Szabóné Kaszás Villő írása
Elérkeztünk utolsó előtti pulyabálunkhoz. Június hónapban már nem jelentkezem új cikkekkel, annál inkább reménykedem benne, hogy szeptembertől élőben találkozhatunk! Figyeljétek a fóti Vörösmarty Művelődési Ház, vagy a Napra-forgó Facebook oldalát, itt megtalálhatjátok majd a részleteket.
A két utolsó pulyabált kint töltjük a legelőn. A régi paraszti kultúrában a gyerekeknek pontosan meghatározott helyük volt a munka világában. A legkisebb gyerekek is segítettek ház körül, sőt, ha nagy volt a szükség, a földmunkákba is bevonták a nagyon kicsi, akár a 4 esztendős gyermeket is. 5-6 éves korukban pedig rájuk bízták a jószágot: libákat, pulykákat, kecskét terelgettek. Sok emlékezésben olvasni arról, hogy – bár a gyerekektől gyakran óriási, csaknem emberfeletti erőfeszítéseket követelt ez a munka – mégis jól érezték magukat a legelőn, ahol összeverődhettek és a pásztorkodás mellett szabadon játszhattak.
Reggel a gazdasszony kinyitja az udvar hátsó kapuját, hogy kiengedhesse a libákat a legelőre. A libák már alig várják a lubickolást a patakban. Dobogjunk, forogjunk, szaladjunk!
Nyisd ki asszony a kapudat,
Hadd kerüljem a váradat,
sej, lilililom.
De a nagy tülekedés után szépen sorba állnak, úgy vonulnak az utcán. Ti is vonuljatok, kanyarogjatok, a sor végére pedig guggoljatok le!
Száz liba egy sorba
Mennek a nagy tóra
Elől megy a gúnár,
Jaj, de begyesen jár, gá, gá, gá!
Még hidegek a reggelek, csalogassuk kitárt karral a napocskát!
Süss föl nap,
Vaskalap,
Kertünk alatt libák vannak,
Megfagynak.
Kisütött a nap, pacsirta szárnyal a legelőn. Hintáztassuk a picit lábunk között, vagy a nagyobbat magunk előtt!
Hinta-palinta.
Levegőbe’ szépen szól a pacsirta!
Nem csak a pacsirták szólaltak meg, hanem a békák is! Utánozzuk a béka hangját, hívjuk fel a baba figyelmét a különleges hangokra!
Mit varrsz? Mit varrsz?
Papucsot, papucsot.
Kinek? Kinek?
Uraknak! Uraknak!
A libákat veszély is fenyegeti a legelőn. A bokrok közül éhes róka leselkedik rájuk. Lopakodjunk ujjunkkal a gyermek karján, majd hirtelen csiklandozzuk meg!
Ciróka – maróka idetojott a róka
Csik-mak-mak-mak-mak-mak!
A levegőből is lecsap a kánya az idei libuskákra. Csippentsük meg a baba kézfejét és mozgassuk ritmusra, utána hessegessük el!
Csipi-csipi kánya,
Menj el Mihályfára,
Ott a csibe lába,
Tedd a tarisznyába,
Jó lesz vacsorára!
Tapsolással kergessük el a héját!
Héja, héja, lakatos,
Látom, lábad ripacsos,
Addig libát nem adok,
Míg azt el nem takarod!
Lassan megindulhatunk hazafelé. Nem csupán a libák, hanem a kecskék is itt legelésznek. Már mennek is hazafelé. Lovagoltassuk a gyermekeket az ölünkben!
Hoppá-cuppá János bá,
Hol járt kend a kecskékkel,
Túl a vízen, a nádon,
Ángyod mellett az ágyban.
A libák alkonyat előtt még gyorsan megtömik a begyüket. Vegyük ölönkbe és ringassuk a babát!
Libuskáim, egyetek,
Mindjárt hazamehettek,
Mire a nap lenyugszik,
Ti is otthon lehettek.
Biztos, hogy minden libuskánk megvan? Egy mintha hiányozna! Táncoljunk külön, majd kézenfogva a babával!
A gúnárom elveszett
Keresésére megyek,
Térdig érő nagy sárba
Nem, nem, nem, nem talált a párjára.
A gúnárom elveszett,
Keresésére megyek,
Térdig érő nagy sárba,
Rá, rá, rá, rátalált a párjára.
A mai mulatságra sárközi muzsikát hoztam nektek:
Ha pedig szeretnétek meghallgatni az énekeket, itt megtalálhatjátok a videót.
Mindenkinek örömteli mulatozást kívánok!
