Verebélyi Noémi írása
Az első emlékem Garas Dezsőről, amikor szilveszter éjszakáján, a televízióban megpillanthattam 1997-ben. Mindössze 5 éves voltam, de nem tudtam levenni róla a szemeimet. Bizton állítom, barna kis kalap volt rajta, és én át akartam mászni a tv-n, hogy megfoghassam a kezét. Utánakerestem azóta, melyik szereplése volt, ami ekkora hatással volt rám ”Szilveszteri monológ 1997” és ami roppant érdekes és egyben picit tragikus is, minden szava ma is aktuális.
Megfogott az őszinte színészi játéka, az egyben örömhöz hasonlító, de keserű kacaja. Láttatni akart, és üzenni, és egyszerűen muszáj volt megkeresnem az egyik legrégebbi fotót róla, hogy elkészíthessem a portrét, kihívás volt, de Ő sem hátrált meg soha a kihívások elől.
1934. december 9-én született Garas Dezső (születési nevén Grósz Dezső) színész, a Nemzet Színésze, Kossuth és Jászai Mari Díjas színművész, a Halhatatlanok
Társulatának tagja. Édesanyja Sirger Ilona, büszke római katolikus családból származott, édesapja zsidó vallású volt, saját bevallása szerint így igazi ”szerelemgyerek” volt. Garas Dezső 1957-ben végzett a Színművészeti Főiskolán, a Nemzeti Színházhoz került, majd a Madách Színház társulati tagja lett. Dolgozott a 25. színházban, majd a Mafilm munkatársává vált. Tíz évig a Népszínház tagja volt, 1990-től 1992-ig a szolnoki Szigligeti Színházban játszott, 1993-ban a Művész Színház alapító tagjai közé tartozott. 1999-ben a Katona József Színházban játszott. 2004 óta a Nemzeti Színház tagja. 1990-ig a Magyar Színházművészeti Szövetség tagja volt. A Színházi adattárban regisztrált bemutatóinak száma: színészként 110, rendezőként 17-et tudhat magáénak.
Filmes pályafutása, Liliomfi-val kezdődött, melyben az ifjú Schnapsot alakította. Majd Minarik Ede gőzmosodást játszotta a Régi idők focija című filmben, ”kell egy csapat” mondásából szállóige lett. Országos siker volt az Abigél című négyrészes tévéfilmsorozat (1976), amelyben König tanár urat alakította. Játszott a Magyar Televízióban évekig futó Életképek című sorozatban is. Élete végéig számos filmben szerepelt többek között, a 80-as években a Sándor Pál Szerencsés Dániel-jében, ahol Mariann (Szerb Katalin) apját alakította, Tímár Péter Mielőtt befejezi röptét a denevér című alkotásában, Gárdos Péter Uramisten-jében és Szamárköhögésében és Bacsó Péter Banánhéjkeringő-jében. 1989-ben filmrendezőként is bemutatkozott A legényanya című politikai szatírával. Munkássága során leginspirálóbb partnereinek: Sándor Pált, Darvas Ivánt, Kern Andrást, Kútvölgyi Erzsébetet és Törőcsik Marit tartotta. Garas Dezső 2011. december 30-án hunyt el, sajnos sok szenvedés és hosszú betegség után, titokban saját otthonában ápolták, ahol az életmentő kezeléseket megkaphatta. Tordy Gézát is nagyon megrendítette a halálának híre, így nyilatkozott róla: ”Egy tüneményes és pótolhatatlan színházművész ment el, ilyen embereknek nem szabadna meghalniuk”
Kedvenc idézeteim:
„Mi úgy büntetjük meg a rendezőket, hogy megcsináljuk azt, amit kérnek.”
„Van, amikor nincs miről beszélni, mert az ember életében vannak olyan korszakok, hát már miért ne lennének? És van, amikor nem érdemes.”
„A fiatalok álmodják mindig az igazit, de az ágyukat az öregek vetik meg.”
(Garas Dezső)
Források: Tarján Tamás: Garas; Múzsák, Bp., 1991, Garas Dezső a PORT.hu-n, A digitális színháztörténet Színházi adattár, nemzetiszinhaz.hu
