Dobozi-Dudás Bernadett írása


Ahogy áprilisi posztomban ígértem, könyvajánlókkal fogom színesíteni a Vörösmarty Művelődési Ház blogját hónapról hónapra. És nem csak azért, mert az olvasás az én hobbim, hanem mert jó érzéssel tölt el olvasásélményeimet megosztani másokkal, írni és beszélgetni róla. Digitális világunkban különösen fontosnak tartom, hogy néha visszavonulót fújjunk, hagyjuk az előszobában a lehalkított telefont és fogjunk a kezünkbe egy könyvet, amibe belemerülünk. Azt vettem észre magamon, hogy minél modernebb világban élünk (én is), annál régebben játszódó könyveket szeretek olvasni. Ezért is esett különösen jól visszamenni a 60′-as évekbe és Bauer Barbara vezénylésével az akkori Budapest utcáit járni.

Almási Kitti: Ki vagy te?, Yuval Noah Harari: Sapiens, Tracy Hogg: A suttogó titkai és Hardi Péter: Rejtőzködő gyilkosok című kötete után igazán vágytam már egy regényre, egy kis izgalomra és szépirodalmi írásra.

A könyves csoport – aminek évek óta tagja vagyok – májusi könyve, amit a csoport “közösen olvas” Bauer Barbara A fényfestő lett, így azonnal meg is rendeltem és ahogy megérkezett olvasni kezdtem. Szokás szerint nem olvastam el a fülszöveget, viszont megnéztem hozzá ezt a kedvcsináló videót:

Nem tudok szó nélkül elmenni amellett, hogy a gyönyörű külső borító alól, egy még gyönyörűbb kemény fedél bukkant elő. A lapok extra véknyak, így a könyv könnyű volt és bárhol is tartottam az olvasásban le tudtam tenni az asztalra különböző nehezékek nélkül. Nyitva. Nálam ez igazi pluszpont.

“A könyv nyújtotta élvezet nem az olvasásnál kezdődik. A könyvek tapintása, súlya, illata rejtelmesen megsejteti tartalmukat.” Illyés Gyula

Ha már előnyök, akkor nálam az is az volt, hogy párhuzamosan 3 történetet olvashatunk. Ezáltal a tagolása is ideális, illetve folyamatosan ébren tartja a kíváncsiságot.

Már az első oldalaktól rabul ejtett ez a romantikus családregény. Bauer Barbara igazán nagyszerűen használja a szavakat, élvezet volt olvasni az elejétől a végéig. A fényfestő főszereplője, Cecil ​Le Blanc Párizsból érkezik Budapestre. A fiatal lány a saját múltja keresi, a családi gyökereit kutatja. Egyedüli furcsasága az volt a regénynek, hogy egy idő után elfogytak a váratlan fordulatok, mert másoktól már majdnem mindent megtudunk Cecil múltjáról, neki viszont senki nem szól. Hagyják, hogy maga jöjjön rá. Először ez idegesített, majd arra gondoltam, hogy valószínűleg 1962-ben picit máshogy mentek a dolgok, lassabban őröltek a malmok.

Ami szintén nagyon megnyerő volt számomra, hogy a regény szereplői és az események a fikció és a valóság keverékei, megelevenedik benne Budapest történelme és még azt is megtudtam honnan ered a Sport szelet. 

Összességében egy nagyon szerethető, szépen megírt regény, tökéletes könnyed olvasmány volt a pszichológiai és az ismeretterjesztő kötetek után. Biztos, hogy fogok még olvasni az írónőtől.

A végén persze elolvastam a fülszöveget és az írónő életrajzát is.


Fotók: Dobozi-Dudás Bernadett


Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük