Emu tollából


06 óra 44 perc. A gyerekek ébresztenek. Ma tovább aludtak, mint szoktak. Kaptam tőlük fél órát. A kanapén aludtam, az esti film álomra szenderített. Buster Scruggs balladája, vadnyugati történetek eredeti nyelven, vadnyugati akcentussal. Isten látja lelkemet, próbáltam végignézni, de elfáradtam benne.

Mire magamhoz térek az egyik a hátamon ül, a másik a lábamnál próbál helyet tolakodni magának az amúgy sem széles bőrkanapén. Ennyi volt. Ameddig lehet kitartottam. Engednem kellett mielőtt a lány hisztiben tör ki. Abban a korban van, hamarosan kinövi.

Feltápászkodtam és kinyújtóztattam elgémberedett végtagjaim. Nem volt pihentető az alvás. Karomat le sem tudtam engedni, máris ölelni ugrottak rám a gyerekek.

„Apa!” – kiabálták.

„Gyerekek, össze ne törjetek!” – egy percbe is tellett, mire kihámoztam magam közülük.

Irány a fürdőszoba, ott nyugtom lesz.

A fürdőben mikor megláttam magam a tükörben, megálltam egy pillanatra.

„Jézusom! Borosta, csipás szemek, nyúzott arc. Öregszem.” – Hobo is megénekelte „37 vagyok. Ó yeah!” Napindítónak megtette a borotva, és a langyos víz az arcomon. Pontosabban megtetette volna, ha a reggeli én-időmet ki tudtam volna tölteni. A háttérből már hallatszott, ahogy reggeliért kiabálnak.

Arcmosást követően, amíg a konyhába értem kitaláltam mit készítek nekik. „Bundás kenyér jó lesz?” – kérdeztem. Jöttek is sorban a feleletek: igen, igen, nem. „Én tojásrántottát kérek” – mondta a fiam. Bevallom felkészültem erre, s ezért nem ért váratlanul. Csodálkoztam volna, ha három igent hallok.

Kikészítettem a hozzávalókat a tiszta konyhapultra. Szeretem, ha minden kéz alatt van főzés közben. Kisebb lesz a rumli utánam. Minden alkalommal, így most is, úgy álltam neki a reggeli elkészítésének, hogy igyekeztem tisztántartani a konyhát. A rántottával kezdtem, az hamarabb megvan. A tojást beletörtem a mélytányérba. Ahogy mindig, úgy most is ment bele néhány apró tojáshéj darabka. Kipiszkáltam őket, majd kidobtam. Az ujjamról néhány csepp tojásfehérje már le is csöppent a járólapra. A tojás felverését sem sikerült nyomtalanul megoldanom. Valahogy jutott a pultra is. Mindegy, majd letakarítom.

A rántotta néhány perc alatt elkészült. A bundás kenyérhez felaprítottam egy fél fej vöröshagymát. Mondjuk ezt aprításnak nem igen lehetett nevezni. Inkább daraboltam. Úgy éreztem, mintha elfelejtettem volna a konyhakésemmel bánni. A hagyma előkészítését követően felvertem néhány újabb tojást. Második próbálkozásra már szerencsésebb voltam. Egyáltalán nem fröccsent ki egy csepp sem a tányérból. Megdicsértem magam és kortyoltam egyet az időközben odakészített borból. Valami száraz vörösbort találtam, Egri Portugieser. A Szarvas comb pörkölthöz nyitotta ki az asszony tegnap este. Eltehette volna, nem baj, éhgyomorra is jól esett. A hagymát beleszórtam a tojásba és beletettem ázni egy kenyérszeletet. Ízesítéshez borsikafüvet használtam. A serpenyőben a kókuszzsír már elolvadt, a kenyér is magába szívta a tojást, így nekiálltam sütni. Valamelyik főzős műsorban láttam, hogy ilyenkor inni szoktak (még) egy pohár bort. Mivel nem akartam elrontani a reggelit, ezért én is ezt tettem. Hamar megsültek a kenyerek, így az utolsó félpohár a reggeli leöblítésére maradt.

Ünnep van, ilyenkor megtehetjük.


Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Megszakítás