Emu tollából


A horgászbotjaink egymás mellett pihentek a rod-podon. Az órák óta hang nélkül tétlenkedő kapásjelzők lassan maguktól kikapcsoltak.

– Nagybot, én nagyon unatkozom. -mondta Kicsibot

– Én is Kicsibot, én is. – dörmögte Nagybot az orsója alatt, majd csöndben meredtek tovább a tükörsima víz irányába.

A nyári szünet első szabad hétvégéjére szervezett sátoros horgászaton nem történt semmi. Semmi olyan, ami horgászat szempontjából jelentőséggel bír. Nagy izgalommal vártuk már a szombat reggelt. Előző este mindent becsomagoltam. Egy-két apróság maradt csak az indulás napjára. Terveink szerint vasárnap estig a maróti öbölben töltöttük volna időnket. Elsősorban horgászni készültünk, ezért a strandjátékokat nem tettem be. Utólag már bánom. Abszolút strand idő volt, és a halak kapókedve is lehetővé tette volna, hogy peca helyett pancsoljunk. Sajnos a kelleténél jobban bíztam a horgászszerencsében és nem fordítottam kellő figyelmet a felkészülésre. A természetes víz nem halastó. Ott nem mindegy, milyen módszert és csalit választ az ember. Utólag visszagondolva ez egy elcseszett sátorozás volt. Se nem kempingeztünk igazán, se nem horgásztunk rendesen.

Nem is tartottuk az eredeti tervet, hanem már vasárnap délelőtt hazajöttünk. Így délután még el tudtunk menni az állatkertbe, és valamennyire feledtettük a gyerekkel a pilismaróti semmit.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük