Emu tollából


Néhány nap híján 13 hónap. Pár 10 kilométerrel több, mint 12000. Próbálom nézni a jó oldalát. Nem kell a nívóval bajlódnom. Mikor száraz az oldala rátöltök. Persze ez csak vicc. Az olasz motorkerékpárok nyújtotta öröm mellé ajándékba adják ezeket a bosszantó apróságokat.

Letisztítottam, szárazra töröltem és elindultam vele. Bíztam benne, csak azért könnyezett, mert a héten még nem járattam. Nem terveztem meg az útvonalat, nem is gondoltam hosszú utat megtenni. Tényleg csak annyit, hogy látszódjon, hol köpi az olajat. Így indultam neki a délelőtt folyamán a próbakörnek.

Háromnegyed tizenegykor már a Nyugat-Cserhát lábainál motoroztam Rád felé. Észre sem vettem mennyire elszaladtak a kilométerek, annyira élveztem a céltalan motorozást. A pillanatok élvezetének köszönhető, hogy abban a bal kanyarban, ami egy hosszabb egyenest követően Rád irányába tereli az arra közlekedőt, egy cseppet megsenderedtem. Talán a kanyarban lévő útszéli-keresztnek hála, nem a bozótban kötöttem ki, hanem a néhány méterrel visszább kezdődő föld út szolgált lassítónak. Nem tartom magam hívőnek, de mégis az első, ami elhagyta a számat, a “Hála Istennek!” volt.

Felidéztem Ady alábbi művét, majd lassabban, figyelmesebben hajtva folytattam utamat.

Krisztus-kereszt az erdőn

Havas Krisztus-kereszt az erdőn,

Holdas, nagy, téli éjszakában:

Régi emlék. Csörgős szánkóval

Valamikor én arra jártam

Holdas, nagy, téli éjszakában.

Az apám még vidám legény volt,

Dalolt, hogyha keresztre nézett,

Én meg az apám fia voltam,

Ki unta a faragott képet

S dalolt, hogyha keresztre nézett.

Két nyakas, magyar kálvinista,

Miként az Idő, úgy röpültünk,

Apa, fiú: egy Igen s egy Nem,

Egymás mellett dalolva ültünk

S miként az Idő, úgy röpültünk.

Húsz éve elmult s gondolatban

Ott röpül a szánom az éjben

S amit akkor elmulasztottam,

Megemelem kalapom mélyen.

Ott röpül a szánom az éjben.

Nem tértem egyből vissza az aszfaltra. Gondoltam, ha már úgy alakult, hogy a szántás mellett kötöttem ki, miért ne mehetnék ott tovább? A szemben lévő lanka aljában található csenderest balról kerülve értem fel a dombtetőre, ahol véget ért a járt út. Egy fotó és néhány perces gondolkodást – a hogyan továbbról – követően visszafordultam a műútra.

Pencre érve szerettem volna megnézni a Cserhát Táj- és Falumúzeumot de, mint kiderült, csak telefonos egyeztetést követően látogatható. Azért belógtam és csináltam egy képet. Itt is jártam.

Pencről Nógrád községbe mentem, a Nógrádi várhoz. Hónapok óta ott motoszkált a fejemben, hogy jó lenne megnézni, s most végre rászántam magam. Autóval, motorral, biciklivel egészen a várdomb lábánál található parkolóig tudunk menni. Onnan néhány perces séta vezet a domboldalon fölfelé. A gyalogút mentén több padot is találunk, ahol megpihenhetünk, ha nem bírjuk egy szusszal leküzdeni a magasságot.

Felérve művészi panorámában van részünk. A Börzsönyt, mintha oda festették volna a látóhatárra.

A várból az építése óta eltelt körülbelül ezer év után nem sok minden maradt, azonban a meglévő romok, magas falrészletek büszkén emlékeztetnek a dicső múltra.

A parkolóba visszaérve a mellette található ZenTerasz Étterem és Kávézóban a széles italválasztéknak köszönhetően felfrissülhetünk vagy egy könnyedet ehetünk is. Én is így tettem.

Vendéglátóm felhívta figyelmemet a háromhetente a parkolóban tartandó kézműves piacra.

Tökéletes kirándulóhely egy hétvégi délutánra. Az egykori várudvar területén lévő tisztás pedig kiváló helyszín egy családi piknikre. S mivel állandó szél van oda fent, ez az egyik legjobb hely az országban sárkányt eregetni.


Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük