Az esti meseolvasás lehet egy a gyermekünk fejlődéséhez tudatosan hozzáadott feladat, lehet egy néha-néha éppen ahogy kedvünk tartja program, de lehet egy életre szóló élmény, egy igazi csak a miénk szertartás is. Erről írok most nektek Kádár Annamária gondolatai mentén betekintést engedve saját mesepillanatainkba is.
- A meséléshez szorosan hozzátartoznak a közös rítusok és szertartások. Alkossuk meg mi is a sajátunkat! Vackoljunk be, legyen egy varázsmondat, csengettyűszó, gyertyagyújtás, legyen egy mesetakarónk, ami a ráhangolódást segíti. Nekünk a mesemondó könyvünk egy mesetarisznyában van, ami csak a mi különleges mese alkalmunk során kerül le a polcról.
- Mesélés közben gyakoroljuk a tudatos jelenlétet, legyünk az „itt és most”-ban. Ne gondoljunk a mosásra, a munkára, a holnapi teendőkre, csukjunk be mindent a fejünkben és ez az idő szóljon csak rólunk és a mesélésről! A gyermek megérzi, ha türelmetlenek vagyunk, sietünk, vagy le akarjuk rázni. Ne tegyük! Legyen a mesélés minőségi élmény és csak a mi időnk!
- Meséljünk lassan, ráérős tempóban! A mese dallama, ritmusa, az ismétlődő szófordulatok, a hasonlatokkal, egyszerű nyelvezettel kifejezett leírások utat találnak gyermekünk szívébe, aki ezáltal könnyebben megalkotja saját belső moziját. Mesélés közben ne tegyünk fel kérdéseket, ne fűzzünk magyarázatot a történethez. Hagyjuk, hogy a hallottak a gyerekek aktuális érzelmi állapotára hassanak. Amikor viszont a gyerek „beleszól” a mesébe, belelép és kérdez a szereplőktől, beszélgetésbe elegyedik velük, akkor hagyjuk neki, lépjünk be a játékába és válaszoljunk a megszólított szereplő nevében.
- Engedjük át a szívünkön a mesét, és hagyjuk, hogy a belső gyermekünk, a „csodagyerek” meséljen. Ehhez meg kell óvnunk és védenünk a szabad, játékos gyermeki énünket, aki hisz a csodában, a varázslatban, a változásban, akinek merész álmai vannak, fantáziája határtalan, álmai égig érnek.
- A meséléshez szorosan hozzátartozik az összebújás, a simogatás, a babusgatás, a cirógatás, a háborítatlanul töltött idő. Hagyjunk arra is időt a mesemondás előtt és után, hogy csak úgy „legyünk” a gyermekünk mellett.
- A népmese és kortárs mese mellett visszamesélhetjük gyermekünk napját, egy eseménysorrá összefűzve azt, ami az adott napon történt.
- A mesélés után arra is lehetőség adódik, hogy meghallgassuk a nagyobb gyermekünk meséit, történeteit. Kérdezzük meg tőle, mi volt a legörömtelibb és a legszomorúbb pillanata. (4 éves volt első szülött gyermekem, amikor egy este azt mondta, hogy „anya, ma én mondok neked mesét!” Nagyon megörültem és izgatottan vártam a történetet. Hosszas előkészület, ágy rendezés után bevackoltuk magunkat egymás mellé, összebújtunk, majd így hangzott a mese: „Egyszer volt, hol nem volt, már vége is volt.” J)
- A mese ajándék. Amennyire lehet, mellőzzük a didaktikus tanmeséket. Az elmesélt történetek végén nem kell tanulságot megfogalmazni, vagy kérdezgetni a gyereket, hogy mit értett meg belőle. Ez az óvodai foglalkozás része, egy utazás során a hosszú utazó idő hasznos és érdekes kitöltése, és a egy karantén időszak otthoni fejlesztő foglalkozása lehet, de ne vigyük ezt át az esti közös, érzelmekkel átszőtt meseidőnkbe.
- A mesének varázsereje van: meséljünk minél többet! A mese semmilyen pótszerrel nem helyettesíthető! Mesélni bármikor, bárhol lehet. Séta közben, egy buszmegállóban, vagy amikor főzünk. Nálunk rendszeres kutya sétáltatás közben a sivatagi és a dzsungel kaland mese és játék, melyet leginkább akkor veszek elő, amikor épp a kicsi lába úgy érzi, hogy már nem bírja tovább, megszomjazott, de nincs nálunk elég víz, vagy csak valahogy nyűgösebb, mint szokott és valahogy haza kellene érnünk az erdei sétáról.
- Ha csak lehet, meséljünk fejből. kezdetben a mindennapi életeseményekből indulhatunk ki. Nagyszerű, ha mi magunk találjuk ki a mesét, vagy ha gyermekünkkel egymásra hangolódva alkotjuk meg közösen a történeteket. Nálunk sok esetben ez történik, és így születnek a Lencsi-mesék. Elővesszük a mesemondó könyvünket, a kicsi lánykám jön az ötleteivel és kezdjük is a mesét.
Forrás: Kádár Annamária Mesepszichológia a gyakorlatban
