Siposhegyi Zsolt: Moliére élete, pályája

Siposhegyi Zsolt írása Jean-Baptiste Poquelin 1622-ben született Párizsban. Édesapja  megkapta a” királyi asztalos” címet. Ez azért is fontos, mert akkoriban ez egy nagyon rangos elismerés volt. Később a fia is részesült benne, de hamar visszadta, aztán ismét visszavette, majd megint visszaadta. Egy biztos, hogy sem mesterember, sem ügyvéd nem szeretett… Continue reading

Vas Virág: Érdekességek és titkok 8 magyar költőről

Vas Virág írása Valljuk be, az iskolában nem mindig kötöttek bennünket a költők élete és munkássága. Később persze rájövünk, hogy az irodalomtanárunk által egekig magasztalt személyek ugyanolyan emberek voltak, mint mi. Ők is szerettek, csaltak, szenvedtek, harcoltak, bántottak másokat és bántották őket is. Ebben a fényben megvilágítva még hitelesebb képet… Continue reading

Verebélyi Noémi: Megtestesült humor és vasszorgalom – Latabár Kálmán

Verebélyi Noémi írása Kossuth-díjas magyar színművész, érdemes és kiváló művész, a humor koronázott királya Latabár Kálmán. Estéről estére rengeteg ember szívében fakasztott derűt. A blogsorozatban megjelent portréimat „fekete fehérben” végeztem idáig, most azonban eljutottam a vegyes technikához. Tudatos döntés volt. Latabár Kálmánt nem lettem volna képes színek nélkül megrajzolni. Egyszerűen nem lehet. Színes egyéniség… Continue reading

Grenella Orsolya: Juhász Gyula és a Szerelem?

Grenella Osolya írása Ma egy olyan költőt hoztam el nektek, akiről úgy tartják, hogy ő volt „A Nyugat”  legvallásosabb költője. Visszahúzódónak, s csendesnek írták le kortársai, de e mögött a csendes és visszahúzódó személyiség mögött ott volt az „ember”, egy hű lelkű férfi, aki verseiben bátran és nyíltan fogalmazta meg… Continue reading

Vas Virág: Magyar költők barátsága József Attila és Illyés Gyula – a közös múzsa

Vas Virág írása József Attila (1905-1937) 1905. április 11-én született Budapesten, apja szappanfőző munkás volt, aki hamar elhagyta családját. Az egyedül maradt anyának mindent meg kellett tennie, hogy magát, két lányát (Etus és Jolán, aki idősebb) és fiát (Attila) ellássa. A két kisebb gyereket, Etust és Attilát állami gondozásba adta:… Continue reading

Verebélyi Noémi: Tolnay Klári, mint hivatásos örömhozó

Verebélyi Noémi írása Az igazi okát nem tudom megmondani, de kevés színésznő fogott meg életem során. Nos, Tolnay Klárinak ez is sikerült. Emlékszem arra, hogy éppen a konyhában segédkeztem, amikor a kis tv-n egy borzasztóan unalmas beszélgetés ment, a semmiről. Gyorsan átkapcsoltam, nehogy már vesztegessem az időmet, babfejtés közben. Egy… Continue reading

Hevesi-Tóth Evelin: Interjú Karafiáth Orsolyával

Hevesi-Tóth Evelin írása Evelin múlt heti novella felolvasása Karafiáth Orsolyától ITT. Karafiáth Orsolya műveiben sokat foglalkozik a férfi-nő kapcsolattal, valamint a szülő-gyermek, különösen az anya-lánya viszony boncolgatásával. Engem a írásaiban, mindig az az ijesztő, vakmerő őszinteség fog meg, ahogy szembenéz a múltjával, az alkoholista anyjával, a gyermekkorával és saját magával. A… Continue reading

Vas Virág: Magyar költők barátsága Petőfi Sándor és Arany János- A síron túli barátság

Vas Virág írása Petőfi Sándor (1823-1849) 1823. január 1-én született Kiskőrösön, Petrovics Sándor néven. Apja, Petrovics István mészáros, kocsma- és földbérlő volt. Anyja Hrúz Mária, mielőtt férjhez ment, cselédlányként dolgozott. Gyermekéveit nagyrészt Kiskunfélegyházán töltötte, összesen 9 iskolában tanult, ez azzal az előnnyel járt, hogy már fiatalon igen gazdag élettapasztalatokkal rendelkezett…. Continue reading

Nem az a fontos az ember hány éves, csak a szíve legyen fiatal 2. rész

Verebélyi Noémi írása Az első részt Bilicsi Tivadar miskolci pályafutásánál hagytuk abba. Folytatásképpen fontos megjegyezni, hogy hatvan szerepet játszik a mindössze két miskolci évad alatt! A kritikák és a közvélemény rendre dicsérik. A helyi lapok körében is népszerű Bilicsi Tivadar, hiszen sokszor felkeresik különböző interjúk miatt. Játszik: operettben, népszínműben, klasszikus… Continue reading

Grenella Orsolya: József Attila, a gyermek-lelkű költő

Grenella Orsolya írása Egy újabb hét telt el, és egy újabb verssel érkeztem ma hozzátok. Mikor nekiülök az aktuális heti cikknek sosincs könnyű dolgom, annyi minden cikázik a fejemben. Aztán egyre csak  azt veszem észre, hogy elmerengek. Valahogy a gyerekkoromban kezdek el vájkálni, olyan művekre bukkanva, amikkel később újra találkoztam… Continue reading