Szűcs Mária írása
A mai napon indul útnak régóta tervezett helytörténeti vetélkedőnk is Szűcs Marika segítő közreműködésével. Marika az Értéktár Bizottság tagja, nyugdíjas pedagógus és könyvtárvezető. A vetélkedő részeként 10 héten keresztül, minden héten egy érdekességet fogunk megosztani a blogunkon Fót városáról, majd a 11. héten a megosztott 10 anyagra vonatkozó kérdéssor jelenik meg gyerekek és felnőttek részére is. A helyes válaszokat beküldők között értékes nyeremények kerülnek kisorsolásra, melyről hamarosan részletesen is beszámolunk. Íme az 1. rész:
A Csörsz-árok
A Csörsz-árokrendszert az Alföldön megtelepedett szarmata törzsek építették római irányítással, hogy a germánok fenyegető betörései ellen védekezzenek. Az Alföldet nyugat-keleti, illetve észak-déli irányban átszelő, 4. században létesített kettős vonalvezetésű árokrendszer szerepe hasonló volt a római falakéhoz és sáncárkokéhoz. Elsősorban a védművön belül élő emberek védelme és a kisebb ellenséges csapatok feltartóztatása volt a feladatuk.
A védmű az Alföld legfontosabb ókori tájtörténeti emléke, az Alföldet mintegy 550 km hosszban ölelik át.
A Csörsz-árok valójában egy több szakaszból álló sáncárokrendszer. A Dunától a Tiszáig húzódó szakaszt Kis-ároknak nevezzük. A Dunakeszinél induló sáncárok Fóton és Mogyoródon áthaladva a Kisköre melletti Holt-Tiszáig terjedt. A Kis-ároktól északra, Csánytól indult a tulajdonképpeni Csörsz-árok, mely Jászárokszálláson keresztül húzódott a Tisza-parti Oszlárig, majd a Tiszántúlon Ördög-árok néven többek között Debrecen, majd Nagyvárad és Arad mellett haladt el. A védmű-rendszer Versec környékén ért véget.
Tájanként más-más elnevezése ismert:
Ördög árka, Avarárok, Ördögárok, Ördög-borozda, Csörsz-árok,
Rasponné útja, Ördögszántás, Kakasborázda.
Az árokból és töltésből álló, faszerkezettel is megerősített védősánc egy gyilkos labirintus volt. Szemből közelítve sokáig szinte észrevehetetlen. Mire meglátta az ellenség, már késő volt, de ha mégis átjutottak rajta, akkor következett az újabb, alattomos dárdasor. Ezeket az árkokat úgy építették meg, hogy a 2-4 vonalban vonalban húzódó oszlopsorok 3-15 kilométerenként ismétlődtek, köztük pedig 1,5 -3 m mély, 3,5 – 10,5 m széles gödröket készítettek.
Maradványai több mint 1600 évig jól láthatóak voltak, de a 19. századi talajrendezések nyomán már csak kis szakaszok ismerhetők fel világosan.
A Csörsz-árok legbelső vonala, a Kis-árok Fót földjén húzódott keresztül.
Soproni Sándor, a római kor szakértője így foglalta össze az árok Fót környéki szakaszára vonatkozó ismereteket: „A Dunakönyök vidékétől az Al-Dunáig terjedő többsoros védelmi rendszer az Alföldön élt szarmata törzsek szállásterületét vette körül. A Duna-Tisza közét átszelő legdélibb vonal – melyet Kisároknak is neveznek – Dunakeszinél indul ki a Dunától. Fót és Mogyoród községeken keresztül éri el a Somlyó-hegy gerincét, majd a hegy keleti oldalán fut le a HÉV vonalát keresztezve a kerepesi erdő sarkához. Az erdő szélén, Kerepes és Mogyoród határán lassú emelkedéssel halad a 30. sz. műútig, melyet a „Patkó” legmagasabb pontján ér el.”
A Csörsz-árokrendszer sáncai elveszítették eredeti rendeltetésüket, de természetföldrajzi tényezőként továbbra is meghatározóak maradtak. A későbbi századok során útként, vízelvezetőként és birtokhatárként használták őket. Az itt élő népek fantáziáját még a 19. sz-ban is megmozgatták, ezt bizonyítja a nevet adó Csörsz-legenda is. A néphagyomány a mesebeli Csörsz királyhoz kötötte az árok kiépítését:
„A rege szerint Csörsz király elhatározta, hogy a szomszéd király lányát veszi feleségül.
Azt szabták neki feltételül, hogy a Dunától a Tiszáig hajón vigye át menyasszonyát.
Csörsz király a népével mély árkot ásatott, mely összeköti a Dunát a Tiszával.
A király igen szerette a mulatozást. Az árok ásásával a zúgolódó nép már Jászkisérig
haladt, amikor egy zenész már nagyon megsokallta a muzsikálást, és fejbe vágta a
királyt a hegedűvel. A király menten szörnyethalt. Lett nagy öröm Magyarországon,
véget ért a rabszolgaság. Ahol meghalt a király, ott temették el. Ahány munkás dolgozott,
az mind egy lapát földet dobott rá. Így keletkezett az a nagy árok és domb,
amely Jászárokszállás határában még ma is látható.”
A mondakör legendái íróinkat, költőinket is megihlették. Tompa Mihály is a népmondát használta fel versében: Csörsz megkéri a longobárd Rád király lányát, Délibábot, azonban Rád feltételt támaszt: Csörsz építsen csatornát!
„Égett a munka, éjjel,
Nappal, későn, korán,
Hogy mély árok hasadt a
Dolgos sereg nyomán;
S Tiszától a Dunának
Vett a mezőn futást,
Naponkint mind tovább nyúlt,
S haladt szemlátomást.”
Felhasznált irodalom:
Szűcs Mária: A Csörsz-árok. Fót és területének története: Honfoglalás előtti időszak (III. rész). In.: Értékőrzők: Hírlevél. II.évf. 2.sz. p.8-9.
Egyéb felhasznált irodalom:
Horváth Lajos: Fót története 1711-ig. Fót, 2014.
Farkas Kristóf Vince: A Csörsz-árok rejtélye
A legendától a valóságig: a Csörsz-árok története
A rejtélyes legenda nyomában: A Csörsz-árok
