Emu tollából


“Jó reggelt!

Szombaton el kéne menni valamikor, valamerre. Ki mit gondol erről?” 

Tettem fel ezt a nem túl konkrét kérdést az egyik Guzzista csoportban a hétvégére tervezett motorozással kapcsolatban. Talán a hanyag kérdésnek köszönhető, talán a társaságom nem szeretik sokan, mindenesetre nem záporoztak a bejegyzéshez kapcsolódó értesítések. Egy cimborám Horvátországot látogatta meg. Egy ismeretlen márkatárs Balaton-felvidékre hívott, az egyetlen barátom munkába invitált. Volt azonban egy komment, amin megakadt a tekintetem. Egy olyan lehetőség, ami jobb esetben csak egyszer adódik az ember életében. Idézem:

“Ha 11-re leértek a balatonvilagosi önkormányzathoz, akkor engem megnézhettek esküvő közben!😀😀😀😀😀 Víz és unicum elérhető lesz!!!😀👍”

Nem lehetett visszautasítani. Szerencsére nem csak én gondoltam így, és harmad magammal használtam ki a kínálkozó alkalmat. 

Négy motor.

Négy Guzzi.

Dörmögő 1100 Breva, pufogó V7 Classic, kiherélt 1100-es California, pöfögő V7 III Stone. A ceremónia szempontjából kétség kívül a Cali volt a legrelevánsabb, és őszintén szólva az enyém a V7 III volt a legszerényebb hangzású – a kiszemelt kipufogót még nem volt alkalmam lelopni.

Koreográfiának a következőben egyeztünk meg: amint kilép a menyasszony a házasságkötő épületéből alapjáraton várjuk, hogy mögénk érjen, majd elkezdjük rángatni a gázmarkolatot lehetőség szerint úgy, hogy az esküvői ruha kellőképpen átitatódjon az elégetett prémium üzemanyag illatával. Miután elsétált mögöttünk, utána csurgunk alapjáraton néhány métert.

A helyszín adottságainak köszönhetően nem volt sok helyünk hosszasan kísérgetni. A szertartás a Balaton melletti füves területen volt megtartva. Oda nem hajthattunk be.

De!

De onnan alig 20 méterre volt egy visszafordító, ahol nyelezéssel és  tisztelet körökkel adhattunk a hangulatnak. Én személy szerint két kört mentem kb. öttel hétezres fordulaton mikor a kuplung szag arra késztetett, hogy beálljak az időközben sorba rendeződött társaim mellé és állva folytassuk tovább a Guzzi koncertet.

Rángattuk durrogtattuk egészen addig, amíg a vőlegény erőteljes integetésbe kezdett. Ezt és az anyakönyvvezető, a násznép arcát látva gyorsan elhajtottunk.

Meg sem álltunk a Velencei-tóig, ahol egy frissítő mártózás és egy hekk koviubival segített feledtetni a stresszt. A stresszt, amit a következő kérdés okozott: vajon a mennyasszonynak hogy tetszett? 



Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Megszakítás