Balogh Dávid: „Jöjj és tanulj menj és taníts.” – Németh Kálmán, mint pedagógus

Balogh Dávid írása


Németh Kálmán egyik legerőteljesebb gondolata, próféciája:  „Jöjj és tanulj menj és taníts.” Egész életében azt vallotta, hogy amit egyszer megtanulsz, azt örökítsd tovább a jövő nemzedéke számára. A szobrászművész korán felismerte, hogy szükséges az utánpótlás kinevelése, így a nyugdíjazása előtti utolsó években – 1962-65 között – restaurátori műhelyt alapított, hogy tudását átadhassa a fiatal és lelkes növendékeinek. 1962-ben az ország első faszobrász iskoláját alapította meg a Munkaügyi Minisztérium védőszárnyai alatt, hiszen ekkor még nem folyt intézményi kereteken belül restaurátori képzés. A szobrász nyugdíjazása környékén vetődött fel a kérdés, hogy mi is lesz ezután? „Ki fogja az elpusztult gótikus oltártöredékek leheletfinom levéldíszeit, légiesen könnyed fatornyocskáit, oltárokat, szobrokat, domborműveket régi szépségükben újjáéleszteni, ha leteszi – a kezében csodákat művelő – szerszámait a Mester.”[1]

Németh Kálmán növendékeivel, 1962-65 között

A „Michelangelo titánjai”[2]-ként is aposztrofált tanítványokat gondos válogatás után választotta ki a mester. Többségük érettségizett, szakiskolából érkezett Németh Kálmán Szépművészeti Múzeumban lévő műhelyébe, „birodalmába”, vagyis a Michelangelo-terembe.[3] Az ideérkező lelkes tanulók a középkori céhmesterek világában érezhették magukat, a rengeteg fából készült oltár és szobor láttán. Németh Kálmán szerint szükséges volt már ez a kezdeményezés, hiszen rengeteg a restaurálandó alkotás akár a múzeumban, akár országszerte különböző templomokban. Közel két évtized alatt szinte a töredékét tudta elvégezni ezeknek a munkáknak, hiszen egyedül dolgozott.

Németh Kálmán növendékeivel, 1962-65 között

Németh Kálmán a faszobrok, oltárok restaurálásával kapcsolatban a következőket nyilatkozta: „A faszobrok, oltárok, bútorok restaurálásához nem lehet csak úgy, az utcáról behívni akárkit. Meg kell tanulni hozzá a fában gondolkozni, sőt a fával való bánásmódnak nemcsak fejben kell benne lennie, hanem a kezében is. A faszobrász-restaurátor egy személyben: favágó, ács, asztalos, erdész, kémikus, művészettörténész és szobrászművész. Van, amit később, érett fejjel tanul meg belőle az ember, de az alapvető ismereteket ilyen fiatal korban sajátíthatják el a legjobban.”[4]

A nyolctagú, lelkes, ügyes kezű társaságot Németh Kálmán tanította meg a fa szeretetére és tiszteletére, emellett:

  • megtanította a megfelelő fa kiválasztását, kivágását, feldarabolását
  • a fa technológiáját, biológiáját, kártevők ismeretét és azok elleni védekezését
  • a fa tartósítását, vegyszerekkel történő védelmét
  • a szerszámok, eszközök megfelelő kezelését
  • az ács, asztalosság gyakorlati fogásait
  • a faszobrászat technikáját: kezdetben díszítő elemek, legegyszerűbb használati tárgyak faragását
  • a faszobrászat magasiskoláját: középkori, barokk mesterek munkastílusának az elsajátítását

Németh Kálmán növendékei restaurálás közben, 1962

Németh Kálmán pedagógiai módszerei:

A szobrászművész kidolgozta a faművesség tanításának didaktikai rendszerét. Elkészítette négy évfolyam tanmentét is, melyeket tanítványai faragtak meg. Az egyszerűbb formáktól, a reneszánsz palmetta díszítéseken át, egészen a legbonyolultabb gótikus mérműves motívumokig találhatunk faragásokat.

Németh Kálmán és növendéke faragás közben, 1962-65 között

Németh Kálmán tanmenete a III. évfolyamosok számára, 1962-65 között

A növendékek sok alapvésést végeztek, s csak ezt követően kezdtek használati tárgyat faragni. A középkori mesterek munkastílusát, módszereit elmélyült megfigyeléssel és alapos tanulmányozással sajátították el. A Szépművészeti Múzeum anyagából szabadon választottak egy mintát, egy levéldíszt, vagy egy kisebb részletet. Ezt követően lerajzolták, utána agyagból megmintázták, majd gipszből kiöntötték, végül megfaragták.[5] Így a tanuló a forma többszöri elkészítésével begyakorolta és a faragáskor már ismerte is.

A mester következőképpen nyilatkozott ifjú tanítványairól: „Boldog vagyok, mert ők fogják folytatni magányos mesterségemet és talán egyesek közülük művészetemet is.”[6] Németh Kálmán a fiatalokból erős hivatástudattal rendelkező, türelmes, tehetséges utódokat „faragott”, közülük többen restaurátorként dolgoztak életük során (Lakatos József, Bartos Valéria), akik nagy megbecsüléssel nyilatkoznak egykori mesterükről.


[1] Soós Klára: A jövő restaurátorai, in: Ország-Világ, VIII. évfolyam 22. szám, 1964.06.27, 16.

[2] Artner Tivadar művészettörténész egyik cikkének címében így aposztrofálja a fiatal növendékeket.

[3] A helyiség az itáliai reneszánsz művész Medici síremlékének másolatáról kapta a nevét.

[4] Sinkó Ferenc: Mint a régi mesterek műhelyében, in: Katolikus hetilap, XX. évfolyam, 19. szám, 1964.05.10.

[5] Kovács Dorottya: Kézműves tehetség egy életút tükrében, kézirat, Budapest, 2011, 19.

[6] Soós Klára: A jövő restaurátorai, in: Ország-Világ, VIII. évfolyam 22. szám, 1964.06.27, 16.


Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük