Emu tollából
“Jó reggelt!
Szombaton el kéne menni valamikor, valamerre. Ki mit gondol erről?”
Tettem fel ezt a nem túl konkrét kérdést az egyik Guzzista csoportban a hétvégére tervezett motorozással kapcsolatban. Talán a hanyag kérdésnek köszönhető, talán a társaságom nem szeretik sokan, mindenesetre nem záporoztak a bejegyzéshez kapcsolódó értesítések. Egy cimborám Horvátországot látogatta meg. Egy ismeretlen márkatárs Balaton-felvidékre hívott, az egyetlen barátom munkába invitált. Volt azonban egy komment, amin megakadt a tekintetem. Egy olyan lehetőség, ami jobb esetben csak egyszer adódik az ember életében. Idézem:
“Ha 11-re leértek a balatonvilagosi önkormányzathoz, akkor engem megnézhettek esküvő közben!😀😀😀😀😀 Víz és unicum elérhető lesz!!!😀👍”
Nem lehetett visszautasítani. Szerencsére nem csak én gondoltam így, és harmad magammal használtam ki a kínálkozó alkalmat.
Négy motor.
Négy Guzzi.
Dörmögő 1100 Breva, pufogó V7 Classic, kiherélt 1100-es California, pöfögő V7 III Stone. A ceremónia szempontjából kétség kívül a Cali volt a legrelevánsabb, és őszintén szólva az enyém a V7 III volt a legszerényebb hangzású – a kiszemelt kipufogót még nem volt alkalmam lelopni.
Koreográfiának a következőben egyeztünk meg: amint kilép a menyasszony a házasságkötő épületéből alapjáraton várjuk, hogy mögénk érjen, majd elkezdjük rángatni a gázmarkolatot lehetőség szerint úgy, hogy az esküvői ruha kellőképpen átitatódjon az elégetett prémium üzemanyag illatával. Miután elsétált mögöttünk, utána csurgunk alapjáraton néhány métert.
A helyszín adottságainak köszönhetően nem volt sok helyünk hosszasan kísérgetni. A szertartás a Balaton melletti füves területen volt megtartva. Oda nem hajthattunk be.
De!
De onnan alig 20 méterre volt egy visszafordító, ahol nyelezéssel és tisztelet körökkel adhattunk a hangulatnak. Én személy szerint két kört mentem kb. öttel hétezres fordulaton mikor a kuplung szag arra késztetett, hogy beálljak az időközben sorba rendeződött társaim mellé és állva folytassuk tovább a Guzzi koncertet.
Rángattuk durrogtattuk egészen addig, amíg a vőlegény erőteljes integetésbe kezdett. Ezt és az anyakönyvvezető, a násznép arcát látva gyorsan elhajtottunk.
Meg sem álltunk a Velencei-tóig, ahol egy frissítő mártózás és egy hekk koviubival segített feledtetni a stresszt. A stresszt, amit a következő kérdés okozott: vajon a mennyasszonynak hogy tetszett?