Szűcs Mária írása


A kultúra hete alkalmából január 18-án útnak indult régóta tervezett helytörténeti vetélkedőnk is Szűcs Marika segítő közreműködésével. Marika a Fóti Értéktár Bizottság tagja, nyugdíjas pedagógus és könyvtárvezető. A vetélkedő részeként 10 héten keresztül, minden héten egy érdekességet fogunk megosztani a blogunkon Fót városáról, majd a 11. héten a megosztott 10 anyagra vonatkozó kérdéssor jelenik meg gyerekek és felnőttek részére is. A helyes válaszokat beküldők között értékes nyeremények kerülnek kisorsolásra, melyről hamarosan részletesen is beszámolunk.

  1. rész: Csörsz-árok
  2. rész: A Mogyoródi csata; Fót elnevezése
  3. rész: A reformkor Fóton
  4. rész: Gróf Apponyi Franciska

Muharay Elemér és a népi színjátszás

Muharay Elemér célja – “a modern magyar színművészet megújhodása érdekében” a magyar játékszín és tánc kifejlesztése volt – Bartók és Kodály szellemében.

Muharay számára Bartók és Kodály volt a nagy kulturális példa. Szerinte ők voltak azok, akik a népi kultúra értékeit átmentették a „magas” kultúrába.

Ő is ezt szerette volna elérni a színjátszás terén. (Vitányi Iván)

…. 1938 – ban elindítja a FALUSZINPAD MOZGALMAT

Rájött, hogy céljai elérése érdekében művészként is mindenekelőtt a néppel kell törődnie, eleven mozgalmat kell létrehozni, amelyben a közösség maga is alkotóvá válik.

Ettől kezdve fordult azokhoz, akik az új, népi közösséget alkothatják…. A parasztfiatalokhoz legelőbb, s ekkor szervezte a Fóti Faluszínpadot.

Fóton, a gazdakörben művelt, kultúrára fogékony parasztok között mozoghatott. A „Fóti Faluszínpad” 1939-es bemutatója fontos esemény volt a népi színjátszás történetében.

Az anyagi fedezetet közadakozásból teremtették elő.

A Faluszínpad Szövetségének, így a fóti bemutatónak is a védnöke: Móricz Zsigmond, Tamási Áron, Zilahy Lajos volt.

Írói: Darvas József, Veres Péter, Illyés Gyula, Féja Géza, Kovács Imre, Muharay Elemér és Szabó Pál.

Ezen kívül Petőfi, Ady, Kodály, Bartók műveket és népi játékokat adtak elő.

A szereplők kizárólag fótiak voltak.

1939 nov. 25-én a Fóti bemutatón 140 paraszt és munkásszereplő működött közre. Maguk készítették színpadukat, jelmezeiket.

A bemutatónak nemcsak országos, hanem külföldi visszhangja is támadt. Az akkori sajtó “a legjelentősebb kulturális kezdeményezés”-ként méltatta

A Szabad Szó 1939. dec. 9-i számában Darvas József így emlékezik meg az előadásról: „A fóti faluszínpad avatáson megjelent közéleti előkelőségek, írók, művészek népes serege megérezte, hogy ez a népművelés igazi útja, és mindvégig nagy lelkesedéssel ünnepelte a fóti nép játékát. … Az igazi avatás azonban másnap este volt, amikor a falu népe nézte meg az előadást… a szereplők és a nézők összeolvadtak itt valami csodálatos forróságban…”

…… Pesti Hírlap (főszerk. Dr. Légrády Ottó) 1939. november 26.:

A Faluszínpad országos szervezete minden magyar faluban fel akarja támasztani az „emlékezésnek” ezt a vidám és léleknemesítő játékát. A fóti színházavatóból arra következtetünk, hogy nem is lesz nagyon nehéz a „Faluszínpad” munkája. Bizonyára éppoly lelkesedés és szeretet fogadja a mozgalmat minden magyar faluban, mint a fóti magyarság körében.

A Függetlenség című folyóiratban ezt olvashatjuk:  „.. A magyar nép művészete, amely Fót község kultúrházában látott újra napvilágot, örök érvényű és töretlen maradt. Az első magyar Faluszínpad vékony kis hajtásaiból hatalmas törzs kell, hogy fejlődjék. Kell, mert törvény és parancsolat: ápolni mindent, ami népi és nemzeti és nem hagyni veszendőbe a népi hagyományok egyéni sajátos értékeit.”

De teljes elismeréssel írt róla a Magyarország, Pesti Hírlap, Kis Újság, Mai Nap, Nagyar Nemzet, Pesti Újság, Pest, Esti Újság és a többiek. ….

Az elképzelt “ötezer faluszínpad” terve azonban nem valósulhatott meg. A fóti siker után, azon a címen, hogy illetéktelenül avatkozott be a népművelésbe, Muharay Elemért az ország minden falujából kitiltották, de ő tovább tevékenykedett:

1939 – 40-ben megalakította a Vasas Színjátszók népi csoportját. ….. Később az angyalföldi leventékből alakított népi együttest, de velük már csak a főpróbáig jutott el….

1941 májusában megrendezte a nagyszabású CSÍKSOMLYÓI SZABADTÉRI JÁTÉKOK-at több mint húszezer néző előtt. Ez alkalommal elsőként elevenítette fel a csíksomlyói ferencesek által őrzött középkori misztériumjátékok egyikét. …..

1942-ben felkérték a Levente Központi Művészegyüttes vezetésére. Az együttes sikeresen szerepelt a weimari és firenzei ifjúsági találkozókon. Ez a csoport volt a legjobbja a firenzei nemzetközi színjátszó versenynek.

Élete végéig tevékenykedett az önmaga elé kitűzött cél érdekében.

S hogy tevékenysége mennyire nem volt hiábavaló, azt jól mutatja Fót lakosaira tett hatása.

Fót igen gazdag kulturális hagyományokban, s ennek egyik értékes része a faluszínpad tevékenysége, mely időről időre megújulva tevékenykedik.


Felh.irod.: Szűcs Mária: Muharay Elemér és a népi színjátszás. Muharay és Fót kapcsolata. Muharay Emlékülés, Jászberény, 2007. 6 p.


 

 

 

 

 

 

 

 

 

A Szabad Szó (felelős szerkesztő: Szabó Pál) 1939. december 3-i számában jelent meg a következő cikk:

„A Szabad Szó és a Kelet Népe írógárdája tervbe vette egy Faluszínpad Szövetkezet megalakítását. Az átalakulással párhuzamosan egy pest megyei községben, Fóton meg is rendezték az első bemutatkozó előadást. Az öndicséret sose jó, tartja a parasztközmondás, éppen ezért ez alkalommal mihelyettünk beszéljen a Faluszínpad bemutatkozásáról más. Beszéljenek azok a tekintélyes napilapok, amelyek szinte kivétel nélkül nagy elismeréssel, sőt örömmel nézték végig a fóti előadást.

Az Új Magyarság a következőket írja: „A fóti legények és a fóti leányok a maguk játékos tiszta kedvére ismertek a maguk hangulatában és nem is csináltak mást, csak önmagukat adták. S ez elég is volt. Hisz amit játszottak, azt fajtájuk, sőt osztályuk képzelete teremtette hajdanán.”

A Virradat így ír:  „Egészen más értelmet kapott például Adynak Mike Sándor falusi legény által elszavalt verse, az „Öreg Kunné”. Ilyen ősi természetességgel pesti szavalóművész nem tudná előadni. Ugyanilyen volt Sinka István „Kenyérszegő” című versének elmondása is. A „Nagyotmondó”, „Egyszer egy királyfi” és „Mátyás király aranyszőrű báránya”népi színpadi játékok, melyek ott születtek a faluban, visszatükrözték az újra ébredő falu egész természetes öntudatosságát, szellemességét és azt, hogy ez az igazi népi kultúra.”

A Nemzetőr (főszerk.: Kodolányi János) 1939. november 27.-i számában Fehér Gyula tollából jelent meg a következő cikk: Színházi körút: Fóti Faluszínpad.

„Zsúfolt autóbuszokon, autókon, kocsikon siettek szombaton este nyolc órakor a magyar népi-paraszti gondolat munkásai, alkotói, és dolgozói a Fóti Faluszínpad avatójára. Jólesett, hogy a paraszti művészetnek az őszintén, természetesen, kendőzetlenül testet öltő és lelket formáló estjén nemcsak a társadalmi élet előkelőségeit láttuk, hanem a fóti Kultúrház nézői és hallgatói közt éppen úgy ott szorongtak az újabb népi kultúra után érdeklődő katonatisztek, a parasztgyökerű egyetemi hallgatók, képzőművészek, a nagytarcsai népfőiskolások, mint a fóti paraszttársadalom apraja-nagyja.

A Fóti Faluszínpad elgondolója, tervezője és megszervezője Muharay Elemér. Célja, hogy a falu társadalmi életközösségének olyan, a magyar népi hagyomány szellemének megfelelő színikultúrát  adjunk és biztosítsunk. Tudjuk, hogy a magyar paraszti élet benső lénye tele van ilyen szinészkedési jelenségekkel, amit a néprajz nyelvén alakoskodásnak neveznek. Gondoljunk a délvidéki, mohácsi „búcsújárásra, „Balázsjátékra”, „Bethlehemezésre” stb. A régi élet tele volt ezekkel, csakhogy a „nyugati  kultúra” keletre szakadt harcosai lassanként mind kiölték s ezeknek helyét foglalta el az erkölcszüllesztő perifériális színiszellem. A falusi műkedvelők, előadók tudják, mily nagy az érdeklődés parasztságunknál a színjátszás iránt, s sajnos ezt sokan a giccses irredenta színielőadásokkal ki is használják. Ezen akar a Falu-színpad Szövetkezet változtatni……

Az első fóti bemutatón csodálatosan megelevenedett az egyszerű munkásemberek játékaiból, dalaiból, balladáiból a paraszti művészet ezer meg ezer szála. Műsoruk közül legjobban kiemelkedett: A nagyotmondó, Mátyás király aranyszőrű báránya, két népmese színpadi játéka.A Fóti Dal is csodálatos varázzsal töltötte el lelkünket, mint ahogy a Júlia, szép leány, Egyszer egy királyfi dramatizált balladája, vagy pedig Ady, Erdélyi, Sinka egy-egy versének a szavalata is. Mindebből a tanulság az, hogy a paraszti művészet megnyilvánulásait csak így, és csak paraszt emberek vihetik igazán és hamisítatlanul színpadra.

Pesti Hírlap (főszerk. Dr. Légrády Ottó) 1939. november 26.:

A Fóti Gazdakör kedves, magyarosan egyszerű ünneppel avatta fel Kultúrházában az első magyar Faluszínpadot. Az ünnepi esten a falu közönsége mellett a fővárosból és az ország különböző részeiből jött vendégek zsúfolásig megtöltötték a Kultúrház nagytermét. Akik ott voltak az első előadáson, megállapíthatták, hogy a Faluszínpad a maga naív egyszerűségében nagyon komoly dolog. A falu önmagának játszik. Valami nagyon szépet, nagyon őszintét szeretne játszani. Saját szívéhez beszél. Régi, félig elfelejtett dalok, mesék, játékok emlékeihez folyamodik. Ezeket az emlékeket félig már elmosta a közöny, a feledés. Most a magyar népi kultúra, a népköltészet, és népművészet szerelmesei, pár lelkes ember, újra megtanítja a  falu népét erre a félig elfelejtett hamisítatlanul magyar játékra, dalra, táncra. És érdekes, hogy milyen könnyen, gyorsan megy a tanulás. Ma már Fóton a 6 éves gyerekek is újra azt a régi gyereknótát fújják, amelyre apjuk és nagyapjuk játszotta „Tyukozó” játékot, vagy kántálta a Balázs-napi köszöntőt. Egy öreg, 70 éves fóti parasztgazda tanította meg az igazi perdülős csárdásra a mai fiatalságot. Bartók és Kodály népdalföljegyzéseiből kapja most vissza saját kincseit, saját elfelejtett hangját a magyar falu.

A Faluszínpad országos szervezete minden magyar faluban fel akarja támasztani az „emlékezésnek” ezt a vidám és léleknemesítő játékát. A fóti színházavatóból arra következtetünk, hogy nem is lesz nagyon nehéz a „Faluszínpad” munkája. Bizonyára éppoly lelkesedés és szeretet fogadja a mozgalmat minden magyar faluban, mint a fóti magyarság körében.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük