Hegedűs Éva: A műtárgyak magánélete – a textil /Németh Kálmán Emlékház/

Hegedűs Éva írása


Sorozatom első két részében az érdeklődők megismerkedhettek a papír, illetve fa alapú műtárgyakkal, bepillantást nyerve abba, hogyan, mennyi mindenre figyelve kell ezeknek a muzeális értékeknek gondját viselnünk ahhoz, hogy a lehetőségek szerint megőrizzük eredeti állapotukat.

Ezúttal a szálasanyagokat vesszük szemügyre közelebbről.

A természetes, szerves szálasanyagok cellulóz alapúak, mint a magszálak (pamut) vagy háncsrostok (kender, len), illetve fehérje alapúak, mint a szőrök (gyapjú) vagy mirigyváladékok (selyem). Sokféle módon csoportosíthatjuk a textil alapú műtárgyakat – formájuk, témájuk, készítésük helye, a tárgy típusa, kora vagy aszerint, hogy kizárólag szálasanyagból készült-e, vagy vannak-e rajta más anyagból készült részletek rajta bőrből, fából, csontból, fémből, kerámiából, papírból, üvegből, műanyagból.

Csakúgy, mint a papírnál és fánál is megtudhattuk: a textilek is érzékenyek a hőmérsékletre, páratartalomra, fényre, ezért mindhárom tényezőt folyamatosan szabályoznunk kell, hogy az ideális vagy ahhoz közelítő műtárgykörnyezetet biztosítsuk számukra. Nagyon lényeges követelményei vannak mind a tárolásuknak, mind a kiállításuknak, ezeket csak szakszerű, műtárgybarát eszközökkel, csomagolóanyagokkal, módszerekkel valósíthatjuk meg.

Milyen negatív hatások érhetnek egy textil műtárgyat még azelőtt is, hogy múzeumi körülmények közé, szakember kezébe kerülne?

A tárgy károsodhat már a készítése közben vagy emiatt – pl. gyártási technológiák, színezések, segédanyagok által, vagy a rajta található társanyagok károsodása következtében: gondolhatunk itt a ruhán levő fémpatentok vagy -díszek rozsdásodására, mely megjelenik a textilen is.

Használat közben az anyag kopik, szakadhat, foltok keletkezhetnek rajta. Használat után pl. a szakszerűtlen javítások vagy helytelen leletmentés okozhatnak állapotromlást, sérülést.

Ha már múzeumi raktárban van a műtárgy (ez természetesen a kiállítótérre is vonatkozik), szakszerűtlen kezelés esetén érhetik fizikai, kémiai és biológiai károsodások; a teljesség igénye nélkül pl. gyűrődés, deformálódás, fakulás vagy rágcsálók, rovarok, baktériumok és gombák okozta hiány, károsodás.

Számukra túl száraz környezetben a rostok kiszáradva törékennyé válnak, túl nedves körülmények közt megdagadnak, végül szétmállanak. A fény- és UV-sugarak roncsolják a szövetet, elszíneződést,  sárgulást okoznak. A légszennyezők hatására (pl. dohányfüst) foltképződés, színváltozás következhet be, a színezékeik roncsolódhatnak.

Az emlékházban található textil tárgyak „megérdemlik”, hogy beszéljünk kissé rendhagyó szerepükről.

Ha látogatóként felkeresünk egy múzeumot – történeti, iparművészeti, képzőművészeti, néprajzi gyűjteményt -, ahol szálasanyagból (is) készült tárgyakat látunk (pl. viseleteket és kiegészítőiket, szőnyegeket, terítőket, bútorokat stb.), akkor olyan szemmel vizsgáljuk őket, hogy ezek a műtárgyak azok, amik miatt ott vagyunk.

Az emlékház helyzete egy kicsit más. A legelső dolog, ami mindenkinek eszébe jut róla, aki valaha nálunk járt, nyilván a rengeteg műalkotás – főként fából készült szobrok, domborművek és bútorok; egy szobrászművész egyben tartott életműve. Ezeket a műtárgyakat azonban nem egy olyan múzeum hatalmas termeiben szemlélhetjük, amit kifejezetten kulturális javak őrzésére és bemutatására hoztak létre, hanem Németh Kálmán egykori lakóházában, ahol az alkotásokat körülveszik a művész életének mindennapi tárgyai. Nemcsak a szobrot láthatjuk, hanem a műteremben körülnézve az eszközöket is, amelyekkel faragta. A könyvtárszobában időzve megtudhatjuk, mit olvasott szívesen, és találkozhatunk hétköznapi berendezési tárgyakkal, eszközökkel, amelyekhez hasonlóak bármely otthonban fellelhetőek.

A műteremben lóg a szobrászművész egykori munkaköpenye, mintha munkája végeztével éppen szögre akasztotta volna – de ehelyett a szakszerű műtárgykezelés követelményei szerint a károsodását megelőzve párnázott vállfán van elhelyezve.

Németh Kálmán munkaköpenye

A ház ajtaján belépve bal oldalon, a Szepességi szobában pedig  megpillantjuk a fogason azt a cifra szűrt, amit Kálmán napokon magára öltve szeretettel fogadta az őt köszönteni érkező vendégsereget.

A szobrászművész az 1969-es Kálmán napon

A szűr az Emlékház Szepességi szobájában kiállítva

Fontos kiemelni a helyiségek ablakain levő sötétítő függönyöket, melyekre ő maga tervezte és nyomatta az egyedi, aljukat/tetejüket díszítő mintákat.

A Szepességi szoba sötétítő függönye

A zárt veranda függönyeit Németh Kálmán az általa olyannyira kedvelt szőlő motívumokkal díszítette; ezekről a darabokról a közelmúltban textil restaurátor általi tisztításukkor kiderült, hogy az anyag idő okozta károsodása miatt már nem kerülhetnek vissza eredeti helyükre. A szakember elkészítette a másolatukat, így 2019. nyara óta látogatóink már ezekkel találkoznak ebben a helyiségben.

A zárt veranda eredeti függönye

A zárt verandán jelenleg látható, textil restaurátor által készített másolatok

Egy terítő, díszpárna, ruhadarab, kárpitozott bútor – hogy most kifejezetten a textil alapanyagúaknál  maradjunk – ha nem is bír ugyanolyan eszmei értékkel, mint a művész alkotásai, de az általa a városra hagyott lakóházához, hagyatékához tartoznak. Ezeket is regisztráljuk, nyilvántartjuk, állagmegóvásukról gondoskodva vigyázunk rájuk. A múzeumi élményhez az emlékházban történt látogatáskor hozzátartoznak, nekünk pedig értékelnünk kell, hogy általuk is úgy érezhetjük: ugyanolyan szívesen látott vendégek vagyunk napjainkban Németh Kálmán házában, mint ahogyan ő életében fogadta a művészetére kíváncsi barátokat, ismerős és ismeretlen látogatókat.

Textil műtárgy az emlékházban

Textil műtárgy az emlékházban

Textil műtárgy az emlékházban

Textil műtárgy az emlékházban


 

Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük