Egy évvel ezelőtt, amikor átvettem a Németh Kálmán Emlékház vezetését, felvetődött az a gondolat, hogy kellene egy újabb kiadványt készíteni, mellyel népszerűsíthetjük az emlékházat. A tavalyi év januárját egy tárlatvezetés forgatókönyvének megírásával töltöttem. Lényegében ez adta a kiadvány tartalmának nagy részét. Korábban megjelent egy forráskiadvány Németh Kálmán-i idézetekkel, visszaemlékezésekkel, illetve egy kisebb könyv fába vésett gondolataival. Úgy gondoltam, szükség lenne egy, az emlékházat bemutató úgynevezett kiállításvezetőre, melynek segítségével akár egyénileg is bejárhatók a kiállítóterek, hiszen vannak olyan látogatók, akik jobban szeretik egyedül felfedezni a műveket. Ilyenkor a kezükbe adunk egy kiadványt, melyet a látogatás végén akár meg is vásárolhatnak.

Néhány szóban szeretném ismertetni ezt a kiállításvezetőt, hogyan nyerte el végleges formáját. El kell mondani, hogy a kiadvány arculatának kialakításához többen is hozzájárultunk, hiszen több szem többet lát alapon, mindenki hozzátette saját ötleteit, elképzeléseit. Ezúton is szeretném megköszönni kollégáimnak, Palásti Béla igazgatónak, Kiss Eszter múzeumpedagógusnak, Hegedűs Éva gyűjteménykezelőnek, Jarabin Kinga művelődésszervezőnek, illetve a grafikai arculat és a tördelés kialakításáért Asztalos Józsefnek a munkáját.

A címlapon és a kiadvány végén is egyfajta keretes szerkezetként az emlékház homlokzatát láthatjuk, egy barnás színű ívbe foglalva, néhány stilizált szőlőlevéllel a felső részben érzékeltetve, hogy az épülethez egy nagyon szép kert is társul, illetve hogy Németh Kálmán kedvenc gyümölcse a szőlő, melyet maga gondozott. Mellette a bal oldalon egy galambpár figyelhető meg – ez Németh Kálmán által készített ajtóbetétének egyik darabja, alatta saját aláírása látható. Mindenképpen különleges kiadványt szerettünk volna készíteni, az emlékház is a maga nemében egyedülálló, s ezt a kiadványnak is tükröznie kell. Az egész kiadvány alapja fahatású, ahogyan Németh Kálmán legfőbb alapanyaga is a fa volt. Ez a megoldás az egész kiállításvezetőn végigfut, szépen harmonizálva a belső terekkel. A formátum is kissé szokatlan, hiszen a fekvő A/5-ös kevésbé elterjedt ilyen kiadványok esetében, de így a képek jobban tudnak érvényesülni.

Ha megtekintjük az impresszumot, akkor láthatunk felül két ajtóbetét díszítést, melyet Németh Kálmán készített. Annyira jellegzetesek és az emlékház hangulatához hozzátartoznak, hogy mindenképpen szerettem volna, ha visszaköszön valamilyen formában. Így az impresszum és az utolsó előtti oldalnál megtalálhatók ezek a motívumok. Szimbolikusan is jól illeszkedik a kiadvány elejére és végére, hiszen az ajtókon találhatók a díszítések, így a kiállítótérbe lépve és az emlékházat elhagyva is találkozunk velük.

A kiadvány következő oldalán a bevezető gondolatokat olvashatjuk Palásti Béla igazgató úr szavaival, és az emlékház negatív képét láthatjuk fölötte.

A kiadvány tartalmi részének első pár oldala a művész életrajzát mutatja be. Ehhez igyekeztem egy művészi, elmerengő, gondolkodó képet választani Németh Kálmánról, és egy veretes idézetet tőle, mely igazából ars poeticáját foglalja össze, annyira tömören és lényegre törően, ahogy azt szobrai esetében is megszokhattuk. Az idézete alatt természetesen saját aláírása látható.

A következő oldalpáron szintén az életutat folytatva, egy emblematikus önarcképet választottam, mely az idősödő művészt mutatja be profilból egy harkály társaságában.

A következő oldalakon kezdődik a kiadványnak az állandó kiállítást bemutató része, logikusan teremről  teremre végigjárva, ahogyan a csoportos tárlatvezetéseket is szoktuk tartani. Így elsőként a Szepességi-szobával kezdődik. A kiadvány írásakor fontos volt számomra, hogy minden helyiségnek a különlegességét kiemeljem valahogyan, mindig igyekeztem egy-egy művét is kiválasztani és érzékletesen leírni, röviden elemezni. Ezek a gondolatok is általában tárlatvezetés közben fogalmazódtak meg bennem, illetve az életmű kutatása során. A megírt szövegekhez választottam a fényképeket is, inkább a korábbi kiadványoktól eltérően a belső enteriőröket, összképeket részesítettem előnyben, melyek segítségével talán átérezhető ennek a helynek a különleges atmoszférája, hangulata. Kevés ilyen helyet tudok mondani a mai rohanó világban, ahol ennyire nyugalom és béke árad, mint itt az emlékházban.

A Szepességi-szoba utána az ebédlő, a veranda, a könyvtárszoba és a feleség, Zuna Edit szobája kerül bemutatásra. Ezt követően a Fóti dal szoba, majd a 2018-ban újrarendezett műterem, a borospince kerül bemutatásra. A borospince régi hangulatát visszaidézve egy archív felvételt választottam, ahol a művész barátaival koccint és önfeledten beszélget. Kétségkívül az emlékház leghangulatosabb része.

Majd a tornácra kilépve, a kerthez érkezünk, ahol a látogatók egy könnyed sétát is tehetnek az országosan védett kertben.

Végül a már említett ajtóbetét díszítéssel és Fót városának címerével a látogatók maguk mögött hagyják ezt a különleges világot!

Szeretném még egyszer megköszönni Mindenkinek, aki részt vett ennek a kiadványnak a létrejöttében! Remélem, hogy Fót város lakosságának a figyelmét még jobban sikerül az Emlékházra fordítani, mi a kollégáimmal mindent megteszünk, hogy ez így legyen! Hiszem, hogy ezzel a kiadvánnyal tovább népszerűsíthetjük országszerte ezt az egyedülálló gyűjteményt!


 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Megszakítás