Dobozi-Dudás Bernadett írása
Új hónap, új évszak, új könyvajánló. Sokat gondolkoztam, melyik könyvélményemet osszam meg ma a VMH olvasóival, végül arra jutottam, hogy azt a könyvet hozom el, ami idén (eddig) már biztosan a dobogón szerepel nálam. Karácsonyra kaptam meg A könyvtolvajt e-book formátumban és nagyon meghatározó cím lett a repertoáromban. Jelenleg a Clay hídját olvasom az írótól, nem véletlen, A könyvtolvaj után eldöntöttem, a szerző összes könyvét elolvasom, ami megjelent magyar kiadásban. A könyvből készült 2013-as filmet – főszerepben Emily Watsonnal -, talán többen látták, de mai bejegyzésemben a könyvről lesz szó.
Markus Zusak (szül.: 1975. június 23.) ausztrál író A könyvtolvaj című regénye 2005-ös megjelenésétől kezdve rengeteg díjat bezsebelt, s bár ifjúsági irodalom címkével és elismerésekkel látták el, témája, története és formája miatt igazából mindenkinek szól. Több mint 375 héten át vezette a New York Times bestseller listáját, valamint egyebek között az American Library Association Printz-díját is hazavihette.
Zusak a németországi Studio Babelsbergben tett látogatása után ejtett néhány szót regényéről és a belőle készült filmadaptációról (forrás: szombat.org):
Hogyan született meg A könyvtolvaj története?
„Fel sem fogtam, hogy mennyire érlelődött már bennem ez a könyv. Tudni kell, hogy Sydney-ben nőttem fel, ami egy kellemes, meleg éghajlatú város, különösen nyáron. Krikettezés után az anyám és az apám sokat meséltek a háborúról, a lángba borult városokról és az éhező zsidó foglyokról. Akkoriban ezt még nem fogtam fel, de szerintem pontosan emiatt lettem író. A szüleimnek ugyanis nemcsak hogy erős történetek voltak a tarsolyukban, de jól is adták elő ezeket, és ha valakinek ilyen felmenői vannak, igazán kivételes helyzetben érezheti magát. Valószínűleg innen ered a könyv ötlete is. A könyvtolvaj előtt négy regényt írtam, de amikor ezt befejeztem, hirtelen rádöbbentem, hogy ez az a könyv, amelyikért mindent megadtam volna. Ha egy szerző pályafutása során elmondhatja ezt valamelyik művéről, büszke lehet.”
Mit szól ahhoz, hogy megfilmesítik?
„Csodálatos besétálni a forgatásra. Először hihetetlenül megkönnyebbülsz, mivel onnantól rájössz, hogy többé nem tartozol felelősséggel az iránt, amit megteremtettél. Te jársz jól és többé nincs miért aggódnod! Egyszerre több száz ember kezében fut össze minden, ráadásul nagyon tehetséges illetők kezében. Akárhányszor döntéshelyzetbe kényszerültem az írás során, mindig az ösztöneimre hallgattam és a saját elképzelésemhez maradtam hűséges. Brian (Brian Percival rendező – a szerk.), Karen (Karen Rosenfelt producer – a szerk.) és a többiek tiszteletben tartották ezt, ugyanakkor beletették a filmbe a saját ötleteiket is. Nem is lehetnék boldogabb, én tényleg azt szeretném, hogy ők is kezdeményezzenek. Megtiszteltetés volt a díszletekben járni, ugyanakkor különös is, mert A könyvtolvaj többé már nem az enyém, hanem az övék, és bizonyos értelemben ez egy teljesen új helyzet. Nem is érted, mit keresel a forgatáson, erre valaki így szól: „Mind temiattad vagyunk itt.”
Úgy tűnik, hogy a II. világháború és a holokauszt kimeríthetetlen téma az írók számára. Zusak egy ritkábban szerepeltetett csoportról, a hitleri Németország polgárairól ír. Liesel, a kislány zaklatott gyerekkora után kerül nevelőszülőkhöz, ahol végre érzelmi biztonságot kap. Nevelőszülei, Hans és Rosa házában tanul meg igazán olvasni. Méghozzá új papájától, aki csak egy szobafestő, néha harmonikázik, maga se tud jól olvasni, s kicsit kirekesztett, mert nem veszik fel a Náci pártba. Viszont olyan szíve van, mint senki másnak, akit Liesel addig ismert, úgyhogy vele hamar megtalálja a hangot, nagyon összeszoknak. A kislány legnagyobb szenvedélye az olvasás lesz, a könyveken keresztül teljesedik ki a személyisége, és emelkedik magasan a náci hétköznapokban elgyötört emberek fölé. Emiatt gyakran veszélybe kerül, sokan bántják is, de valahol ez büszkévé teszi őt, hiszen megerősíti abban, hogy neki van igaza.
Rosa, a nevelőanyja már keményebb dió, de idővel kiderül, hogy káromkodásai és pokróc természete alatt az ő szíve se kisebb, mint férjéé. Liesel új barátra is lel a szomszédban lakó Rudy Steiner személyében, akit kicsit lököttnek tartanak a környéken. Ám egy éjszaka aztán elveszít mindent, ami fontos volt számára, és már azt hinné, hogy egyedül maradt a világban, ám ekkor visszakap valakit, akiről már régen lemondott.
A politikai/történelmi háttérnek gyakran utánaolvastam az interneten, hogy teljes képet kapjak, mire is gondol a szerző. Ennek a kislánynak a története annyira megindító, kedves, egyben szomorú és izgalmas volt, hogy egyből a kedvenceim közé került. Korábban csak pár képkockát láttam a filmből, így végigizgultam az egész könyvet, faltam a lapokat, imádkoztam, hogy ne találják meg Maxot, akit a pincében rejtegetnek.
Az 540 oldal se riasszon el senkit (a szerző mostani könyve, amit olvasok 614 oldalas), mert minden mondata kincs, semmi felesleges leírás vagy mondat, varázslat az egész, ami mélyen megérint. Őszi esték tökéletes kelléke!
Fülszöveg:
EGY APRÓ KIS TÉNY:
MEG FOGTOK HALNI
1939. A náci Németország. Az ország visszafojtja lélegzetét. A halálnak sohasem volt még ennyi dolga. Liesel, egy kilencéves kislány a nevelőszüleivel él a Himmel utcában. A szüleit koncentrációs táborba vitték. Liesel könyveket lop. Ez az ő története meg a Himmel utca többi lakójáé, amikor a bombák hullani kezdenek.
FONTOS INFORMÁCIÓK
ez a kis történet
egy lányról
egy harmonikásról
néhány fanatikus németről
egy zsidó bokszolóról
és egészen sok lopásról
szól
MÉG VALAMI, AMIT TUDNOTOK KELL
A HALÁL HÁROMSZOR FOGJA MEGLÁTOGATNI A KÖNYVTOLVAJT
A könyv a Fót Városi Könyvtár állományában megtalálható.
Ha könyves inspirációra vágysz, csatlakozz Facebook-on a Fót Városi Könyvtár online olvasóköréhez – FIOK // Fóton Itthon Olvasok Közössége –, ahol a tagok írásban és közös beszélgetések keretében is megoszthatják egymással az olvasott művekkel kapcsolatos gondolataikat.