Verebélyi Noémi írása
Kitörölhetetlenül elhelyez a szívemben egy megfoghatatlan boldog és derűs érzést, amikor eszembe jut Bilicsi Tivadar művészünk. Bár tudnék olyan szeretettel írni róla, mint amennyi szeretet lakozhatott őbenne. Szív, melegség és szín. Csodavilágnak hívta a színházat. Kevesen tudják, de az első színházi élménye a bábszínház volt, kedvenc játéka pedig egy édesapja által készített házi bábszínház, amiben a maga által kigondolt meséket, színdarabokat adta elő. Édesapámmal mi is csináltunk együttes erővel egy színházi makettet, amiben azóta már az összes szövegkönyvemet tartom, és várva várom a többit.
Egyszer Bilicsi azt nyilatkozta: „ha nem jönnének oda hozzám barátkozni, bízvást rosszul érezném magamat”. Sugárzott belőle az életöröm, ez a képernyőn keresztül mai napig átjön, és megsimogatja olykor viharvert lelkünket is. Mindent tudó huncut bölcsességgel tudomásunkra adta: „érdemes élni, érdemes játszani, érdemes… érdemes.” A briliáns személyisége, játékossága, roppant szellemes humora megihletett, és arra ösztönzött, hogy egy videóban mutassam meg a róla készült (portré) rajznak a folyamatait. Miközben rajzoltam Bilicsi Tivadar arcvonásait, arra gondoltam, ahogy egy portré idővel megjelenik a tiszta papíron, olyan a művészi pálya is. Minden ceruzavonás egy-egy szerep, előadás, építő vagy rossz kritika, amíg késszé nem rajzolódik a művész portréja. Nincs két egyforma alkotás, mint ahogy nincs két egyforma ember sem. A rajz nem akkor keletkezik, amikor a papíron már látszólag van valami, hanem olvasással, gondolatokkal, megértéssel és megérzéssel.
Grawatsch Tivadar Antal könyvkötő és Tarczal Szerafin énekesnő, a morvaországi Bilics nevű községből költözött át Bécsbe, majd Budapestre. A budai Várhegy lábánál fekvő Víziváros területén született közös gyermekük Bilicsi Tivadar 1901. szeptember 6-án. Kitüntetései: Érdemes művész, kiváló művész, Kossuth-díjat azonban nem kapott.
Élete első fellépése a Budai Polgári Lövészegyesületben történt, aminek a szülei is tagjai voltak. A céllövő versenyek után rendezett előadáson 7 évesen lépett színpadra, ez a fellépés meghatározó élmény volt számára, mert innentől kezdve rajongott a színházért.
A Ferenc József gimnáziumba járt, ahol hetek alatt- humora és jó utánzókészsége miatt, sok örömet szerzett az osztálytársainak, annál több bosszúságot a tanárainak. Mindezt persze a tanulás rovására ment, így nem csoda, hogy nagyokat bukdácsolt. 1919-ben Budapesten a Felső Kereskedelmi iskolában érettségizett le. Majd rövid ideig postatisztviselőként dolgozott.
Ezt követően kardalos a Budapesti Színházban és statiszta az Operában, ahol néma gárdistaként, sisakkal a fején, lándzsával a kezében, a Tosca című darabban lépett fel először. Mindeközben Rákosi Szidi színiiskolájába járt. 1920-22 között Miskolcon kardalos, és miután úgy érezte, hogy mindent tud, felcsapott vándorszínésznek, ahol Füzy Barnabás dalitársulatával járta a falvakat. A vándorszínészet és vidéki kórustagság után rájött, hogy tovább kell tanulnia és beiratkozott az Országos Színészegyesület Színészképzőjébe. Vizsgafeladatul Csiky Gergely: A nagymama című darabban Koszta Sámuel evangélikus lelkészt kellett alakítania, amiért sikeresen megkapta az oklevelét.
A nyarat a Városi Színház fennhatósága alatt működő, Fót és Mogyoród között ingázó daltársulatánál töltötte.
Ősszel, egy színészügynökség közreműködésével, leszerződött az Andor Zsigmond karnagy által igazgatott Szegedi Nemzeti Színházhoz. A Tisza parti teátrumban karakter- és főszerepek sorát játszotta a legkülönbözőbb műfajokban.
A családja által Pubinak szólított színész majd egy kolleginájától, Sennyei Verától kapja meg a közkeletűvé váló Bill becenevet. Az 1925-ös, ’26-os évadban Szegedre látogatott Lázár Ödön, a Beöthy László által alapított Király Színház igazgatója, akinek a Szegeden vendégként fellépő Rátkai Márton ajánlotta figyelmébe Bilicsi Tivadart. Lázár Ödön több szerepében is megnézte a színészt, majd hároméves szerződést ajánlott a fővárosi teátrumban.
Bilicsi Tivadar első – s egyben utolsó – Király Színházi szezonjában a kisebb lehetőségek mellett egyetlen méretes feladatot kapott.
Amikor a nála évtizedekkel idősebb, megtermett id. Latabár Árpád rosszul lett az egyik előadáson, az ifjú és karcsú Bilicsi Tivadar vette át Vlagyimir nagyherceg szerepét a Cirkuszhercegnő című operettben.
Bilicsi Tivadar az 1928-as, 1929-es évadot a Belvárosi Színház tagjaként kezdte meg. Első szerepét Zágon István: Szegény lányt nem lehet elvenni című előadásban kapta.
Az 1929-es, 1930-as évadban visszaszerződött a Miskolci Színházhoz, amelyet már egykori mesterének Sebestyén Gézánk öccse, Sebestyén Mihály igazgatott. Két miskolci évad alatt hatvan szerepet játszott. Itt köttetett meg Kiss Manyival is az örökké tartó barátságuk.
Operettben, népszínműben, klasszikus tragédiában, modern drámában, vígjátékbanvígjátékban a kritikák rendre dicsérik.
”Hogy lett születésnapi ajándék a kedves Művészünk?”
Bilicsi Tivadar első évadának végén mutatták be Miskolcon Bordszky Miklós Csodabár című operettjét. Bilicsi Tivadar egyik legnagyobb sikerét élte meg a szerepben. Ott volt a premieren Sebestyén Mihály bátyja, Sebestyén Géza is, aki akkor már a Fővárosi Operettszínház igazgatója volt, és a maga teátrumához akarta szerződtetni Bilicsit. Öccse ezt nem szerette volna, s mivel a bemutató egybeesett a születésnapjával, azt kérte ajándékként a fivérétől: „adja neki” még egy évadra Bilicsi Tivadart.
(A 2. rész megjelenése: 2020.04.14)
Források: Kalmár Tibor: Legendás Komédiások, Kossuth Kiadó 2012 Csiffáry Gabriella: Magyarázom a bizonyítványom…Híres magyarok az iskolában (corvina Kiadó, Bp., 2017) Origo/Sztankay Ádám: Bilicsi Tivadar, a családteremtő művész küzdelmei, Dunavölgyi Péter: Lehet valaki olyan tehetséges, mint a nap, de mit tud csinálni egyedül? – interjú Bilicsi Erzsébettel
