Szűcs Mária írása


A kultúra hete alkalmából január 18-án útnak indult régóta tervezett helytörténeti vetélkedőnk is Szűcs Marika segítő közreműködésével. Marika a Fóti Értéktár Bizottság tagja, nyugdíjas pedagógus és könyvtárvezető. A vetélkedő részeként 10 héten keresztül, minden héten egy érdekességet fogunk megosztani a blogunkon Fót városáról, majd a 11. héten a megosztott 10 anyagra vonatkozó kérdéssor jelenik meg gyerekek és felnőttek részére is. A helyes válaszokat beküldők között értékes nyeremények kerülnek kisorsolásra, melyről hamarosan részletesen is beszámolunk.

  1. rész: Csörsz-árok
  2. rész: A Mogyoródi csata; Fót elnevezése
  3. rész: A reformkor Fóton
  4. rész: Gróf Apponyi Franciska
  5. rész: Muharay Elemér és a fóti faluszínpad
  6. rész: Gr. Károlyi István / Az 1848/49-es szabadságharc és Fót
  7. rész: Népviselet és gasztronómia Fóton

Németh Kálmán

Németh Kálmán szobrászművész 1903. október 11-én született Podolinban. Még gyermekkorában nagyapja asztalos műhelyében ismerkedett meg a fával, a fát megmunkáló eszközökkel, a szepességi templomok szárnyasoltáraival. Talán ennek is köszönhető, hogy későbbi művészetét átszövik a vallásos motívumok, valamint, hogy legkedveltebb anyaga a fa lesz. Az Állami Faipari Szakiskolát 1917–1921 között végezte el Iglón, ahol kedvelt tanára Czablik Pável, megbízásokkal is ellátta a fiatal tanoncot. 1923-ban elvégezte a Magyar Királyi Iparművészeti Iskola díszítőszobrász szakát Mátrai Lajos növendékeként, majd a Képzőművészeti Főiskolát (1927–31), ahol szobrászatot tanult. Mesterei: Sidló Ferenc, Bory Jenő, Lyka Károly.

1939-től kezdve katonai szolgálatot teljesített, majd hadifogságba esett. 1946-ban térhetett haza betegen, hadirokkantként. Házát feldúlták, kifosztották, újra kellett kezdenie életét. Művészetét nagyban befolyásolta a II. világháború, így a béke utáni vágy, a hazaszeretet végigkísérte életét.

A háború után saját maga kezdett bútorokat készíteni otthonába: szekrények, ajtóbetétek, asztalok, székek, csillárok, posztamensek, tálak, különleges darabjai az emlékháznak, harmonikusan illeszkednek a művész szobrászati alkotásaihoz. 1940-ben házasodott össze Zuna Edittel, akit Erdélyi József költő a legkiválóbb művészfeleségként aposztrofált. Mivel a művész kevés kiállítási lehetőséget kapott, tudatosan tartva egybe műveit, megnyitotta házát az érdeklődők előtt egyfajta magánmúzeumként. Sokszor felesége, Edit fogadta a látogatókat, valamint a művész halála után is ő gondozta hagyatékát. Harcolt azért, hogy ez a gyűjtemény egyben maradjon és emlékházként működhessen a jövőben. Németh Kálmán mellőzöttsége okán, mindössze néhány tárlaton vett részt, melyek közül a legnagyobbnak az 1965-ben rendezett kiállítás számít, mely az Iparművészeti Múzeum csarnokában kapott helyet. Visszaemlékezéseiből megtudhatjuk, hogy a kiállítást először csak egy hétre engedélyezték. A nagy érdeklődésre való tekintettel további három hónapig nézhették meg a látogatók.

1947-ben Pigler Andor a Szépművészeti Múzeum akkori igazgatója felkérte, hogy vegyen részt a háború okozta szobrászati károk helyreállításában. Műterme a Michelangelo teremben volt, tizennyolc évig faszobrász-restaurátorként dolgozott. Számos gótikus és barokk szobrot mentett meg a pusztulástól (pl.: a csíkmenasági Mária főoltárt, a garamszentbenedeki Úrkoporsót, a Krucsay-oltárt, a podolini Szt. Katalint, a toporczi Madonnát). 1965-ben ment nyugdíjba.

Németh Kálmán restaurál a Szépművészeti Múzeumban / Gink Károly felvétele, 1960-as évek

1947–1949 között az Újpesti és a Rákospalotai Faipari Szakközépiskola tanára, továbbá 1962–1965 között faszobrász és restaurátori iskolát alapított, megteremtve ezzel a restaurátor képzés alapjait. 1967-ben elkészítette bronzból Vörösmarty Mihály köztéri mellszobrát Fóton, melyet nem sokkal később elloptak. Betegsége idején is folyamatosan alkotott. 1978-ban házát és benne minden alkotását a Magyar Államnak ajándékozta azzal a feltétellel, hogy múzeumként működjön. Fót Nagyközség Tanácsa lett a hagyaték gondozója.

1979. április 27-én hunyt el, temetésén több ezren vettek részt: családtagok, munkatársak, barátok, pályatársak. Szülővárosából, Podolinból érkezett barátai hazai földet szórtak koporsójára, így tisztelegve a mester, a művész, a barát előtt.


Balogh Dávid írása

„Te fába faragod értelmed, érzelmed,
s a meghalt fa kezed által újra éled.
Ne csüggedj, higgy hited szerint; e nélkül nem
élhet, nem loboghat e földön a lélek!”

Berda József: Egy kiváló faszobrászunkhoz

Németh Kálmán (1903-1979) szobrászművész háza egyfajta központja volt a hasonló gondolkodású értelmiségieknek: nyelvészek, költők, írók, irodalmárok, történészek, művészek találkozóhelye volt, ahol gyakran esett szó művészet mellett napi eseményekről, így magáról az életről is. Németh Kálmán egyik legjobb barátja a Fót szerelmeseként is aposztrofált Berda József volt.

Berda József (1902-1966) József Attila-díjas költő, proletár környezetből indult. Költészete az élet örömeinek – vegetatív funkciók – rövid, tömör, megfogalmazásai. Költeményeiben olykor éles társadalomkritika fogalmazódik meg. Az Elvitte a huzat című verse is ezt fejezi ki, szót emel a mellőzöttség, a hazugság, az árulás ellen, ahogy ezt Németh Kálmán Júdás témájú alkotásaiban is megfogalmazta. Berda szabadverseiben közvetlen hangon groteszk képet fest az elmúlásról és az öregedésről.

Korabeli cikkekből megtudhatjuk, hogy a költő szinte hetente megfordult itt, rajongott a fóti táj szépségeiért. Évente kétszer ellátogatott a Fáy présház romos épületéhez (március 15-én és október 5-én, Vörösmarty Fóti dal című versének évfordulóján): nyelvészekkel, írókkal, költőkkel, természetbarátokkal, akik magukat csak „fóti zarándokoknak” neveztek.

Itt őrizték a reformkor lángjának emlékét: verseket szavaltak, ettek, ittak, mulatoztak. Ezeket az élményeket dolgozza fel, s ezek hangulatát idézi fel A fóti találkozókra című verse. Ebből a kezdeményezésből elevenítette fel a Fáy Vörösmarty Társaság az újkori szüreteket, a Fóti Őszt 1968-ban; azonban Berda ezt már nem érhette meg.

Szinte állandó vendége volt Németh Kálmán múzeummá szentelt hajlékának, s a Kálmán napok hangulatfelelőse. Versesköteteinek bensőséges hangvételű ajánlásaiban tiszteleg Németh Kálmán művészete előtt, melyek ma is megtalálhatóak a könyvtárszobában. Köztük a legszebb az Égni! Elégni! (1964) című kötetben olvasható: „Németh Kálmánnak, a faszobrászat egyedülálló, európai rangú egyéniségének és szívbeli barátomnak kimondhatatlan szeretettel és megbecsüléssel!” 1964.12.27.

Németh Kálmán és Berda József az 1963-as Kálmán napon

Barátságukat mindkét művész megörökítette a maga művészetének területén, hiszen Berda verseket szentelt Németh Kálmánnak (pl.: Egy kiváló faszobrászunkhoz című rövid emelkedett ódájában tiszteleg művészete előtt, míg Németh Kálmán portrét készített róla, lócába faragott verssel tisztelgett előtte, sőt a borospincében saját hordója volt a költőnek idézetével.)

A borospincében szinte minden a költő barátokat idézi: a már említett lóca felirata egy Kónya Lajos versnek az idézete Berdáról, de található itt Erdélyi József és Berda-idézet is Németh Kálmán által faragva. Berda Egy borpince felirataként című epigrammájában emlékezik meg ezekről a pincében zajló baráti beszélgetésekről, eszmecserékről, vidám borozgatásokról. Azonban versében a fenyegető, gonosz halál is megjelenik, melyet a Németh Kálmán-i borral lehet elűzni.

Ez a vers kiválóan rímel Németh Kálmán Mulattam a halállal című „emlékezz a halálra” (memento mori) jellegű alkotására is, melyen az idős művész egy nevető emberi csontvázzal koccint, aki a halált szimbolizálja, egy valóságos Haláltáncra (danse macabre) hívja a művészt. Németh Kálmán széke alatt szintén a halált jelképező bagoly látható.

Berda halála után a szobrász készítette el a költő emléktábláját a Fáy présház oldalán (1969-ben), illetve Berda „hommage fejfáját” is megfaragta tisztelegve legendás barátságuk előtt.


 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük