„Szeretettel és tisztelettel köszöntök minden kedves Jelenlévőt a Magyar Kultúra Napja alkalmából megrendezésre került Kultúra Heti programsorozatunk utolsó, záró alkalmán, a Vörösmarty állandó kiállításunk megnyitóján.
Himnuszunk születésének napját, január 22-ét, legújabb kori történelmünk avatta a Magyar Kultúra Napjává, hogy főhajtással emlékezhessünk meg legfontosabb közös kincsünkről. És ez a kincs nem más, mint az a magyar kultúra, mely igazolást ad fennmaradásunkhoz. Megőrzi a falvak hagyományát, a nép ajkán születő dalokat, keze által formált eszközöket, a kastélyok és kúriák szervező erejét és műveltségét, és mindenekelőtt talán a legfontosabbat: az anyanyelvet.
Szent István királyunk sorsfordító döntésével – a koronázással – a keresztény Európa irányába jelöltetett ki a magyarság útja. Küszködve, vigyázva építjük magunkat, magyarságunkat, kultúránkat. Tudjuk, mit hoztunk magunkkal és a globalizáció világában is vigyázunk magyar értékeinkre. Szellemi kincseinket büszkén osztjuk meg más népekkel, még ha azok nem is értik mindig, hogy mit jelentenek nekünk Balassi, Csokonai, Ady, József Attila szavai, s talán csak sejtik, hogy mit akart átadni Bartók és Kodály, de mégis ismerhetik mindezek gondolatait épp úgy, mint a zseniális Neumann és Szent-Györgyi munkásságát.
A kultúra napja akkor válik igazi ünneppé, ha számvetést készítünk, hogy milyen módon kell és tudjuk, a ránk hagyott kulturális örökségünket felelősséggel továbbadni az utánunk következő nemzedéknek, annak a nemzedéknek, amelynek nevelésében szerepünk felbecsülhetetlen! Nekünk kell egy olyan értékes mintát felmutatnunk, amely nemcsak tudást, műveltséget hordoz, hanem erkölcsi tartást is ad.
A tudomány, a művészetek nem létezhetnek, azt érteni, élvezni és művelni képes emberek nélkül. Értő közönség nélkül a tudományos eredmények, az alkotások, a könyvek, a hangversenyek, a színházi előadások elvesznek, vagy létre sem jönnek. Meg kell becsülnünk, valamint hozzáférhetővé kell tennünk azokat az alkotásokat, tárgyi emlékeket, amelyek értékes lenyomatai az elmúlt koroknak.
A lokálpatriotizmus, városi múltunk és jelenünk kultúrájának védelme, az esélyek megteremtése biztosítja azt a lehetőséget és adja meg azt az erőt, melynek segítségével a helyi értékeket – akár újra értelmezve – akár modernebb formában közzé tegyünk tiszteletünk jelképeként, megmutatva azt az esztétikai többletet, amelyet Fót városa is hordoz, amely a reformkorból táplálkozik és a jelenbe mutat.
A Magyar Kultúra napján ma, itt Fóton Vörösmartynak a szózat költőjének emlékét idézzük fel abban a kultúrházban, amely 1932 óta szolgája a lakosságot, és 1951 óta viseli második nemzeti énekünk szülőatyjának nevét.
A Művelődési Ház megépülése – Szalkay Jenő tervei alapján – a Gróf Károlyi család telekadományozásának, a hangyaszövetkezet, valamint a gazdakör tagjainak dolgos keze munkájának volt köszönhető. A mai napon Intézményünk névadójának emlékét, munkásságát idézzük ezen kiállítás közreadásával, avatásával. Ez az állandó kiállítás helyi értéket teremt, generációknak nyújt a vizuális élményen túl, biztosabb irodalmi, történelmi tudást a költő életéről, egy szelet a múltunkból, a magyar kultúrából.
Ezen a mai ünnepen legyen hát jelen az a cselekvési vágy az alkotásra, a helyi értékek megtartására, a tenni akarásra, amely arra a reformkorra volt jellemző, amelyben nemzeti himnuszunk született 200 éve, ahol szózatunk született, és amelyet idén éppen 180 éve Egressy Béni zenéjével mutattak be a Nemzeti színházban.
Szívből kívánom, hogy legyen velünk elődeink alkotó szelleme, mozgósító ereje, hogy tanuljunk példájukból, hogy a közműveltség ne csupán kívánalom maradjon, hanem mint az élet minőségét is jelző állapothatározó éledjen újra a magyar köztudatban, mert ahol műveltség uralkodik, ott nincs ereje a félelemnek. Berzsenyi, A magyarokhoz című versében ezt a következőképpen fogalmazza meg: „Ébreszd fel alvó nemzeti lelkedet! /Ordítson torkán, jöjjön ezer veszély / Nem félek. A kűrt harsogását, / A nyihogó paripák szökését / Bátran vigyázom. Nem sokaság, hanem / Lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat. / Ez tette Rómát föld urává, / Ez Marathont s Budavárt híressé.”
Szívből kívánom magunknak és mindazoknak, akik a magyar kultúráért felelősséget vállalva nem kis erőveszítések árán teszik a dolgukat azzal a szent meggyőződéssel, hogy amit tesznek, azzal településeiket, népünket, nemzetünket, jövőnket szolgálják, szolgáljuk, hogy e mai nap igazi ünnep legyen.”
Palásti Béla VMH-KMGY igazgató
