Egy szabadnapos apa feljegyzései: A Naplás-tónál

Emu tollából


Végre elérkezett az első olyan tavaszi reggel, amikor nem volt deres a fű a kertben. Április 10.-e reggelén ugyan csak hat fokot mutatott a hőmérő higanyszála, de az ébredő nap ereje érezhető volt. Az előrejelzés is jó időt jósolt. Igazi tavaszt. Ebben a szép időben nem is tölthettem volna máshol az szabadnapomat, mint a természetben, a vízparton.

A hozzám közeleső Naplás-tóhoz igyekeztem. Az utóbbi évek rekreációjának köszönhetően megújult, a hivatalos nevén, Szilas-pataki árvízvédelmi tározó környezete. A Naplás-tó Budapest legnagyobb állóvize, környezete természetvédelmi terület. A Szilas-patak felduzzasztásával jött létre a hetvenes évek vége felé. Azóta számtalan védett, és őshonos fajnak szolgál lakóhelyéül. Az átvonuló, vándorló madarak kedvelt pihenőhelye.

Tökéletes választás mindenkinek, akinek nincs sok ideje, de mégis kirándulna, sétálna egy jó ízűt. A tó körül, vagy a mellette található cinkotai kiserdőben futó turista utakon ismeretterjesztő táblákon olvashatunk érdekes információkat a területről. A körsétánkat követően, vagy éppen előtte, pedig a Nap-Plázs büfé kínálatából választhatunk magunknak frissítőt, a gyerekeknek palacsintát, gofrit. Feleségem kedvence a pillecukros forrócsoki.

Horgászat szempontjából nem a legpihentetőbb tavak közé tartozik. Sem a halállomány, sem a kirándulók száma nem teszi ezt lehetővé. Ennek ellenére nagy lelkesedéssel indultam el pecázni, és vettem célba a Naplás-tavi uszonyosokat. A keresztgát végében foglaltam helyet. Legutóbb szép kárászokat sikerült itt fognom, a haltartóhelyként szolgáló, bedőlt fa mellé dobálva csalimat.

A horgászatom megkezdése előtt egy aranyos, kerékpározó idős bácsinak fontoskodni támadt kedve és engem talált meg vele. Némi szóváltást követően tovább tekert, majd nyolc óra után néhány perccel elkezdhettem végre pecázni. Tizenegy óra magasságáig bírtam a szembe szelet, ami egy pillanatig sem hagyta pihenni a picker botom spiccét. Tizennégy, zömében bodorka sikeres szakba terelését követően összepakoltam, és átköltöztem a Naplás út melletti partszakaszra.

A horgászhely váltás közel egy órát vett igénybe. Új helynek egy nádfal tövét választottam, s szélárnyékban ültem le. Mintha nem egy azon tónál lettem volna. A túloldali hűvös, szeles időjárás után, itt fülledt szélcsendes idő volt. Le is kellett vennem a széldzsekit és a kardigánom. Több fok volt a különbség.

A nád fedezékében a víz tükör sima volt. Egy-egy nagyobb széllökésnél csekélyen borzolódott csupán. Szemben a túlparti folyamatos hullámzással. Talán ennek is köszönhető, hogy a hosszúelőkés  fenekező módszer nem igen adott halat, ezért átváltottam úszózásra. Ez jó ötletnek bizonyult. Miután beállítottam a megfelelő eresztéket, elkezdtem szépen fogni a keszegeket, bodorkákat, küszöket. Nem a fajtájuk legnagyobbjai voltak, de azért egy aggastyán bodorkának, és néhány húsz centis snecinek túljártam az eszén.

Fél öt magasságában az etetésem körül megjelentek a gyorsan mozgó v alakú fodrozódások a víz színén. Onnantól kezdve a következő háromnegyed órában mindösszesen  három kapásom volt.

Negyed hat körül fejeztem be a lógatást.

Az egész napot a szabadban töltöttem. 61 darab hallal zártam a mai peca túrát. A városi ember nem is gondolná, hogy milyen kellemesen el lehet fáradni a friss levegőn. Aznap én nagyon elfáradtam, de aki nem hiszi, próbálja ki!


 

Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük