Emu tollából


The Vintage Ride – Szabaduló túra szervezői, a VMC Garage-os srácok annyira jófejek voltak májusban, hogy elhatároztam idén szeretnék még egy általuk szervezett túrán résztvenni. A honlapjukon mindösszesen kettőre lehetett jelentkezni. Egy júliusi csillagtúrára Toszkánában és egy szeptemberi hosszú hétvégére, ami a Káli-medencébe csábítja a hazai tájakon motorozni vágyókat. Az utóbbiban idén már többször jártam, így az előbbire esett a választásom.

Toszkán túra egy olasz motorral. Szerintem nem kell több egy középszerű nyárhoz.

A jelentkezés rendben megtörtént, a díjbekérő teljesítve, igazolások beszerezve, motoros ruhatár frissítve, motor felkészítve, a többit a szervezők intézték. Ahogy csökkent az indulásig hátralévő napok száma úgy nőt az izgatottságom. A tervek szerint július 17.-én reggel hétkor indultunk volna Fehérvárról. Addig még volt hátra pár nap, amik nagyon lassan teltek. Hogy eltereljem a figyelmem, próbáltam elfoglalni magam. Többször átböngésztem az útitervet, a programot. A betervezett látnivalók is páratlan élménnyel kecsegtettek. A Pontedera-i Piaggio Múzeum, a Vinci-i Lenardino Múzeum, a Chianti és Brunello borvidék, és így tovább. Ki tudja még mennyi minden! Minden nap megálltam néhány percre, behunytam a szemem és elképzeltem, ahogy a Strada Provinciale Bolgherese-n széles vigyorral az arcomon motorozom a napsütötte Toszkán tengerpart felé. A levegőbe szippantva a légutaimat átjárja az utat szegélyező ciprusfák illata, közben a Bambino-t éneklem magamban Jean Dujardin előadásában. Minden este az olasz konyha valamely különlegességét öblítem le egy pohár borral, amely a világ egyik leghíresebb borvidékén termett szőlőből készült. Istenem, micsoda élet!

Hétfő reggel az ablak előtt álló formás női alak vállát csókolgató napsugarakra ébredtem. Egyedül, izzadtan fekszem a hatalmas francia ágy összegyűrődött lepedőjén.

Már képben vagyok. Felismerem a háttérben szóló zenét, Deela – El Mechánico. Az éjjeli szekrényen üres poharak, a földön eldobott zsebkendők árulkodnak az éjszaka történtekről. Az ágyból kikelve eltaposok egy üres Cataflamos dobozt. Úgy látszik a hétvége alatt bedobáltam azt a pár darabot, amit találtam. Szó nélkül sétálok el a “test” mellett. A fürdőbe menet átnyomom a zenét valami pörgősebbre. Pennies in my pocket – jó lesz. Tükrözi a helyzetem. A tükörben a szokásosnál is nyúzottabb tekintetet látok, az arcom feldagadva. Odakint egy nyári zivatar mutatja meg éppen Gaia milyen kedvében van. Összeszedem magam és elindulok a fogorvoshoz. A napsütötte toszkánai motorozásom helyett Budapesten autózom az esőben.

Nem így képzeltem.


Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük