Pap Anita könyvtáros írása
Péterfy-Novák Éva: Apád előtt ne vetkőzz (2019.)
Péterfy-Novák Éva született 1961.12.05-én, írói pályafutását 2013-ban kezdte Egyasszony című blogjával, a blog könyvként is megjelent 2014-ben. Az Apád előtt ne vetkőzz című könyve 2019-ben került a nagyközönség elé.
Azért választottam ezt a könyvet a heti ajánlóba, mert nagy hírt kavart nemrégiben a médiában egy magyar diplomata, Magyarország egykori perui nagykövete, akit 2020 júliusában felfüggesztett börtönbüntetésre ítéltek 19.000 pedofil fénykép birtoklásáért, amit „csak” nézegetett elmondása szerint. Miért nézeget ilyen képeket egy mélyen vallásos ember, meg egyáltalán bárki? Mindenki döntse el saját maga, hogy mit gondol erről! Mindenesetre az egész országot megrázta a hír, az ismerősök körében is napokig erről beszéltünk, hogy lehetett, miért lehetett, milyen büntetést rónánk ki rá, hogyan lehetne ezt megállítani? A legborzasztóbb, hogy gyermekekkel ilyesmi történik.
„…az állatok még tudják, hogyan kell az utódokat gondozni. Mert az állatok ösztönből szeretnek. Az ember viszont már kezd elkorcsosulni, és érdek nélkül nem tud szeretni.”
Ebben a témában Éva könyve egy mestermű! Sokszor le akartam tenni miközben olvastam, megesett, hogy mondatokat csak felületesen olvastam el. De érdekelt a téma, melyet sokan tabuként kezelnek. Kavarogtak bennem az érzelmek: felháborodás, tenni akarás, düh, harag, bánat, gyűlölet, sajnálat, döbbenet, félelem. Mélyen a hatása alá kerültem. Egy ilyen könyvet megírni nagyon fájdalmas lehetett, és fájdalmas volt olvasni is. Éva meghallgatott áldozatokat, akik iszonytatos, szívet marcangoló igaz történeteket meséltek el. Együtt sírt velük, a könyvben ő szólalt meg a nevükben. Egy picit sem fogalmaz úgy az írónő, hogy kevésbé fájjon. Szókimondó, bátor, de érzékeny. Megírni nőként ebben a témakörben könyvet úgy, hogy hiteles legyen, minden apró részletét darabjaira cincálni, nagyon erős lelki stabilitást igényel. A lélegzetem is elállt olykor, pedig nagyon tapintatosan kezelte ezt a tabu témát. Nagyon fontos, hogy gyermekkorban milyen mintát adunk át a gyerekeinknek, hiszen a gyermekkori traumák felnőttként a sérült viselkedésminta, romboló hatású és súlyos következményekkel jár.
Az, hogy kinek mit ad ez a könyv, csak saját maga tudja eldönteni, mindenki másképp éli meg. Éva nem bírál senkit, nem ítélkezik senki fölött, nem foglal álláspontot, csak tényként közöl, az olvasó meg döntsön! A bántalmazás több szemszögből megvilágításra kerül. Nézőpont kérdése ki a bűnös. A saját véleményemet nem írhatom le a témát illetően, mert nyomdafestéket nem tűrne. Anya vagyok, lányom van. Ez egy olyan könyv, amit mindenkinek el kellene olvasnia, mert zseniális, amit közvetít.
„Pedig annyi mindent akarok kérdezni. Tudni akarom, hogy mit csináljak. Ne nézzek apura, ha szembe ül velem? Ne szaladjak elé, amikor hazajön a munkából? Vagy ne üljek az ölébe, ha odahúz? Az az illegetés? Vagy amikor esti mesét mond az ágyban a kurtafarkú malacról, kiskifliként (ahogy mondani szokta) ne bújjak hozzá? De nem merek kérdezni, mert akkor anyu azt fogja hinni, hogy addig illegettem magam, míg apu megerőszakolt.”
A könyv a Fót Városi Könyvtár állományában megtalálható.
Ha könyves inspirációra vágysz, csatlakozz Facebook-on a Fót Városi Könyvtár online olvasóköréhez – FIOK // Fóton Itthon Olvasok Közössége –, ahol a tagok írásban és közös beszélgetések keretében is megoszthatják egymással az olvasott művekkel kapcsolatos gondolataikat.
