Balogh Dávid írása
„Munkában él hitem” – Németh Kálmán fába vésett gondolatai 1. rész
Németh Kálmán római katolikus hívőként több feliratában is foglalkozott ember és Isten kapcsolatával, a hit és az ima erejével, a hitét olykor elhagyó emberi attitűddel.
„Ma könnyű az Istent elhagyni de nehéz őt holnap megtalálni”
„Mit ér az imádság ott, ahol nincs szeretet.”
„Az ember Istent keres nem találja farag magának azt imádja.”
„Mondá az Úr: a vadállatot megszelídítem az emberrel nem bírok.”
A kor politikai rendszere mellőzte – Németh Kálmán művészetét az Aczél György-féle három T (tűrt, tiltott, támogatott) közül a tűrt kategóriába sorolták, de kevés kiállítási lehetőséget, még kevesebb állami megrendelést kapott. Egyik önarcképén sokat sejtető módon a Csordán kívül felirat szerepel. Erre a korszakra utal több fába vésett gondolata is:
„Vagyok inkább üldözött éhes farkas, mint vályúhoz kötött barom.”
„Sok ember célba ért céltalanul”
Egyik legerőteljesebb gondolata, próféciája: a „Jöjj és tanulj menj és taníts.” Németh Kálmán egész életében azt vallotta, hogy amit egyszer megtanulsz, azt örökítsd tovább a jövő nemzedéke számára. Ő maga 1947-49 között tanári állást vállalt az Újpesti- és Rákospalotai Faipari Szakközépiskolában, emellett 1962-65 között restaurátori műhelyt alapított és a Szépművészeti Múzeumban műhelygyakorlatot tartott, hogy a jövő restaurátor nemzedékét kinevelje. Nyugdíjazása után saját lakóházában kialakított műtermében szakköröket tartott, többek között a Fóti 3. számú Általános Iskolának (ma Németh Kálmán Általános Iskola).
Gondolatai már-már filozófiai magasságokban szárnyalnak:
„Tér és idő fogalom, felmérni nem lehet.”
A következő mondata számomra a legkifejezőbb az eddigiek közül, hiszen a jelenlegi pandémiás helyzetben is meg kell őriznünk ezt a gondolatot és így kell élnünk az életünket:
„Nem lehet úgy élni mindég félni nem remélni.”
Súlyos gondolatai mellett ugyanakkor jellegzetes humora, életszeretete és életbölcsessége is kisugárzik egyes soraiból:
„Ember csak annyit igyék, hogy megmaradjon embernek.”
„Minden barátság annyit ér, mint amekkora a megosztott kenyér.”
„Oh szent fazék füled kormos külsőd ütődött belsőd üres feneked lukas.”
Németh Kálmán fába faragta életét – nemcsak alkotásaival, hanem verseivel, gondolataival egy olyan egyedi életművet hozott létre, amely a 20. század viharos évtizedeinek lenyomata. A kiállítóterekben járva feliratait olvasva megelevenedik a művész világlátása, korának sajátosságai, társadalomkritikája, humora, életbölcsessége, vallásossága, felebaráti szeretete. Üzenetein keresztül mi is tanulunk, s a látogatás alkalmával úgy érezzük, hogy mi is többek lettünk, mint amikor érkeztünk. A MI feladatunk, hogy tanuljunk ezekből és átörökítsük a jövő nemzedékének!
