Balogh Dávid írása
„Minden ember legyen ember
És magyar,
Akit e föld hord egével
Betakar.”
Vörösmarty Mihály: Fóti dal
(1842.10.05.)
Idén március 17-én 53 éve, hogy ünnepélyes keretek között leleplezték Németh Kálmán Vörösmarty Mihály-szobrát, mely emblematikus köztéri alkotása volt a településnek, egészen 1996-ig, amikor is sajnálatos módon ismeretlen tettesek ellopták. AZ évforduló alkalomból szeretném bemutatni a szobor kalandos történetét.
Németh Kálmán szívén viselte Fót városának kulturális fejlődését, így szinte már kezdetektől fogva tagja volt a Fáy-Vörösmarty Társaságnak (korábban Vörösmarty Emlékbizottságnak). Művészetével, szaktudásával hozzájárult a Fáy présház berendezési tárgyainak rekonstruálásához. Elkészítette az enteriőr berendezéseit, asztalokat, székeket, gyertyatartókat, csillárokat faragott és ácsolt legkedvesebb anyagából, a fából. A hetvenes években a Fóti Őszök „házigazdájaként” emlegették. Köztéri alkotásai közül kiemelkedő helyet foglal el életművében Vörösmarty Mihály (1800-1855) bronzból készült mellszobra (portrébüsztje).
Vörösmarty Mihály kultusza még a mai napig is összeforr a város kulturális életével, hiszen a település kultúrházát is róla nevezték el. A költő többször megfordult Fóton, sőt szőlőbirtokot is vásárolt. A reformkor nagyjai gyakran találkoztak a szüreti időszakban a présháznál. Vörösmarty Mihály – a legenda szerint – a róla elnevezett kunyhóban írta meg, majd a közelben lévő présház előtt szavalta el hazafias, forradalmi hevületű versét (bordalát) a Fóti dalt (1842.10.05.), melyet az illusztris társaság (Kossuth Lajos, Deák Ferenc, Fáy András és mások) nagy érdeklődéssel hallgatott.
Az ötlettől a megvalósításig:
A település lakossága – a szobor elkészülésétől számítva – ezelőtt hetvenhat évvel szeretett volna egy Vörösmarty-szobrot állítani a költő tiszteletére a présház elé, de sajnos a talapzat elkészítésén túl nem jutottak. A község lakossága már 1892-ben a Fóti dal 50. évfordulója alkalmából gyűjtést szervezett.[1] A szobor talapzata 1900.12.01-ére készült el, Vörösmarty születésének 100. évfordulójára. Az elvadult természet közül, fároszként magasodó fehér kőoszlopon a Fóti dal 11. versszakának első négy sora volt olvasható. Így várta elhagyatottan, évtizedekig, hogy szobor kerüljön rá, míg 1968-ban Fót község tanácsa lehozatta a hegyről és a város szívében, a Szeplőtelen Fogantatás plébániatemplom előtti kertben helyezte el.
A megrendelés és a kivitelezés folyamata:
A községi tanács úgy döntött, hogy a szobor évtizedek óta húzódó elkészítését megvalósítja és erre a nemes feladatra Németh Kálmán szobrászművészt kérték fel, aki elvállalta a szívéhez kedves megrendelést, hiszen nagy tisztelője volt Vörösmarty Mihály költői munkásságának. 1968-ban Németh Kálmán két nagyobb megrendelést is kapott: az egyiket John Paget (Paget János) domborművének megfaragására, a másikat Vörösmarty Mihály köztéri szobrának elkészítésére. Az emlékházban található fényképek is arról tanúskodnak, hogy párhuzamosan dolgozott a két alkotáson.
Németh Kálmán a Vörösmarty-szobor elkészítéséről így nyilatkozott: „Igyekeztem visszaadni a költő hiteles vonásait, az volt a célom, hogy felismerjék. Arányaiban a meglévő talapzathoz kellett alkalmazkodnom. A formákat leegyszerűsítettem, hogy zárt, tömör egységet képezzen.”[2]
Mivel Németh Kálmán általában fával dolgozott, s most bronzszoborra kapott megrendelést, ezért a szobor tökéletes arcvonásainak, részleteinek kidolgozása miatt több vázlatot, gipszmintát is készített. A II. világháború előtt is mintázott Vörösmarty Mihály portrékat, de sajnos megsemmisültek a háborús évek viszontagságai során. Egy kisebb méretű gipszvázlat, és egy nagyméretű gipszminta elkészítéséről tudunk. A kisebb gipszvázlatot talapzattal együtt is megformázta, hogy a szobor arányait hozzá tudja igazítani.
A gipszmintának már ugyanaz a mérete, mint az eredeti bronzszobornak. Egy kedves történet szerint Németh Kálmán szakkörösei segítettek a szobor orrának mintázásában.
Németh Kálmán a költő arcvonásait egy ismeretlen alkotó litográfiája nyomán készíthette el.
Németh Kálmán a reformkor nagyjaként jeleníti meg Vörösmarty Mihályt, frontális nézetre komponálta klasszikusan fegyelmezett alakját. A litográfiát követve a költő zsinóros kabátot, mellényt, inget és kravátlit visel.
Németh Kálmán Vörösmarty Mihály-szobrának avatóünnepsége:
A Vörösmarty Mihály-szobor ünnepélyes avatásáról szerencsére sok forrás áll rendelkezésünkre: egy egész album található a Németh Kálmán Emlékházban, amely részletesen leírja az avatóünnepség programját. A fényképekkel, cikkekkel, beszédekkel kiegészített albumot a Budapesten élő szepesiek készítették Németh Kálmán tiszteletére, akik szintén jelen voltak a szobor átadásakor.
A szobor leleplezésére egy háromnapos programsorozat végén került sor az úgynevezett Fóti napok keretein belül, melyet március 15-16-17-én tartottak.[3] Az avatóünnepséget a Fóti Községi Tanács, a Hazafias Népfront és a Vörösmarty Emlékbizottság szervezte. A nagyszabású rendezvénynek a rádió és tv tudósításnak köszönhetően több millióan is fül- és szemtanúi lehettek. A szobor előtti tér és az Ybl Miklós által tervezett római katolikus templom előtt is több százan gyűltek össze, hogy részesei legyenek e nagyszabású eseménynek.
A lélekemlő és szívet melengető ünnepi műsor a következőképpen zajlott:
Elsőként felhangzott a Himnusz, melyet a Gyermekváros fúvószenekara játszott el Puska László vezetésével.
Ezt követően felcsendült a Szózat a Fővárosi Gázművek Énekkarának tolmácsolásában András Béla vezényletével, majd Selley Zoltán művészi hatással előadta a Fóti dalt.
Ezután a Gyermekváros Énekkara Lőrincz Vitusné vezényletével dalokat adott elő, melyet Kónya Lajos Kossuth-díjas költő ünnepi beszéde követett, amelyben Vörösmarty Mihály emberségét és magyarságát emelte ki: „A szobor, amelynek felavatására ma összegyűltünk, méltóképpen idézni fogja Fótnak és Fót vendégeinek is a költő szellemét, ki embernek és művésznek is óriás, ki a magyar költészet gazdag egén is a legfényesebb csillagok közül való, s ki az idő múlásával mindegyre növekvő büszkeségünk, akinek a nevét áhítattal kell kiejtenünk. (…) [E szobor] emlékeztessen bennünket a hűségre, amivel e hazának, e sokat szenvedett, annyi gyötrelmet kiállt és annyiszor megújuló nemzetnek tartozunk”[4]
Ezt követően Budai István előadóművész elszavalta a Szózatot, majd leleplezésre került a szobor.
Az avatóünnepség végén a Vörösmarty-szobor koszorúzása következett. Ekkor leplezhették le a talapzaton lévő új felirattal a Fóti dal 1. versszakának idézetével, melyet magyar zászlóval takartak le. A község vezetői, a szepesiek közössége és mások koszorút helyeztek el a szobor talapzata előtt. Németh Kálmán megilletődötten, szerényen állt mindvégig alkotása mellett.
Régi talapzat – új szobor:
1968 és 1996 között a szobor a talapzatán maradt. 1996 februárjában azonban ismeretlen tettesek ellopták Fót egyik büszkeségét. A bronzszobor azóta sem került elő, így Németh Kálmán egyik kiemelkedő köztéri alkotására már csak fényképek emlékeztetnek. Még ez évben Varga Gábor szobrászművész elkészítette Vörösmarty Mihály-alkotását, amely ugyan hagyományos módon jeleníti meg a költő alakját, de a talapzat arányaihoz képest sokkal kisebb, s nem adja vissza az eredeti szobor monumentalitását. Németh Kálmán egyik kései főműve már csak azoknak az embereknek az emlékezetében él tovább, akik még láthatták élőben.
[1] Papp Rezső: Vörösmarty-szobor Fóton, in: Váci Napló, XII. évfolyam, 65. szám, 1968. március 17, 1.
[2] Soós Ibolya: Fél évszázad után: szobor a talapzaton (Vörösmarty ünnepségsorozat – Látogatóban az alkotónál, in: Pest Megyei Hírlap, 1968.03.16.
[3] Március 15-én szavalóverseny, 16-án irodalmi est, 17-én szoboravatás volt
[4] Részletek Kónya Lajos ünnepi beszédéből, Németh Kálmán Emlékház adattára, kézirat.
Barabás Miklós: Vörösmarty Mihály képmása a litográfia után, 1859. című kép forrása: https://onb.digital/result/BAG_7255139
