Emu tollából
Szeretettel gyermekkoromból. A nyolcvanas évek derekán láttam meg a napvilágot. Nem untatnálak Benneteket gyermekkorom éveivel, azonban néhány gondolat erejéig mégis meg kell említenem azokat az időket, hiszen Angeline története onnan indul.
Kis srácként kedvenc filmjeimben zömével Harley Davidsonon lovagoltak a főhősök. Gondoljunk csak a Spencer-Hill párosra, vagy Lorenzo Lamasra, ahogy fejvadászként feltűnik a naplementében lángfestéses motorján. 12 éves korom körül ki is tettem egy óriási posztert az ágyam fölé, amin egy gyönyörű HD Dyna Low Rider volt. Metálkék, krómozott felnikkel. Azt néztem minden reggel és este. Ekkor határoztam el, hogy ha egyszer motorom lesz, akkor az egy Dyna lesz. Azután eltelt vagy 12-13 év, mikor böngészés közben a Moto Guzzi honlapjára keveredtem és megláttam az akkori V7 Cafe Classic-ot lime színű tankkal, arany sassal, ezüst felirattal az oldalán. Abban a pillanatban megfogott a forma, a stílus, az összkép. Lelki szemeim előtt megjelent, ahogy pihenőnapjaimon egyik belvárosi bárból a másik kávézóba járok vele.
Nem sok mindenre, csupán néhány kalandra emlékszem a húszas éveimből. Erre az egyre viszont a mai napig határozottan. Már a marketing anyag okozta érzet is magával ragadta az embert, de nem HD, úgyhogy tovább is léptem. Legalábbis akkor, azt hittem. Teltek múltak az évek, melyek alatt háttérbe szorult e gyerekkori vágyakozás. A munka mellett nem igen volt időm az álmaimat kergetni. Megjegyzem soha nem dolgoztam a szónak egy bizonyos értelmében, de ezt talán egy másik történetben fogom leírni.
Az első négyütemű kétkerekűm, amit munkába járáshoz vettem, egy Honda Dio robogó volt. Japán import, stabil 55 km/h bármekkora terhelés alatt. Imádtam, de tényleg. Élmény volt vele minden kilóméter. Ahogy egy kedves ismerősöm vallja a „scooter life” egy életforma. Engem azonban nem szippantott be. Alig egy év elteltével szükségét éreztem a váltásnak és elkezdtem keresni egy az igényeimnek, testalkatomnak megfelelő robogót. Folyamatosan néztem a hirdetéseket, azonban nem jött szembe a szerelem.
Még ugyan ezen a nyáron a Balatonon üdültünk. Egy kedves barátunk látott vendégül minket a hajóján. Egyik vacsora utáni beszélgetés során szóba került a motorozás. A beszélgetés végére eljutottunk oda, hogy én robogóvétel előtt állok, Ő pedig megválna a motorjától. Néhány hét álmatlanul átforgolódott, izzasztó nyári éjszaka után elhatároztam, hogy megveszem. A próbakör alatt megfogott a nagyköbcentis egyhengeres röfögése. Meglepő volt méretét meghazudtoló kezelhetősége is. Így lett egy praktikus túrarobogó helyett egy nyers túra endurom, egy közel két évtizedes Honda Dominator. Megkímélt állapotban, kevés kilométerrel, második tulajdonostól.
Nemigen tudtam még, mire is való pontosan egy túra enduro. „Túrázni jó lesz” – vélekedtem magamban. Tévedtem. Az első, egész napos túrám alkalmával Eger városát látogattuk meg. Már odafelé éreztem, hogy ez a konstrukció nem hosszútávú, aszfalton való motorozásra készült. Nagyjából ötven kilóméterenként meg kellett állnom pihenni. Biztos vagyok benne, hogy a pihenőknek én örültem a legjobban. A nap végén az utolsó kilométereket már állva tettem meg.
Eger után a következő napokban nem kívánkoztam motorra. Pihennie kellett mindenemnek. A korsónyi henger országúti tempónál keltette rezgése minden procikámat átjárta. Napokig éreztem az ízületeimben. Utána nemigen volt kedvem hosszabb útra indulni. Néhány kellemetlen élmény után gondoltam mélyebben utána olvasok a típusnak, mert az már kikristályosodott, hogy ez nem az a „felülök és megyek” kategória. Késői tájékozódásomat követően motoromat elkezdtem arra használni, amire véleményem szerint szánhatták a tervezők. Így kerültem le az aszfaltról a földútra.
A motorozás azon formája azonnal magával ragadott. Néhány off road vezetéstechnikai képzést követően a kezdeti ügyetlenkedésem is elmúlni látszott. Megjegyzem nem lehet eleget gyakorolni. Egyre nehezebb terepszakaszokra merészkedtem és télen – amikor a motorokat már illik eltenni – még a hideg sem tántorított el egy izzasztó terepezéstől.
Élveztem a terepmotorozást szó se róla, azonban ott más, a motorral kapcsolatos problémákba ütköztem… (folyt.köv.)
