Csatóné Földes Andrea könyvtáros, biblioterapeuta írása
A biblioterápiás olvasókör 1. blogbejegyzése ITT olvasható.
Ha az ember magában olvas, hajlamosabb kevésbé reflektálni saját életével az általa olvasott műre. A régi időkben a történetek elmondása, később felolvasása a közösség fenntartás fontos részét képezték, de mindenképpen közösségi alaklom volt. A tábortüzek mellett vagy a fonóban a közösséget az összetartozást építette erősítette.
Ma a biblioterápiát egyénileg és csoportosan is alkalmazzák. Lehet irodalomterápiás foglalkozássorozatot indítani úgy, hogy egy témát dolgoz fel, vagy egy bizonyos csoportnak szól pl.: babaváró csoport, szenvedélybetegek csoportja, vagy fiataloknak, nehezen kommunikáló embereknek. A lehetőségek száma, ha nem is végtelen, de a felmerülő igényekhez, szükséglethez igazodhat.
Van olyan csoportvezető, aki vezérfonalként tartja magát a szöveghez és van, akinél a szöveg csak katalizátor és beindítója a beszélgetésnek. A lényeg mindig az, hogy a csoporttagok saját életükkel csatlakozzanak a szöveghez és a csoportvezető feladata, hogy ösztönözze a tagokat az őket foglalkoztató gondolatok megfogalmazására, de az sem baj, ha valaki nem akar saját magáról beszélni, vagy egyáltalán nem szeretne megnyilvánulni a csoportban és az adott szöveghez hozzászólni. Nincs jó vagy rossz válasz. Nem az író gondolata a fontos, vagyis csak annyiban amennyiben a saját gondolatainkra ismerünk, melyek sokszor alaktalanul kavarognak bennünk. Lehet, hogy valaki jobban tud, ahhoz tud kapcsolódni, amit a csoporttársa elmond és akkor nem közvetlenül, de közvetve kapcsolódik a szöveghez.
Nem egyszerű a mű választása, mert olyan művet választ a csoportvezető, ami őt is megérinti, érintett valamilyen módon és ez lehet, akkor válik nyilvánvalóvá, amikor a csoporttal dolgozik és egy újabb részt ismer meg önmagából. A csoportvezető elsősorban a többiekre figyel, de nem tudja magát teljes egészében kivonni a folyamatokból.
Lázár Ervin: A kalapba zárt lány (itt olvasható)
Gál Szilvia irodalomterapeuta feldolgozása alapján ezek a kérdések várnak válaszra a mese kapcsán:
- Mit kezdünk új eddig ismeretlen dolgokkal, helyzetekkel?
- Irányítás-belső biztonság
- Mit kezdünk a félelmeinkkel vagy kétségbeesésünkkel?
- A kényszerű bezártság kapcsán szembenézünk önmagunkkal?
- Mivel tartjuk karban a lelkünk?
- Hogyan alakul a belső változás külsővé?
