak ezúttal nem az ágy mellett állt, hanem mellettem feküdt. Már ébren volt. A szállásadónk által biztosított reggelink háztáji alapanyagokból készült. Friss zöldség, tojás, kolbász. Talán még a vaj is kézműves termék volt. Az elegánsan egyszerű reggelit, a birkabőrrel takart lócán fogyasztva, megterveztük a délelőtti programot. Ügyeltem arra, hogy a motorozásé legyen a főszerep.
Első megállóhelyünk az országos hírű Liliomkerti piac lett volna, azonban arról az apróságról megfeledkeztünk, hogy szombat délelőtt van. Az említett piac – mint minden másik – pedig vasárnap van nyitva. Így a piacozást elhalasztottuk. Onnan a Theodora-forráshoz vezetett az utunk Kékkútra. “Igyunk a vizéből és megőrizzük fiatalságunkat!” – tanácsolta egy kedves nénike, kit a forrás hollétéről kérdeztünk. Utólag visszagondolva nem tudnám megmondani miért kértem útbaigazítást, hiszen egy utcából álló falucskán kellett keresztül hajtani, hogy Kővágóörs felé jobbra meglássuk az ásványvíz palackozó üzemet és az előtte található forrást. A forrás fölött a közel húsz éve épült, az ásványvizes palackok címkéjéről már jól ismert vizet merítő fiúgyermek szobrai láthatóak. A szobrot látva még hangsúlyosabbá váltak útbaigazítónk szavai, ami a víz fiatalító hatását illeti. Ittunk, majd folytattuk a programot a Szentbékkállai-kőtenger felkeresésével. Az egykori Pannon-tenger üledékéből keletkezett köveket az erózió változatos formájúvá alakította. A legismertebbek a kőtenger közepén található ingókövek, mintha kővé vált hüllők tekintenek le az arra járókra. A természeti képződmény sziklái közötti sétát és rövid pihenőt követően Tihany felé vettük az irányt. A másik kedvenc környékbeli éttermünkbe, a Tűzkert étterembe tartottunk ebédelni. Szokták mondani, hogy a motorosok nem tévednek el csak a hosszabb úton mennek. Így volt ez velünk is. A 30 kilométeres, fél órás út helyett a hosszabbat, de izgalmasabbat választottuk, ami nem a Balaton parton, hanem a Balaton-felvidéken vezetett keresztül. Az ebédünk talán még szebb ételköltemény volt, mint az előző esti vacsoránk a Zománcban. Birka combot még nem tettek le így elém. Nem csak gusztusosan nézett ki, de finom is volt. Ebéd után egy romantikus hűtőmágnes vadászat következett, majd a következő állomásunk felé kanyarodtunk. Hegymagas külterületén, a Szent György-hegy oldalában található Angyal Pincét látogattuk meg feleségem rég nem látott barátnőjének és férje meghívásának eleget téve. Nem igazán folytam bele a hölgyek beszélgetésébe, annyira elterelte figyelmemet a csodálatos kilátás. Olyan gyorsan eltelt az idő az élő festmény csodálása közben, hogy észre sem vettük indulnunk kellett a szomszéd faluban Kisapátiban található, a Balaton egyik legszebb panorámájával rendelkező éttermébe a Taberna Infinito-ba. Szerencsém volt, s tudtam foglalni egy VIP asztalt. Frida mennyországa sokkal jobban esett annál az asztalnál ülve. Tapenád füge lekvárral, spanyol szalámi válogatás, citromos rizzsel töltött szőlőlevél, albondigas és sorolhatnám még a nem mindennapi ínyencségeket, amiket felszolgáltak nekünk a vacsoránk során. Innen már a szállásunkra mentünk, s egy-egy pohár bor kíséretében koronáztuk meg az estét. 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük