Dobozi-Dudás Bernadett írása


Mi is a Házasság hete?

Közel két évtizede Angliából indult el ez a kezdeményezés, amely Valentin-nap környékén minden évben egy hétig a házasság és a család fontosságára kívánja irányítani a figyelmet. A házasság hetét – amelyhez hazai és nemzetközi szinten is számos ismert közéleti személyiség csatlakozott kifejezve elköteleződését a házasság, a család ügye iránt – mára 4 kontinens 21 országában ünneplik. Hazánkban az országos eseménysorozatot 2008 óta rendezik meg a keresztény egyházak és civil szervezetek széles körű összefogásával, számtalan nagyváros, település, közösség részvételével. A házasság hete olyan széles körű összefogásra törekszik, mely gyakorlati példamutatással, tudományos kutatások eredményeivel, bibliai és erkölcsi érvekkel támasztja alá a házasság örökkévaló értékét. Bátorít minden olyan helyi kezdeményezést, amely hidat épít az adott közösség környezetében élő házaspárok és családok felé, amely segíti életüket, boldogulásukat. Fóton is megrendezésre került a Házasság hete a múlt héten, amit minden nap friss könyvajánlóval támogattunk.


Szabó Magda – Megmaradt Szobotkának

„Aki engem egyszer megkap, az megkap egészen, de azt el is veszem magamnak egészen én is, én nem vagyok se folytatás, se jóvátétel, nem tűrök se vetélytársat, sem emléket, sem álmot, egy árnyékot se tűrök el, jól vigyázzon, aki engem szeret, és akit én szeretek.”

Egy rendhagyó mű Szabó Magdától, legolvasottabb magyar írónktól, legtöbbet fordított szerzőnktől. Élete legnehezebb könyvét mutatjuk ma be, ugyanis férje, Szobotka Tibor 1982-es halála után hosszú hónapokra bezárkózott, kinyitotta a lezárt fiókokat, kiürítette a kéziratokkal tömött szekrények mélyét és több, mint 30 év házasságot dolgozott fel, gondozta szerelme hagyatékát. Férje ugyan elkezdte memoárjait, de az élet közbeszólt, alig írt pár oldalt, meghalt. Így Magda úgy döntött, így dolgozza fel gyászát, nem enged senkit magához közel, amíg el nem készül vele, amíg be nem mutatja hajdani férjét egy olyan szemszögből, amelyet talán senki nem ismert. Szobotka Tibor szövegei is szerepelnek a kötetben, így részben olyan, minta válaszolgatnának egymásnak. Szerelmük maga volt a teljesség, csata, amelyben a szerelmesek megnyerték egymást, és elvesztették önmagukat. Csodálatos könyv, gyönyörű, néha szívet facsaró mondatokkal.

„Azért sírok, mert megnyertem mindent, téged, a boldogságot és az életet, és azért sírok, mert elvesztettem önmagamat, mert nem vagyok többé ép és egész tenélküled, mert ettől a pillanattól fogva sosem én fogok igazán fájni magamnak, mindig csak te, s ha vérezni fogok, a te sebeidet vérzem. Sírok, mert velem megtörtént a csoda, amire gyerekkorom óta vágytam, amitől gyerekkorom óta rettegtem, itt a mitológiai szerelem, és mi lesz velem, vagy mi lesz veled, ha elveszítjük, ha kettőnk közül egyszer meghal valaki.”


Müller Péter – Férfiélet, női sors

„Amíg látom, hogy látsz, s látod, hogy látlak, amíg egymást nézzük, nincs még világvége. Ha csak az egyikünk behunyja a szemét, mindketten elveszünk.”

Egy könyv, amire készen kell állnod, nyitottnak kell lenned. Viszont ha ezek megvannak, akkor kihagyhatatlan. Szembesít a valósággal, néha talán el is riaszt, úgy érzed nem neked, hanem rólad szól. Müller Péter nagyon jól ír, nagyon jó gondolatai vannak. Van üzenete, mondanivalója és hitelesen szeretne segíteni mindenkinek jobban élni és el is hisszük neki, hogy ez a célja. A Férfiélet, női sorsban arra mutat rá, mennyire más is a férfi és a nő, mennyire ellentétek, és közben mennyire kiegészítik egymást.

„-Megpróbáltam ezt a csodálatos és a világ talán legfontosabb témáját lazán, könnyedén, derűsen, mesélősen, gondolkodva és érezve elmondani nektek a könyvemben. Olyan könyvet akartam írni, ami könnyen és szépen beszél egy nagyon nehéz kérdésről – mondta az író egy 2013-as interjúban. Szerinte az emberiség összes küzdelme egy párkapcsolati drámával, Ádám és Éva történetével indult, vagyis a világ katartikus válságának okozója a férfi és a nő közötti erőtér megbomlása.

„Igazán Nőnek lenni csak egy igazán Férfi mellett lehet.”


Michelle Obama – Így lettem

„Úgy gondoltam, minden gondom várhat, mert már mi voltunk, ketten együtt és boldogan. És úgy tűnt ez a boldogság a kezdete mindennek.”

Egy nő, aki történelmet írt. Végtelenül szimpatikus, kedves, okos, szerény, gyönyörű. Feleség, First Lady, anya. Egy nő, aki bárkinek a példaképe lehetne. A 2019-es évem egyik legmotiválóbb könyve volt ez. Nem gondoltam, hogy egy könyv ennyire tettrekészségre tud buzdítani. Hogy elhiteti, hogy elég jó vagyok, hogy tanulni kell, hiszen a tudást nem veheti el tőlünk senki. A kapcsolatuk, a szerelmük, a házasságuk Barack Obama-val szintén példaértékű. Manapság ritka, hogy két ilyen sikeres ember ennyire tudja egymást a háttérből támogatni, szeretni, mindenféle rivalizálás, irigykedés nélkül. Ember tudott maradni és maradéktalanul betöltötte protokolláris kötelességét férje, az elnök mellett. A sportot és az egészséges életmódot népszerűsítette, és ehhez nem volt rest igénybe venni a médiát, ha kellett, TV-show-ban tornázott, de a Youtube-on is énekelt a jó ügy érdekében. Meg sem fordult a fejében, hogy háttérbe szorítsa a férjét, mindig ott volt mellette biztos háttérként, példásan nevelte a két lányát, mégsem adta fel az egyéniségét. Könyvében nincsenek szaftos pletykák, „csak” egy példamutató életút. Kemény munka és tanulás. Komoly, felelősségteljes nő, akinek határozott véleménye és sziklaszilárd értékrendje van, a mai felszínes világban öröm olvasni egy ilyen értékes ember gondolatait, akire a történelem azt a szerepet osztotta, hogy az első fekete First Lady legyen. Egyszerűen csodás!

„Valamivé válni – számomra ez nem a valahová elérkezésről vagy egy meghatározott cél eléréséről szól. Inkább mozgásnak hiszem, a fejlődés eszközének.”


Méhes György – Egyetlenem

“A második levél:

2004. április 7.

Édes Egyetlenem!
Te vagy életem nagy ajándéka. Lélekben, gondolatban állandóan Veled vagyok.
A gyógyulás minden részletéről beszámol Zsi meg Öcsi. Én itthon várom a híreket. Lehunyom a szemem, és magam előtt látlak, mosolyod, csillogó szemed. Milyen csodálatos ajándékot kaptam a Sorstól. Téged, Kincsem, egyetlen boldogságom. Kimondhatatlan, mennyire vágyom utánad. Együtt lélegzem veled.
Nagyon-nagyon szeretlek, Édeském.

A temetés után kezdtem írni ezt a könyvet.”

A ​Kossuth-díjas Méhes György, az erdélyi Nagy Mesélő utolsó könyve. Mára egy csodálatos történetet választottunk, ami az író saját története, feleségéről, egy életen tartó valódi szerelemről. Megismerkedésükről, háborús évekről, munkáról, családról és az egész életükön átívelő, egymás iránt érzett mélységes szeretetükről.

„Méhes György (1916-2007) az „Egyetlenemről”:
(Részlet Pósa Zoltán interjújából, Magyar Nemzet, 2005. január 4.)

Tagadhatatlan, hogy életem hatvan esztendejében ő volt az a nő, aki a mindenséget, a boldogságot jelentette számomra. A feleségem nagypénteken eltávozott e földről. Már a temetését követő nap reggelén elkezdtem írni Nagy Erzsébet élettörténetét egyetemi hallgató korától a haláláig. Erzsébet fényképe itt van az ágyam fejénél. Neki is mondogattam, szó szerint így is hiszem: időnként Isten leküld hozzánk angyalokat. Lehet, hogy mire leérnek a földre, már talán átmenetileg el is felejtik, hogy angyalok voltak, de hozzák magukkal a jóságot, a kedvességet, a szeretetet. Minden jót, amit a földön lehetséges.”


Márai Sándor: Az igazi (1941)

„A szeretet végtelen és tud várni.”

Márai Sándor regénye elgondolkodtató, kijózanító és nagyon mély. Olvasásához feltétlenül szükséges, hogy befogadók, nyitottak legyünk. A téma egyszerűnek és magától értetődőnek tűnik, valójában viszont kíméletlenül az arcunkba mondja: „Mit tudtam meg?… Hát azt, szívem, hogy nincsen igazi.”

Természetesen ez nem azt jelenti, hogy innentől sutba dobhatunk mindent, amit magunkban elképzeltünk életünk párjáról, az igaziról. Ez a könyv többet ad az érzelmekről, a szerelemről, a kapcsolatokról és magáról az életről, mint bármelyik ezzel a témával foglalkozó pszichológiai könyv.

Az igazi első részében a feleség, míg a regény második felében a férj oldaláról ismerhetjük meg a történetet. Márai remek érzékkel mutatja be a feleség és a férj részét is, érezhetően más stílusban, másként gondolkodnak, így az olvasó is sokkal árnyaltabb képet kap. Ez a könyv több, mint egy szerelmi háromszög, valódi mélylélektani dráma. Egy keret, amely magában rejti a két világháború közötti időszakot, és az első világháborúból származó körülményeket készen kapó generáció jellemzését. Egy olyan csoport, amelyik a közösségi problémák helyett saját egzisztenciális kérdéseit helyezi előtérbe, mint hogy hol van az egyén világban elfoglalt helye, mi a feladata, illetve az, hogy van-e egyáltalán valaki, akiben képes megtalálni az ezekre adható válaszokat.

Bár az alaptéma egy félresikerült házasság, mégis azt gondolom, hogy a boldog házasságban élők számára is rengeteg üzenetet tartalmaz, megtudhatjuk vajon felülírhatja-e az értelem az érzelmeket?


Ayala Malach Pines – A féltékenység

“A féltékenység olyan, mint az erős paprika. Egy pici belőle fűszerezi a kapcsolatot. Túl sok azonban már éget.”

Nem egy kedves téma, de ahhoz, hogy jó házasságban éljünk, tudnunk, tanulnunk kell róla. A féltékenység nagyon gyakori probléma. Mindenki megküzd időnként a zöld szemű szörnnyel. Ez általában átmeneti érzés, egy bizonyos szintig nem igényel szakértői beavatkozást. Ahány pszichológiai irányzat, annyiféle magyarázat létezik a féltékenység kialakulásának okára, leküzdésének módjára. Az egyik legátfogóbb kutatást a témában az Izraelben és Kaliforniában dolgozó pszichológus, Ayala Malach Pines végezte el és adta ki könyv formájában. Így született meg A féltékenység 1998-ban, melyben megtaláljuk az okokat, a tüneteket, de a gyógymódokat is. Féltékenység természetesen nem csak párkapcsolatban vagy házasságban alakulhat ki, így a könyv azoknak is érdekes lehet, akiket vonz a pszichológia. A könyv számos, valós esetleírást tár elénk, így megismerhetjük a tudat alatt működő összefüggéseket. Ha figyelmesen végigolvassuk a részletes elemzéseket, akár magunk is rájöhetünk honnan ered a probléma, mi volt az eredeti kiváltó ok. Az írónő módszereivel, illetve a könyv függelékében található kérdőív segítségével, személyre szóló megoldásokban is segítséget nyújt. Ne féljünk segítséget kérni, akár könyv formájában, tegyünk meg mindent, hogy házasságunk jól működjön. Havonta pedig tedd fel magadnak a kérdést: „Lennék saját magam házastársa?”

“Ahhoz, hogy a féltékenységben szenvedő személy megváltozzon, a házassága rendszerének kell megváltoznia. … Ha mindketten vállalják, hogy tudatosan figyelik, mivel okoznak féltékenységet, vagy mivel fokozzák, esélyük van rá, hogy kitörjenek a véget nem érő körből.”


Laura Barnett – Variációk egy párra

„Talán mindig így jön el a szerelem, észrevétlenül siklik át ismeretségből bensőséges viszonyba.”

Gondoltál már arra, hogy ’mi lett volna ha?’ És hiszel a véletlenekbe? Akkor ez a könyv el fog varázsolni. Az írónő első regénye a szerelmet nem csak a romantika felől közelíti meg. 3 kiindulópont, ugyanazokkal a szereplőkkel, párhuzamos idősíkon:

  1. Jim és Eva egymásra találnak 19 évesen.
  2. Jim és Eva keresztezik egymás életét, fel-felbukkan különböző időszakokban, eseményeken.
  3. Jim és Eva egymásra találnak 19 évesen, de a sors közbe szól és elválnak útjaik.

A könyv nagyon elgondolkodtató. Nemcsak azért, mert rájövünk, milyen apróságokon múlik hogyan alakul az életünk, hanem, hogy mi is az, amitől boldog és minőségi életet élhetünk. Olvasás közben olyan kérdések foglalkoztattak, hogy “Milyen utat kell bejárnunk ahhoz, hogy örömteli életünk lehessen?” vagy “Min múlik a boldog párkapcsolat?”

Könnyed regénynek tűnik, mégis mély gondolatokkal foglalkozik, és mély érzéseket vált ki.
Nagyon tetszett maga a téma, eltér a megszokottól, rávilágít (apró) döntéseink súlyára. Nem akciókkal és izgalmakkal dúsított könyv, de az események folyamatos történése miatt, soha nem volt unalmas, olvastatta magát. A karakterek pedig imádnivalóak.

Egyedüli nehézsége, hogy terjedelmét tekintve elég hosszú (440 oldal), a párhuzamos történetek szereplői többnyire ugyanazok, így pár olvasás nélküli nap után nehéz volt visszakapcsolódni a történetbe.

„Elvégre egymagunk jövünk a világra, és egymagunkban hagyjuk el. A házasság – legalábbis a jó házasság – azonban elhomályosítja ezt az alapvető igazságot.”


Képek: Dobozi-Dudás Bernadett

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük