Szűcs Mária írása
A kultúra hete alkalmából január 18-án útnak indult régóta tervezett helytörténeti vetélkedőnk is Szűcs Marika segítő közreműködésével. Marika a Fóti Értéktár Bizottság tagja, nyugdíjas pedagógus és könyvtárvezető. A vetélkedő részeként 10 héten keresztül, minden héten egy érdekességet fogunk megosztani a blogunkon Fót városáról, majd a 11. héten a megosztott 10 anyagra vonatkozó kérdéssor jelenik meg gyerekek és felnőttek részére is. A helyes válaszokat beküldők között értékes nyeremények kerülnek kisorsolásra, melyről hamarosan részletesen is beszámolunk.
- rész: Csörsz-árok
- rész: A Mogyoródi csata; Fót elnevezése
- rész: A reformkor Fóton
- rész: Gróf Apponyi Franciska
- rész: Muharay Elemér és a fóti faluszínpad
- rész: Gr. Károlyi István / Az 1848/49-es szabadságharc és Fót
A somlói galuska
Az egyik legismertebb magyar desszertet, a külföldön is népszerű somlói galuskát Szőcs József Béla fóti cukrászmester alkotta meg az 1958-as brüsszeli világkiállításra. A hagyomány szerint a nevét a fóti Somlyóról, erről a Gödöllői-dombság peremén, Fót határában emelkedő dombról kapta. Bemutatásakor, a világkiállításon már somlói galuska néven szerepelt az édesség. Nem tudni, elírták-e a nevét, esetleg nem tudták, hogy kell ejteni, mindenesetre ezzel a névvel vált világhírűvé. Pest megye ízei pdf
Az „örömrétes”
Régen szokás volt Fóton, hogy a vőlegény az esküvő előtti héten vitt a menyasszony házához egy nagy mákos rétest. Egyrészt a sok apró mákszem ígéret volt a jólétre, másrészt ezzel is segíteni kívánt a lagzi előkészületeiben. Ezt a házilag készített rétest egy 60-70 cm átmérőjű kerek tepsibe csigavonalba tekerve helyezték. A tetejét tojásos tejföllel kenték meg, majd elvitték a pékhez, ahol a kemencében ropogósra sütötték. A töltelék mindig mák volt. Ez volt az „örömrétes”.
Később már búcsúra is sütöttek mákos rétest, de ezek már a ma is ismert formában, rudakban készültek. Ez a szokás a 20. század végéig fennmaradt. Egy idő után fokozatosan kedveltté vált a túrós, almás, meggyes, káposztás, stb. töltelék is.
A női népviselet Fóton
A ráncolt szoknya színe általában megegyezett a rékli színével: hétköznapokon kockás barchet[1], ünnepnapokon hímzett, színes delén szoknyát és réklit hordtak. A szoknyák és alsószoknyák széle Fóton mindig piros színű volt. Kék „dörgölt” kötényt kötöttek a szoknya fölé, hétköznap pedig sima, dörgölés nélkülit. A kötény felső csücskeit és megkötőjét kihímezték, monogramjuk mellé virágcsokrot varrtak, derekába tűzték a keszkenőt. Ennek anyaga fehér sifon volt, sarkában monogrammal és virághímzéssel, a szélét széles csipke díszítette. Régebben a hímzés piros-kék színnel készült. A templomban a keszkenőt az imakönyvre helyezték, s arra egy szál bazsalikomot tettek.[2]
Lábbelijük fekete bőrből, bársonyból vagy lakkból készült ringlis, vagy spanglis cipő volt.
A harisnya színe a ruhától függött. A fiatal asszonyoké lehetett kék vagy barna, az idősebbek csak feketét hordtak.
A menyecske kontyba tűzött hajára kötötték a fehér pikkendőt[3], melynek mintája fekete, piros-fekete, kék vagy piros-kék virág volt. Addig volt valaki menyecske, amíg az anyósa élt, de általában két évig hordták a menyecskekontyot.
Az asszonyok a hidegben kacamajkát, bélelt, bársonyból készült réklit, vagy trigót, azaz vastag kötésű, kétsoros gombolású kardigánt vettek fel. Selyem nyakra kendőjüket lecserélték a meleg, gyapjú berliner kendőre[4], melyet háromszög alakúra hajtva a vállukra, vagy a fejükre is téve, elöl keresztezve a szárait, hátul kötöttek meg. Fóton fekete berlíner kendőt hordtak.
A fóti asszonyok – híven a település megkülönböztető nevéhez: „Bársonyfót” – szerettek bársonyban járni. Ebből készültek a kacamajkák, a szoknyák alját is azzal varrták ki, de a bimbós cipő is bársonyból készült.
A 19. század végén, 20. század elején még színesek voltak a menyasszonyi fejdíszek. A fehér alapú koszorút ezüst, arany, piros gyöngyökkel és piros virágokkal ékesítették, de megjelent időnként a rózsaszín, a zöld és a világoskék szín is.
A nagy piros lufiszerű virágokkal, bimbókkal, vagy nagy piros gyöngyökkel díszített koszorút „paradicsomos”-nak is nevezték Fóton.
A hosszú ezüstrezgők sűrűn takarták a homlokot és az arcot. A hagyomány szerint ezek védték a menyasszonyt a rontás ellen. A koszorú két végéből egy-egy csüngő indult, amit virággal, gyönggyel díszítettek, és a hajfonattal párhuzamosan, két oldalt haladt a háton. A fejdíszt a hajfonat alatt, a tarkón kötötték meg. A koszorúból a homlokra rövid gyöngysor lógott, fölötte ezüstszálak helyezkedtek el.
A fóti gyöngyös koszorút ezek a rezgők, csüngők, gyöngysorok tették egyedivé.
Borítókép: H. Tóth János és Forgács Lídia esküvői képe, 1940 (Balogh Dávid gyűjteménye)
Felh.irod.: Értékőrzők: Hírlevél. I. évf. 1. sz. 2019. április. p. 7.
Felh irod.: „Bíborba, bársonyba,gyöngyös koszorúba” lakodalmi szokások Fóton c. kíállítás (2020. február 7.) írásos anyaga.
[1] A flanelhez hasonló, annál nehezebb, egyik oldalán bolyhozott pamutszövet.
[2] Kovács Jánosné sz. Molnár Lídia adatközlő szerint a bazsalikomot az illata miatt vitték magukkal, ugyanis senki sem használt parfümöt, illatosítót.
[3] A fehér alapú, apró nyomott mintás – ritkábban hímzett – kendőt kikeményítve, hátrakötve hordták, s a megfelelő forma eléréséhez keménypapírral bélelték ki.
[4] Gyapjúból készült vastag, gépi kötésű, rojtos, kb. 150 cm oldalhosszú négyszögletes kendő, mely különböző színekben készült.
