Siposhegyi Zsolt írása
Jean-Baptiste Poquelin 1622-ben született Párizsban. Édesapja megkapta a” királyi asztalos” címet. Ez azért is fontos, mert akkoriban ez egy nagyon rangos elismerés volt. Később a fia is részesült benne, de hamar visszadta, aztán ismét visszavette, majd megint visszaadta. Egy biztos, hogy sem mesterember, sem ügyvéd nem szeretett volna lenni, hiába óhajtotta ezt az édesapja. Hatan voltak testvérek, és az édesanyját korán elveszítette.
A fiatalembert egyetlen dolog érdekelte igazán, és ez a SZÍNHÁZ! Húsz éves korában elhatározta, hogy ő maga is színházat fog csinálni. Méghozzá olyan színházat, melyben ő az igazgató, az író, a rendező, és a színész is egyszemélyben. Maga köré gyűjtötte a barátait. Megismerkedett a kor egyik legismertebb színművésznőjével, Madelaine Bejarttal. Szerelembe estek, és a korosabb művésznő is a fiatalember társulatának, az Illustre Théatrenek közkedvelt tagja lett. Hiába ismerték meg egyre többen a vitriolos vígjátékok előadóit, a színház hamar csődbe ment. A huszonhárom éves színházcsináló az adósok börtönében találta magát, ahonnan az édesapja kölcsöne tudta csak kiváltani. Ez sem szegte a kedvét, mert kikerülése után vándorszínésznek állt a társulattal együtt, és bejárták szinte egész Franciaországot. Akkor már minden színházkedvelő megismerte a MOLIERE nevet, amit egy dél-franciaországi kis faluról kapott. Hozzá kell tennem a történethez, hogy az a Madeline Bejart, aki szerelme, és alkotótársa volt Molierenek, szült egy leányt. Őt, Armande Bejart vette el tizenkilenc évesen feleségül, az akkor negyven éves Moliere. Született egy másik gyermekük is, aki sajnos tíz hónaposan elhúnyt, mert abban az időben a gyermekbetegségeket nem tudták gyógyítani. XIV. Lajos, a Napkirály vette szárnya alá Moliereket, és a vígjátékíró gyermekének is ő lett a keresztapja. Egyre nagyobb lett az ismertségük, és egyre több az írigyük. A kor elismert írói, Corneille, Racine mellé zárkózott fel Moliere. Először egy volt osztálytársa, a későbbi Conti herceg mecenálta őket, de 1658-tól már a király vette maga mellé a társulatot. Az összes udvari rendezvényen is ők léptek fel.
Így jött létre, a világban azóta is játszott Kényeskedőktől, a Don Juanon át a Fösvényig, a Mizantróptól, a Scapin furfangjain át a Tudós nőkig sok színmű. A XVIII. század második felétől Magyarországon is folyamatosan kerülnek színre Moliere darabjai.
A szerző legismertebb vígjátéka a: Tartuffe. A cím beszélő név, mely azt jelenti, hogy álszenteskedő, csalárd, imposztor. A párizsi nagypolgár, Orgon családjába kerül be, és férkőzik a bizalmába az álnok pap, aki a családfő feleségét is el akarja csábítani. Ezt a monológot hallgathatjátok meg az előadásomban.
A deus ex machinával, bele a közepébe kezdődő történettel szembesülhettek, ha elolvassátok, vagy megnézitek a darabot, melynek végén a bűnös elnyeri méltó bűntetését. Az egyháznak folyamatosan begyében volt Moliere, de a Tartuffe miatt ki is átkozták. Még XIV. Lajos sem tudta megvédeni. Abba is kellett hagyni a színdarab játszását, és csak három év múlva vehették elő újból. Annyira sújtotta a papok átka,hogy ötvenkét évesen, amikor tüdővészben meghalt- mert a gümőkórt se tudták még akkor gyógyítani -, nem engedték eltemetni. Az utolsó színművének, a Képzelt betegnek negyedik előadását tartották, melynek főszereplőjeként rosszul lett a színpadon, és néhány óra múlva otthon elhunyt. Az utolsó kenetet se adta fel neki egyetlen pap sem. A Napkirály közbenjárására, szűk családi körben titokban helyezték örök nyugalomra az éj leple alatt.
Két dologra szeretném még felhívni a figyelmeteket. Ha a koronavírus elmúltával Párizsban jártok, feltétlenül látogassatok el a Pere Lachaise temetőbe, hiszen ott tudtok ti is egy szál virággal búcsút venni a világ legnagyobb vígjátékírójától, Molieretől.
A másik pedig, hogy a Tartuffet most három budapesti teátrum játsza. Ajánlom, hogy amikor kinyitnak újból a színházak, nézzétek meg mindegyik előadást, mert különböző stílúsúak, felfogásúak. Az egyik a Nemzeti Színházban látható, ahol Trill Zsolt a főszereplő, a másik előadás az Örkény Színházban van, ahol Tartuffe, Nagy Zsolt. És külön felhívom a figyelmeteket a legújabb bemutatóra, a Katona József Színházban – ami nekem legjobban tetszett -, és ahol a címszerepet Keresztes Tamás játsza.
