Napra-forgó Pulyabál: Játsszunk otthon 9. rész

Szabóné Kaszás Villő írása


Elérkeztünk utolsó előtti pulyabálunkhoz. Június hónapban már nem jelentkezem új cikkekkel, annál inkább reménykedem benne, hogy szeptembertől élőben találkozhatunk! Figyeljétek a fóti Vörösmarty Művelődési Ház, vagy a Napra-forgó Facebook oldalát, itt megtalálhatjátok majd a részleteket. 

A két utolsó pulyabált kint töltjük a legelőn. A régi paraszti kultúrában a gyerekeknek pontosan meghatározott helyük volt a munka világában. A legkisebb gyerekek is segítettek ház körül, sőt, ha nagy volt a szükség, a földmunkákba is bevonták a nagyon kicsi, akár a 4 esztendős gyermeket is. 5-6 éves korukban pedig rájuk bízták a jószágot: libákat, pulykákat, kecskét terelgettek. Sok emlékezésben olvasni arról, hogy – bár a gyerekektől gyakran óriási, csaknem emberfeletti erőfeszítéseket követelt ez a munka – mégis jól érezték magukat a legelőn, ahol összeverődhettek és a pásztorkodás mellett szabadon játszhattak.

Reggel a gazdasszony kinyitja az udvar hátsó kapuját, hogy kiengedhesse a libákat a legelőre. A libák már alig várják a lubickolást a patakban. Dobogjunk, forogjunk, szaladjunk!

 

Nyisd ki asszony a kapudat,

Hadd kerüljem a váradat,

sej, lilililom.

 

De a nagy tülekedés után szépen sorba állnak, úgy vonulnak az utcán. Ti is vonuljatok, kanyarogjatok, a sor végére pedig guggoljatok le!

 

Száz liba egy sorba

Mennek a nagy tóra

Elől megy a gúnár,

Jaj, de begyesen jár, gá, gá, gá!

 

Még hidegek a reggelek, csalogassuk kitárt karral a napocskát!

 

Süss föl nap,

Vaskalap,

Kertünk alatt libák vannak,

Megfagynak.

 

Kisütött a nap, pacsirta szárnyal a legelőn. Hintáztassuk a picit lábunk között, vagy a nagyobbat magunk előtt!

 

Hinta-palinta.

Levegőbe’ szépen szól a pacsirta!

 

Nem csak a pacsirták szólaltak meg, hanem a békák is! Utánozzuk a béka hangját, hívjuk fel a baba figyelmét a különleges hangokra!

 

Mit varrsz? Mit varrsz?

Papucsot, papucsot.

Kinek? Kinek?

Uraknak! Uraknak!

 

A libákat veszély is fenyegeti a legelőn. A bokrok közül éhes róka leselkedik rájuk. Lopakodjunk ujjunkkal a gyermek karján, majd hirtelen csiklandozzuk meg!

 

Ciróka – maróka idetojott a róka

Csik-mak-mak-mak-mak-mak!

 

A levegőből is lecsap a kánya az idei libuskákra. Csippentsük meg a baba kézfejét és mozgassuk ritmusra, utána hessegessük el!

 

Csipi-csipi kánya,

Menj el Mihályfára,

Ott a csibe lába,

Tedd a tarisznyába,

Jó lesz vacsorára!

 

Tapsolással kergessük el a héját!

 

Héja, héja, lakatos,

Látom, lábad ripacsos,

Addig libát nem adok, 

Míg azt el nem takarod!

 

Lassan megindulhatunk hazafelé. Nem csupán a libák, hanem a kecskék is itt legelésznek. Már mennek is hazafelé.  Lovagoltassuk a gyermekeket az ölünkben!

 

Hoppá-cuppá János bá,

Hol járt kend a kecskékkel,

Túl a vízen, a nádon,

Ángyod mellett az ágyban.

A libák alkonyat előtt még gyorsan megtömik a begyüket. Vegyük ölönkbe és ringassuk a babát!

 

Libuskáim, egyetek,

Mindjárt hazamehettek,

Mire a nap lenyugszik,

Ti is otthon lehettek.

 

Biztos, hogy minden libuskánk megvan? Egy mintha hiányozna! Táncoljunk külön, majd kézenfogva a babával!

 

A gúnárom elveszett

Keresésére megyek,

Térdig érő nagy sárba

Nem, nem, nem, nem talált a párjára.

 

A gúnárom elveszett,

Keresésére megyek,

Térdig érő nagy sárba,

Rá, rá, rá, rátalált a párjára.

 

A mai mulatságra sárközi muzsikát hoztam nektek:

Ha pedig szeretnétek meghallgatni az énekeket, itt megtalálhatjátok a videót.

Mindenkinek örömteli mulatozást kívánok!

Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük