Hegedűs Éva írása


A múzeum napjainkban – röviden – olyan kulturális intézmény, mely a kulturális javak tudományosan rendszerezett gyűjteményeit kezeli.

Nézzük át a kezdetektől nagy vonalakban, hogy hazánkban miként alakult a múzeumügy!

Már a 12. századtól létrejöttek királyi és egyházi kincs- és tárházak, amelyeket a mai múzeumaink őseinek tekinthetünk – csakúgy, mint a főúri családok 16-18. századi gyűjteményeit és kincstárait.

1802-t tekintjük a Magyar Nemzeti Múzeum alapítási évének, ugyanis november 25-én gróf Széchényi Ferenc gazdag magángyűjteményét a nemzetnek ajánlotta fel: „édes hazámnak és a közösségnek hasznára és javára mindörökre és visszavonhatatlanul adományozom, átadom és átruházom”.

Széchényi Ferenc – Johann Ender olajfestménye

Öt évvel később az országgyűlés elismerte az adományt. 1808-ban már törvény határozta meg a Magyar Nemzeti Múzeum tevékenységét, működésére pénzt is kapott. További, az 1827-es törvényben felsorolt adományozók is áldoztak e nemes célra, az 1836. évi 37. törvénycikk pedig felajánlotta a szükséges összeget (500000 Ft-ot) egy új, méltó épületre. A tervezéssel Pollack Mihályt, a neves klasszicista építészt bízták meg, az építkezés 10 éven át, 1847-ig tartott.

Magyar Nemzeti Múzeum – fotó: Hegedűs Éva
Pollack Mihály – Than Mór festménye

1897-ben már létezett a Múzeumok és Könyvtárak Országos Szakfelügyelősége, ami a mai múzeumi szervezet alapját és központi irányítást jelentett.

1920-tól jelennek meg az első múzeumi jogszabályok, az 1929. évi külön rendelkezett a közgyűjteményekről és állami felügyeletükről.

1949 után ún. szovjet típusú átszervezés alakította át a rendszert, 1963-ban pedig rendelet vezette be a tanácsi tulajdonú múzeumot, megyei múzeumi hálózatok jöttek létre – mivel a tanácsok jelentős összeget tudtak fordítani a múzeumügyre, az 1960-70-es évek volt a magyar múzeumok aranykora. Új szakágak, képzett szakemberek, folyóiratok jellemezték ezt az időszakot.

A rendszerváltáskor megváltoztak a tulajdoni viszonyok, nemcsak állami és tanácsi, de egyházi, alapítványi, vállalati stb. múzeumok is megkezdhették működésüket.

Napjainkban Magyarországon bárki alapíthat múzeumot – természetesen feltétel az alkalmassági követeleményeknek való megfelelés, a szakmai minimumok teljesítése; a minősítő eljárás során a múzeum működési engedélyt kap.

A hierarchikus szakmai besorolás szintenként pontosan meghatározza ezeket a feltételeket – tekintsük át röviden a múzeumi intézményrendszert!

Az országos múzeumok (pl. a Magyar Nemzeti Múzeum, Szépművészeti Múzeum, Iparművészeti Múzeum, Szabadtéri Néprajzi Múzeum) mintaadó intézmények, gyűjtőterületük az egész országra kiterjed, egy-egy meghatározott témában a szakterületek szakmai módszertani központjai is. Mindig állami intézmények, közvetlen fenntartójuk a kultúráért felelős tárca.

Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Szentendre – fotók: Hegedűs Éva

Az országos szakmúzeumok gyűjtőterülete szintén országos, de specializáltabb szegmensét fogják a történeti muzeológiának, ilyen Budapesten a  Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, a Postamúzeum, a Bélyegmúzeum vagy a Kortárs Művészeti Múzeum – Ludwig Múzeum.

A megyei hatókörű városi múzeumoknak 4 kötelező (történet, néprajz, régészet, képző- és iparművészet) és egy választott szakággal kell rendelkezniük, elsődleges fenntartójuk az állam. Ide tartozik pl. a Wosinsky Mór Megyei Múzeum (Szekszárd), a Kecskeméti Katona József Múzeum, a Dobó István Vármúzeum (Eger) vagy a Jósa András Múzeum (Nyíregyháza).

A sorban a területi múzeumok következnek: gyűjtőterületük egy, vagy több települési önkormányzat vagy egy járás közigazgatási területére terjed ki és több múzeumi szakágat felölelő gyűjtőkörük van. Közéjük tartozik pl. a Tragor Ignác Múzeum (Vác), Orosháza Város Önkormányzat Nagy Gyula Területi Múzeuma, a keszthelyi Balatoni Múzeum vagy a Tomory Lajos Múzeum (Budapest). 

A tematikus múzeumok gyűjtőterülete országos vagy korlátozott, egy témát érintő vagy egy muzeológiai szakágat felölelő gyűjtőkörrel rendelkeznek. Ilyen pl. a Bányászattörténeti Múzeum (Rudabánya), a Magyar Nemzeti Múzeum Palóc Múzeuma (Balassagyarmat), a Magyar Természettudományi Múzeum Bakonyi Természettudományi Múzeuma (Zirc) vagy a Szerencsi Cukormúzeum.

A közérdekű muzeális gyűjtemények a múzeumi követelményeknek nem felelnek meg, de tudományos, illetve művészi értékük alapján jogosultak erre a minősítésre. Helytörténeti, tematikus szakgyűjtemények, intézménytörténeti, vallási és egy egyháztörténeti gyűjtemények, személyhez kötődő gyűjtemények tartoznak ide, pl. a fóti Németh Kálmán Emlékház, az Eötvös Loránd Emlékgyűjtemény (Budapest), a Bencés Apátsági Múzeum (Tihany), a Jaksa János Helytörténeti Gyűjtemény (Szegvár).

A közérdekű muzeális kiállítóhelyek jelentősebb önálló gyűjteménnyel nem rendelkeznek, engedélyük alapján jogosultak kulturális javak, régészeti lelőhelyek, épületek vagy épületegyüttesek berendezéseikkel együtt történő bemutatására. Személyhez, eseményhez, szervezethez, földrajzi ponthoz kötődő emlékparkok és házak, régészeti parkok, kastélyok, tájházak, galériák tartoznak ide, úgymint a Buzsáki Népművészeti Tájház, a Fekete István Emlékház (Gölle), a Cáki Pincesor, a Tihanyi Tájházak.

A Németh Kálmán Emlékházat 2020-ban minősítették át, így az addigi közérdekű muzeális kiállítóhelyből közérdekű muzeális gyűjteménnyé vált.

Németh Kálmán Emlékház
Az új működési engedély – fotók: Hegedűs Éva

Mit is jelent ez pontosan?

A 376/2017. (XII. 11.) Korm. rendelet értelmében:

„3. § Közérdekű muzeális gyűjtemény működési engedélyének kiadása iránti kérelemben a fenntartó igazolja, hogy

  1. a) a muzeális intézményt befogadó épületben az állományvédelem szempontjainak megfelelő, állandó kiállítás bemutatására alkalmas kiállító helyiséget és gyűjteményi raktárt alakított ki, valamint az épületet mechanikus vagy elektronikus védelemmel látta el,
  2. b) a muzeális intézmény hetente legalább egyszer négyórás időtartamban biztosítja a kutatás feltételeit,
  3. c) a muzeális intézmény a kulturális alapellátás feladatainak teljesítése érdekében
  4. ca) a gyűjtőkörének megfelelő állandó kiállítást mutat be, amely – a november 1-jétől március 31-éig terjedő időszak kivételével – hetente legalább három napon át (beleértve a hétvége egyik napját), naponta legalább négyórás nyitvatartás és a d) pontban meghatározott munkakört betöltő alkalmazott jelenléte mellett látogatható, és
  5. cb) a kiállításhoz és a Nemzeti alaptantervhez illeszkedő közművelődési és múzeumpedagógiai szolgáltatásokat nyújt,
  6. d) a muzeális intézményben a gyűjtőkörébe tartozó szakágnak megfelelő muzeológus munkakört létesít, amelyet a muzeális intézményekben foglalkoztatottak képesítési követelményeire és jogviszonyára irányadó jogszabályokban meghatározott képesítéssel rendelkező szakember tölt be, valamint
  7. e) az arra jogosult a kérelem alapjául szolgáló kulturális javakat a nyilvántartási rendelet szerinti hitelesítés nélküli alapleltárba vagy külön nyilvántartásba vette.”

Miután megismerkedtünk hazai muzeális intézményeink történetével és hierarchiájával dióhéjban, és kicsit részletesebb képet kaptunk a Németh Kálmán Emlékház kategóriájának tevékenységéről és működésének feltételeiről, legközelebb körülnézünk „testvéreink”, más emlékházak táján is.


Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Megszakítás