Balogh Dávid írása
Németh Kálmán szobrászművész életútja mellett mindig kevés szó esik feleségéről, Zuna Edithről, pedig a szobrász életében és művészetében egyaránt meghatározó szerepet töltött be. Németh Kálmán méltó társa, múzsája a művészetben és a mindennapokban egyaránt. Fáradhatatlan háziasszonya minden idelátogató rokonnak, barátnak. Kiváló kapcsolatteremtő, szerény, alázatos asszony volt. Saját életét háttérbe szorítva férje boldogulását, művészi ambícióit helyezte előtérbe. Tipikus művészfeleségnek mondhatnánk, de mindazok közül is a legkiválóbb, ahogyan Erdélyi József költő is aposztrofálta. Legyen ennek az írásnak Zuna Edith a főszereplője, s figyeljük meg életútját férje, Németh Kálmán oldalán!
Családtörténet:
A Zuna család egy nagyon szerteágazó és sokoldalú, ősi nemesi család volt, melynek felmenői Pozsonyból származtak. Neve alapján azonban horvátok lehettek, hiszen a zuna szó horvátul harkályt jelent. A család eredetét Zuna Edith még életében felkutatta, a család címere is megtalálható volt fóti otthonában.
Zuna Edith 1902. március 25-én született Budapesten. Édesapja, Dr. Zuna Gusztáv 1870.08.17-én született Budapesten, jogi végzettséggel rendelkező, a királyi-kúriai tanács jegyzőjeként dolgozott. Édesanyja, Kindlovits Margit 1879. július 14-én született Gyulán, háztartásbeliként tevékenykedett. 1899. 05. 03-án kötöttek házasságot Budapesten. Házasságukból öt gyermek született: Margit (1900.01.01.), második gyermekként Edith (1902.03.25.), Adrienne (1904.11.29.), Erika (1908.05.14.) és végül egy fiú, Tibor, aki sajnos nem érte meg a felnőttkort, ugyanis agyhártyagyulladásban meghalt. Édesapja rövidesen ennek a borzalmas veszteségnek következtében hunyt el.
Iskolai évek és a munka világa:
Polgári család tagjaként a fiatal Edith az Újpesti Magyar Királyi Állami Polgári Leányiskolába járt, tanulmányait 1912-ben kezdte meg. 1920-1921 között a női ipari kézimunka tanfolyamon is részt vett a polgári leányiskola berkein belül.
Munkavállalásairól az emlékházban található munkaügyi iratok alapján alkothatunk képet:
1917. október 1-től, 1918. április 1-ig a Budapest Dunabalparti Rokkantiskolai irodában került alkalmazásban, utána 1921-től a Láng Gépgyárban dolgozott egy rövid ideig (ez év október 1-ig) a bérelszámolási irodájában tisztviselőként. 1925. május 20. és 1931. augusztus 1. között a Ganz és Társa Danubius Gép-, Waggon- és Hajógyár R.T. alkalmazásában tevékenykedett könyvelő és pénztáros pozícióban. Ezt követően tisztviselőnőként dolgozott az Aeroxon Vegyészeti és Cukorgyárban, Újpesten 1936. május 8. és 1945. március 1. között.
Találkozás Németh Kálmánnal:
Ekkoriban ismerkedett meg Németh Kálmánnal, találkozásuk az 1930-as évek végére tehető. Komlóssy István – Németh Kálmán keresztfiának – visszaemlékezéseiből tudhatjuk pontosan, hogyan is zajlott: Miután id. Németh Kálmán és családja Fót-Kisalag területére költözött, idővel – a jobb megélhetés reményében – a három holdas kertjük egy részét bérbe adták. Meg is hirdették, s ekkor jelentkezett Zuna Edith, aki a már említett Aeroxon cukorüzem vezetőjeként dolgozott 900 pengő fizetésért (amely akkoriban magas keresetnek számított). Edith egyfajta befektetésként – az akkoriban divatos angóranyulak tenyésztésébe kezdett – keresett egy földterületet magának. Egyik alkalommal kijött megnézni a területet, hogy alkalmas lenne-e angóratenyésztésre és ekkor találkozott Németh Kálmánnal, aki megmutatta szobrait, alkotásait. Zuna Edithnek nagyon tetszettek a művek. Edith határozott fellépésű üzletasszonyként tárgyalt a művésszel, de mindezt kedvesen és melegszívűen tette. Németh Kálmán udvariasan kikísérte az állomásra az elegáns megjelenésű dámát, s ezután udvarolni kezdett neki. Edith utána még kihívta főnökét, hogy mondjon véleményt a művészről, mely így hangzott: „Edith, ez egy nagyon tehetséges ember és egy nagyon megbízható, rendes ember – jó férje lesz magának, nyugodtan menjen hozzá.”
Így is történt, 1940.03.31-én összeházasodtak Rákospalotán. Az egyik tanú Mágori Varga Béla festőművész volt, akivel Németh Kálmán jó barátságot ápolt, közös kiállításuk is volt.
A II. világháború nehéz évei:
Edith kiváló helyzetfelismerésének köszönhetően férje szakmai útját egyengette. Korán észrevette, hogy a művészetből nem lehet megélni, ezért férjének felvetette, hogy a képzőművészeti diplomája mellett tegyen egy különbözeti vizsgát, hogy rajztanár lehessen és menjen el rajztanárnak. Érvelése megértő fülekre talált, hiszen Németh Kálmán hitvallása szerint a képzőművészet alapja a rajz, ő maga pedig nagyon szeretett rajzolni, így végül elvégezte a képzést és rajztanár lett (1940-41). Terveiket azonban a II. világháború szétzúzta, hiszen Németh Kálmán hamarosan bevonult katonának, egy ideig kisebb eltávok során találkozott feleségével, de hadifogságba esett és 1946-ban tért haza.
Eközben Edith itthon vívta küzdelmeit a háborús mindennapokban: őrizte a házat, ellátta Németh Kálmán nyugdíjas édesapját, mostohaanyját. A háborús időkben a kisalagi házakra kolompokat szereltek fel, s ha valahova mentek az oroszok fosztogatni, akkor ezzel jeleztek egymásnak a lakosok. Az ilyen betörések miatt, Edith elásott néhány kőszobrot a kertben, hogy védje Németh Kálmán műveit. Sajnálatos módon a művész előkészítő rajzainak és kartonjainak egy része a tűz martalékává vált egy ilyen alkalommal. Pótolhatatlan veszteségek ezek a kartonok a Németh Kálmán-i életműben, hiszen az a gondolatkör és lelkiállapot már sosem lesz ugyanaz, mint a későbbi korszakainak rajzain. Edith a háborús időkben eladta családi örökségének egy részét, az ezüstöket, hiszen akkoriban az életet kellett menteni vele.
Edith korábban félretett pénzéből kibővítette fóti otthonukat és egy műtermet készített a hőn szeretett művész számára, melynek ajtaján az 1942-es dátum jelzi elkészültének időpontját. Ugyan Németh Kálmán tervezte meg műtermének elrendezését, de magát a műterem elkészítését a feleség végezte. Házassági ajándéknak szánta, s addig nem volt szabad megnéznie Németh Kálmánnak, amíg az véglegesen el nem készült.
A háború után Németh Kálmán betegen, legyengülten tért haza. Miután megerősödött, nagyon nehezen talált magának munkát – amikor éppen le akart volna térni a művészet útjáról, akkor Edith visszavezérelte őt. Németh Kálmán pályája talán félresiklott volna, ha felesége nem tartja benne a lelket. Németh Kálmán egy önérzetes, kemény, a tisztességre nagyon érzékeny ember volt. A méltánytalan mellőzést szívére vette és sokszor meghasonlott művészpályája során. 1947-től munkát vállalt a Szépművészeti Múzeumban restaurátorként.
Edith 1945 után már nem dolgozott, minden idejét férje menedzselésének szolgálatába állította: kezelte a pénzügyeket, megrendelésekről tárgyalt, levelezéseket intézett, a vendéglátást, az emberek fogadásának feladatkörét is ellátta a háztartás vezetése mellett. Németh Kálmán művészlélekként az élet gyakorlati dolgaival nem szeretett foglalkozni, így ezek a feladatok mind Edithre hárultak. A hatalmas vendégségek lebonyolítását pl. a Kálmán napok idején is kiválóan megoldotta. A rokonok, barátok egy hangulatos verssel méltatták Edith kiváló háziasszonyi szerepkörét. A vers egy pergamenen jelenik meg, melyet balról szőlőfürtök, gyümölcsök, jobbról lókoponya, alul pedig a főzés attribútumai (gőzölgő bogrács, fakanál, habverő) kereteznek.
A feleség, Zuna Edith szobája:
A szobában két, Fáy Győző által készített portrét figyelhetünk meg Németh Kálmán feleségéről. A falakon függő festményeket művészbarátaitól kapta (pl.: v. Litkey György Németh Kálmánról készült portréja – 1929, Mágori Varga Béla Rakodók a Dunaparton – 1930). Az ágy fölött a művész által készített Charon című alkotás látható. Németh Kálmán egyszerű, hétköznapi emberként jelenítette meg Kharónt, aki a holt lelkeket szállította át ladikjában a Sztüx folyó vizén. Kharón lendületes mozdulattal evez a holtak vizén, miközben csónakjában egy drapériába tekert halott nőt szállít. A kompozíciót a diagonálisan elhelyezett csónak uralja. A mozgást, a lendületet a hullámok geometrikus formavilágával, valamint stilizált hullámformákkal érzékelteti.
A szemben lévő fal mentén elhelyezkedő szekrénysor ajtóbetéteinek díszítéseit a művész tanítványai faragták. Érdekessége, hogy minden festett, stilizált motívum egyenes vonalakból áll, mégis jól kivehetők és értelmezhetők a formák.
A Madonna gyermekkel kompozíciót a művész hadifogságból hozta haza feleségének. A nyírfából készült alkotás két oldalán lévő fa eredeti kérgét is meghagyta a művész. A könnyed vonalakból felépülő kompozíció a gótikus művészet hatásait mutatja. Mária alakja szinte lebeg, tekintetét az ölében pihenő kisdedre helyezi. Németh Kálmán – a dombormű hátuljára – az 1943-as évszám mellett a hazájától és feleségétől távol töltött karácsonyokat is feljegyezte.
Zuna Edith utolsó évei és a gyűjtemény sorsa:
Németh Kálmán halála után (1979.04.27.) felesége gondozta a hagyatékot, fogadta a látogatókat, azért küzdött, hogy a jövőben emlékházként működhessen tovább. Így a művész halála után többször feszült és ideges volt, hiszen akkor még nem lehetett pontosan tudni, mi lesz a gyűjtemény sorsa. Ügyvédekkel tárgyalt, ügyeket intézett, hogy ez a különleges hagyaték ne szóródjon szét. Látása megromlott, egyre gyengébb lett, a végén már az ágyból sem tudott kikelni, végül 1985.12.03-án hunyt el, ekkor már abban a biztos tudatban, hogy az utókor megőrzi szeretett férjének, Németh Kálmánnak a hagyatékát.
Felhasznált irodalom:
Balogh Dávid: Németh Kálmán Emlékház, 2019.
Németh Kálmán Emlékházban lévő származási iratok, interjúk, fényképek.
Segesdy Erika Zuna család adataival kapcsolatos írásbeli közlése.
