A világ élő részét az emberek alkotják az állatokkal és az egyéb élőlényekkel együtt. Mióta kb. 200 000 évvel ezelőtt a mai ember megjelent Afrikában, szinte az egész világot meghódítottuk, beleértve a forró sivatagokat és a jéghideg sarkköri térségeket is. Az emberiség térhódítása pedig igencsak felforgatta a bioszférát.


Az emberiség létszáma a kezdetek óta viszonylag lassan növekedett. Kr. e. 10 000 körül még csak 1-5 millió ember élt a Földön. Kr. e. 1000-re azonban, a földművelés elterjedésével, mintegy 50 millióra nőtt a népesség száma. Miután az ipari forradalom hajnalán (1804-ben) a Föld lakossága átlépte az 1 milliárdos határt, a népesség a korábbinál sokkal gyorsabb ütemben kezdett növekedni. 2011-ben már 7 milliárd ember hagyta lába nyomát a bolygón.


Átalakítottuk a tájat.


Az élelmiszer-termelés érdekében erdőket irtottunk és irtunk ki. Ércet bányászunk a föld mélyéről, a vizet pedig eltereljük és tároljuk, hogy szükségleteinket kielégíthessük. Életterünk egyre nagyobb városokba koncentrálódik, ezek a nagyvárosok azonban a környező vidékek kínálta élelemre és energiára szorulnak.

A Föld kérge alatt korlátozott mennyiségű ásvány, érc és fosszilis energiahordozó található. A készletek kimerülése után pótlásukra nem lesz lehetőségünk, igy az anyagok újrahasznosítása és a megújuló energiahordozók a mainál is nagyobb jelentőséghez jutnak. A nap- és szélenergiát hasznosító új módszerekkel csökkenthető a fosszilis energiahordozók felhasználása. Utóbbiakkal szemben a megújuló energiaforrások sosem fogynak ki. Ezen alkalmazások környezetre gyakorolt hatásának felismerése és kitapasztalása azonban még előttünk áll. Mindenesetre kísérletezni és keresni kell a megoldásokat, hiszen a ma embere már saját bőrén tapasztalhatja, mit okoz a Föld mértéktelen kizsákmányolása, szennyezése, élővilágának pusztítása.


Az 1700-as években a Föld területének 7%-át használták Földművelésre. Ma ez az arány 40% körülire tehető, ami a porzást végző rovarok, méhek életterének, számának csökkenését eredményezi. Méhek nélkül kipusztulnak a növények, takarmány nélkül elpusztulnak az állatok, haszonállatok és zöldségek, gyümölcsök nélkül éhínség köszönt az emberiségre. De nem csak élelemnek leszünk híján méhek nélkül, hanem ruhának is, melynek alapanyaga a len.

A járművekből származó kipufogógáz, a gyárak által kibocsátott füst és vegyi hulladék, valamint az olajszennyezés mérgezi a környezetet, ezáltal pedig szintén veszélyezteti a növény- és állatvilágot.


A légszennyezés mellett a lecsapolt mocsarak, az ivóvíz biztosítása, valamint a hajózás és a termőföldek miatt szabályozott folyók, épített gátak az éghajlat megváltozását okozták. Időjárásunk egyre szélsőségesebb és kiszámíthatatlanabb. Hőhullámok, aszály, villámárvizek, szupercellák okoznak károkat hatalmas légzuhatagokkal vagy épp teniszlabdányi jégesővel.

A különleges növényi és állati élőhelyek védelme érdekében számos országban olyan védett területeket alakítottak ki, ahol tilos a mezőgazdasági és ipari termelés, illetve új települések létrehozása. Elrendelték a lecsapolt mocsarak feltöltését, természetvédelmi övezetté nyilvánítását.


A szakemberek szerint a folyamat már megállíthatatlan, visszafordítani nem lehet, legfeljebb lelassítani. Az árat csak látszólag fizeti meg a Föld. Az emberiség saját vesztébe rohan, hiszen saját élőhelyét pusztítja nyereségvágyból, vagy épp kényelemből. A Föld egy szép napon lerázza magáról élősködőit, majd megpihen, fellélegzik. Reméljük az emberiség hamarabb felébred majd, minthogy ez bekövetkezzen, addig is azonban fontos, hogy legalább az egyén szintjén változtassunk.
Óvjuk, becsüljük meg környezetünket, tiszteljük a Földet, és tanítsuk erre gyermekeinket is.

Forrás: Mi és hol van a világon? – HVG Könyvek

Megtekintések: 157
Megszakítás